Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-222

'222. országos ülés april 20. 1874. 403 szagokban kétségtelenül azon formaságokban kellett keresni, a milyenekben ott a törvényben megállapittatott. Több oldalról fölhozatott itt, vagyis inkább szellőztetett igazságszolgáltatási viszonyaink roszasága. Megvallom, igazságszolgáltatási bajainkat én is számosaknak és súlyosaknak ismerem, és én ennek okát nemcsak abban keresem, hogy igen kevés még az, a mit e tekintetben helyeset tettünk; hanem keresem abban is, hogy az eddigi alakításokban sok hiba van, igen sok az, a minek még újjászervezésre van szüksége. És bár én elismerem azt, hogy e tekintetben a művelt Európa nemzetei közt igen kevés az. a mit mi ujat alkothatunk ; de nem ismerhetem és nem ismerem el azt, hogy a mi más államokban az ottani viszonyok szerint jó: az ugyanazon szerkezetben, ridegségében alkalmazva nálunk helyes volna. (Helyeslés.) Én, tisztelt ház. a haladásnak vagyok hivc ; de azt tartom, hogy az ország ügyeinek e téren előbbrevitele mellett számot vessünk a létező viszonyokkal, és a törvényeket ne a theoria, hanem az élet számára csináljuk. Ebből indulva ki, a különvélemény ellen szólok; mert ha ez a jegyzői kényszer elvét megállaptani akarja, és másrészről megengedi azt, hogy ezen szerződések jogérvényesen közjegyzői hitelesítés nélkül is megköttethessenek : szerintem nem tesz egyebet, mint a perekre több anyagot teremt, tágabb kaput nyit a perlekedésre. Vegyük a dolgot ugy, a mint van. A városokban a művelt polgárok a közjegyzői intézményt, ha ki nem mondjuk is a kényszert, igénybe veszik; a vidéken a társadalom kevésbé művelt polgárai elmennek a maguk falusi jegyzőihez, s mert azok is ezen szerződést jogérvényesen megköthetik, nem fogják elutasítani az illetőket a királyi közjegyzőkhöz, hanem szépen zsebre teszik, és óvakodni fognak azon költségtől és fáradságtól, a melylyel neki és még talán két, vagy ujabb másik két tanujának távolfekvő vidékről leendő behozatalával járni fog. Ez a gyakorlat. (Helyeslés.) Azt méltóztattak mondani, hogy a telekkönyvek rendezése szempontjából fontos, — különösen Dulovics Ernő s még többen, Máday képviselő ur is hangsúlyozta ezt; — én magáin is elismerem, tisztelt ház, mert a gyakorlatból volt alkalmam meggyőződni, hogy Magyarországon a telekkönyvvezetés rendkívül elhanyagolva van; de arról is meg vagyok győződve, hogy bármiféle kényszer-rendszabály alkalmaztassák e tekintetben, még épen azok, kiknek érdekében behozni akarjuk, tudniillik a társadalom kevésbé művelt polgárairól fölügyelet által gondoskodni nem fogunk, czél éretni nem fog ; erre az egyedüli mód a fölügyelet, hogy az illetők szerzett jogukat telekkönyvileg valósággal keresztül is vigyék, és itt nem kényszer-rendszabály által lehet, hanem ugy, mint a katasternél, hogy addig, mig a telekkönyv át nem iratik: az adót ők űzetik, — gondoskodni, és hiszem, hogy ez által a telekkönyvi keresztülvitel is lehetőleg biztosíttatni fog. Fölhozatott, és igen sok oldalról hangsnlyoztatott, s megvallom, fontos érvnek is tartom, hogy ha mi a j kényszer elvét nem állapítjuk meg : akkor a köz! jegyzői állás nagyon alárendelt lesz, nem nyújtván anyagilag; oly előnyt, a mely előidézze, hogy oly közegeket kapjunk, a minőt kapnunk érdekünkben áll. Erre, tisztelt ház, azt lehetne mondani, hogy valamely törvény alkotásánál a törvényhozást egyátalában nem vezetheti azon nézet, hogy valakinek kenyeret adjon. Ez fontos érv nem lehet; azt, hogy kellő számú alkalmas közegeket kapjunk, igy is, ugy is a szervezet mikénti keresztülvitele fogja biztosítani, s azt hiszem, hogy ha e tekintetben valami bajtól tartani lehetne: akkor épen a kényszert nem kellene kimondani; mert hogy ha a kényszer elvét, kimondjuk: akkor, amint— helyesen mondta egyik ellőttem szóló képviselőtársam, — kellő számú jegyzőkről is gondoskodjunk ; mert kényszert alkotni s az illető polgároknak meg nem adni a lehetőséget arra, hogy ezen kényszer közegét igénybe is vehessék: nem következetesség; és én magam is attól tartok, hogy kezdetben, mig ezen intézmény magát meg nem ismertette, alkalmas jegyzőket nem fogunk kapni. Ezen körülmény is arra indít engem, hogy szavazatomat a különvéleményre ne adjam. Gondoskodjunk törvénykezésünk átalakításáról, egyszerűsítéséről, a mint azt a törvénykezésnek organikus összeköttetése megkívánja; továbbá időt kell engedni arra, hogy az intézmény bele-élje magát a jogéletbe, s akkor azt hiszem, be fog következni, hogy erről komolyan gondolkodjunk. Én részemről, csak ezen körülményre voltam bátor a tisztelt ház türelmét igénybe venni és kijelentem, hogy a törvényjavaslatot átaiánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom; a különvéleményre sem most, sem a részletes tárgyalásnál nem szavazok. {Helyeslés.) Matolay Etele: Tiszteit ház! Én is azon kezdem, mint előttem szólott tisztelt képviselőtársam kezdte, hogy nem volt szándékom az átalános vitában szólani; csupán Eötvös képviselőtársam beszéde ösztönzött arra, hogy fölszólaljak. Ő ugyanis azon álláspontot vévén bírálat alá, melyet Várady képviselőtársam jelzett, s melyhez, előre is kimondom , legközelebb állok, megbotránkozni látszott azon, hogy e törvényjavaslatnak Várady tisztelt képviselő ur oly csekély fontosságot tulajdonított, és azt mondja, hogy ha egyéb nem, csak a hagyatéki tárgyak rendbehozatala által a közjegyzőségnek azon 51*