Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-222

222. országos ülés april 20. 1874. 399 Csemeghy Károly államtitkár: Személyes kérdésben vagyok kénytelen szót kérni és dgérem, hogy nem sokáig fogom a tisztelt ház fiigyeimét igénybe venni. Pulszky Ágost tisztelt képviselő ur ellenem azon vádat emelte, hogy én lettem volna ki különösen kiemeltem a bíróságok számának folytonos szaporítását, vagy legalább, hogy sohasem szólottam volna ellene. Bocsánatot kérek, de én akkor, a mikor a bírósági szervezet kérdése a ház előtt állott: nem voltam szerencsés a háznak tagja lenni, és igy nem tudom, hogy Pulszky képviselő ur honnan merítette azon meggyőződését, melynél fogva itt a tisztelt ház szine előtt épen engem nevezett meg, és épen reám utalt, hogy én lettem volna a tényező, a szaporítás kérdésében. Akkor egyetlenegy tér volt nyilt előttem, a mely módomban állott, alárendelt ministeri hivatalnoki minőségemben, a közönség előtt nézetemét kifejezni, és e tér, a sajtó volt. Ezen rendelkezésemre álló egyetlenegy téren igenis én voltam az, a ki nyíltan, saját nevem aláírásával idéztem azon tételt, a melyre előbb is utaltam; hogy „sok bíróság annyi, mint rósz bíróság." Én voltam az, a ki a bíróságok szervezésénél ezt az elvet az illető tényezőknek figyelmébe ajánlottam, a ki mindig ismételtem, hogy a rendezésnél vigyázni kell arra, nehogy több állomás állíttassák föl, mint a mennyit Magyarország akkori helyzetében a meglévő intellectualis erők által betölteni lehetséges. Tisztelt ház! Nem szólottam volna erről, mert művelt embernek kellemetlen dolog önmagáról beszélni : ha Pulszky képviselő ur én ellenem e házban nem hozta volna föl azon állítását, a melynek ápen az ellenkezője a való. Erre kötelességemnek tartottam megfelelni. {Helyeslés a jobb oldalon.) Pulszky Ágost: Tisztelt ház ! Szavaim félremagyarázása miatt kérek szót. (Derültség.) Én ugy emlékezem, hogy akkor, a midőn mondottam, hogy az államtitkár ur nem szólalt föl a bíróságok szaporítása ellen, nemcsak a bíróságok létszámának első megállapítását emeltem ki; hanem mindazon alkalmakról szólottam, mikor már a jelenlegi országgyűlés alatt, midőn tehát az államtitkár ur a háznak tagja volt, egyik vagy másik bíróságnak egy vagy más törvényszék létszámának szaporításáról volt szó. (Igazi több részről.) Hivatkozom a tisztelt házra, szólott-e ez alkalommal szaporítás ellen az államtitkár ur, sőt hivatkozom a bizottságok tagjaira, hogy a tisztelt államtitkár ur, a mint egyébiránt kötelességében is Állott, az illető bizottságokban nem védte-e az igazságügyministerium álláspontját. (Helyeslés a jobb oldalon.) Azt hiszem, ezzel helyreigazítottam félremagyarázott szavaimat. Kapp Gusztáv: Tisztelt ház! Azon szónoklatok után, melyeket ezen törvényjavaslat átalános tárgyalása alkalmával hallani szerencsénk volt, én igen rövid lehetek. Én nem ellenzem a közjegyzői intézményt elvileg és átalánosan; de az előttünk fekvő javaslatot mindamellett el nem fogadhatom. Én attól tartok, hogy az igazságügy terén is minálunk sokkal égetőbb kérdések léteznek, melyek megoldását sürgetni és eszközölni kellene. Ezt bővebben fejtegetni nem kívánom a már mások által mondottak után, és átmegyek a második, szerintem, igen fontos okra. A törvényjavaslat czélja a jogviszonyok szilárdítása, a közforgalom, a kézi és gyári iparüzlet és kereskedelem előmozdítása és könnyítése. Ezen czél, azt tartom, ezen törvényjavaslat által alig lesz elérve. Ezen javaslat igen lényeges és igen sok pontban eltér azon elvektől, melyeket 1868-ban a nemzetiségek egyenjogúságáról szóló törvény által a törvényhozás fölállitott. Mert épen az ezen törvényben fölállitott elvek nem gátolják, hogy az ország valamennyi polgára szerkesztessen okmányokat azon nyelven, mely neki épen czélszerünek látszik az ő viszonyaira, belföldi vagy külföldi használatra. Én egyátalában nem tarthatom helyesnek, hogy olyan fontos és kényes kérdésben, minő hazánkban a nyelv kérdése: csak igy incidenter és minduntalan lépésről-lépésre, oly lényeges változások, oly messzevezető eltérések az 1868-ki törvény által megállapított elvektől eszközöltessenek, hogy ezen úgyis már igen súlyos törvény mindinkább sulyosbittassék. Ép oly kevéssé helyeselhetem, hogy ily intézkedések által azon úgyis gyönge iparunk, kereskedelmünk és forgalmunk még inkább gyöngíthessék, hátráltassák. Egy harmadik ok az, hogy ezen törvényjavaslatból a dijak szabályozása hiányzik. Én azt tartom, hogy ilyen szabályozásnak ezen törvényjavaslat mellékletét kellene képezni, nem pedig csak uj megbízást, hogy a minister ur a dijakat tetszése szerint szabályozza. Mert ezen tarifa igen lényeges; például a kényszer kérdésére nézve most előre már kellene tudnunk, milyen dijak lesznek megállapítva; e nélkül én legalább nem birnám megítélni: vajon a kényszert lehetne-e és kellene-e behozni, és ha igen, hogy mily mérvre terjedjen. Mint már beszédem elején mondám, nem kívánok ismétlésekbe bocsátkozni, s csakis ezen okokat óhajtván a tisztelt ház figyelmébe ajánlani, kijelentem, hogy én az előttünk fekvő törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadhatom. Eötvös Károly: Tisztelt ház! Arra a térre, melyen a közjegyzői intézmények elvileg helyes vagy helytelen volta vitathatnék: lépni nem fogok ; {Helyeslés jobb felél.) kijelentem, hogy engem