Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-222

404 222. országos ülés april '»<). 1S74. sikei'e lesz, hogy a közigazgatási költségek felét ki lehet kerülni. Én azt hiszem, hogy tisztelt képviselőtársam túlságosan vérmes reményt táplál. Nem akarom tagadni azt, hogy a közjegyzőségnek, mint jogi intézménynek, lehet jő hatása arra nézve, hogy a hagyatéki tárgyak ne maradjanak oly hátrányban, s ez által a közvetlen illetékek hamarabb befolyjanak, s igy közvetve az állam-kincstárra nézve is lehet jó hatása; de hogy oly nagyszerű hatása lenne, azt még csak képzelni sem tudom. Egyébiránt megvallom, mint már érintettem is, hogy ámbár szavazatommal hozzájárulok ezen törvényjavaslatnak átalánosságban leendő elfogadásához, a majd alább jelzendő föltétel mellett; nem vagyok még sem az iránt képes ugy lelkesülni, mint Eötvös képviselőtársam lelkesül. Én igazat adok Várady tisztelt képviselőtársamnak, kit Eötvös képviselőtársam némileg félreértett, ugy fogván föl annak szavait, hogy mivel a népben nem érzik ennek hiányát, vagyis nem nyilatkozik nagy kívánság iránta, azért nem fontos ezen törvényjavaslat mentől előbbi megszavazása, s azért nem Ígérhetünk magunknak sikert belőle, ő azt hiszem, nem csupán a köznépet értette ; hanem értette az átalános közönséget. Legyen róla meggyőződve Eötvös képviselőtársam, hogy hiába hozunk oly törvényt, melyre nézve a közönség mintegy megérve nincs, melynek szükségét nem érzi, mely iránt vágyat nem táplál, mert az olyan törvényben mentől kevesebb lesz az életrevalóság. Ha azonban már fölszólaltam, mielőtt szavazatomat, mint már jeleztem, bizonyos föltétel mellett indokolnám, legyen szabad Cseineghy államtitkár ur egy állítására választ adnom, ó, Dnlovies barátomnak válaszolva, azt mondja, hogy a közjegyzőt nem lehet megbízni hagyaték tárgyában a perre utasítás kérdésével ; mert azt mondja, hogy ott arról is kell intézkedni, melyik fél lépjen föl a másik ellen mint fölperes, ettől pedig az is függhet, melyik fél nyerje meg a pert. Ez, szerintem, nemhogy Dulovies ellen lenne érv : de inkább megfordítva ő mellette szól, mert ha a biró határozza meg azt, melyik fél lépjen föl a perrel: ez annál inkább érv arra, hogy a birótől független elem vegye át az ügyet, hogy a biró ne preoccnpálja magát, Pulszky képviselőtársam többi közt egy oly ellenvetést hozott föl e törvényjavaslat ellen, mely, szeiántem, nem egészen igazságos. 6 azt mondja, hogy e szerint csak a városokra, a kereskedelmi, iparos és intelligens elemekre lesz szorítva a közjcgyzőség. Átalában én is hozzájárultam a jogügyi bizottságban ahhoz, hogy az eredeti szövegezésből hagyjuk ki azon rendelkezést, melynélfogva minden járásbíróság területén egy közjegyző legyen, mi teljes meggyőződésem szerint veszélyeztetné ezen intézményt; azonban sehol nincs meghatározva, hogy közjegyző csakis a nagy városokban legyen, és hogy tulaj donképen csak a kereskedői, vagy nem tudom miféle elemeknek szolgáljon a közjegyzői intézmény. Ellenkezőleg egyenesen a mínisteriumra van bízva, hogy ő nevezzen ki annyi közjegyzőt, a mennyi működhetik, és csak oda nevezzen ki, a hol látja, hogy egy közjegyző czélszerüen működhetik. Áttérek szavazatomnak rövid indokolására. Épen azért, mert, bár nem tartom ezen intézményt oly égető szükségnek, a melyet a közvélemény követel és sürget, hanem tartom mégis olyannak, a mitől némi javulást várhatunk, megszavazom átalánosságban a törvényjavaslatot; de kívánom azt. hogy ha már ezen intézményt behozzuk: hozzuk be ugy. hogy meggyőződésünkhöz képest tökéletes legyen. Előre is bátor vagyok kijelenteni, hogy ha bizonyos javítások, a melyeket a részleteknél annak idejében javaslatba hozandók, el nem fogadtatnak: a harmadszori fölolvasásnál ellene fogok szavazni. (Helyeslés hal felől.) Horn Ede S Én is elfogadom e törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául, és megvallom, hogy semmiképen nem gondoltam azí, hogy valamiképen szükséges lesz indokolni szavazatomat ; hanem azok után, a miket több oldalról hallottam, kénytelen vagyok egy-két rövid észrevétellel reflektálni az elmondottakra. Első sorban legyen szabad Várady Gábor tisztelt képviselőtársam észrevételére röviden felelnem. Ő azt állította, hogy nem nagyon égetően szükséges a szőnyegen lévő törvényjavaslat, hogy ez csak tollfosztás, hogy az ország más dolgokat vár tőlünk. Én is beismerem, hogy volnának sokkal sürgősebb és égetőb ügyeink; sokkal czélszerübb lett volna, ha a kormány most már ezekkel lépett volna a ház elé; de minthogy, ugy látszik, a kormány nem kész ezen javaslatokkal, és minthogy ennek következtében, ha az előttünk fekvő javaslatot nem tárgyalnék: ma ismét semmittevésre volnánk kárhoztatva, azt gondolom, hogy ezzel foglalkozni mégis sokkal jobb. Igaz, hogy az ország más valamit várt tőlünk; de van egy, a mit semmi esetre nem vár, és ez : a semmittevés, vagyis, hogy hat hónapi szünetelés után ismét pihenjünk. (Élénk helyeslés.) Ez egymagában is elegendő ok volna arra, hogy ezen törvényjavaslattal foglalkozzunk. Én azonban nem ismerhetem el azt, hogy ezen törvényjavaslat valóban oly jelentéktelen legyen, mint a minőnek azt több oldalról mondják. Pulszky tisztelt képviselőtársam főkép azért utasítja vissza a törvényjavaslatot, mert egyrészről azt mondja, hogy e törvényjavaslat egész igazságságügyi szervezetünk keretébe nem illik, és addig, mig egész igazságügyünket újonnan nem szervez^