Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-222

393 222. országos ülés aprií 20. 187é. kezesünkre, a hol nagyobb mérvben megfelelhetnek a jelenlegi eszközök is az igényeknek: ott nem tagadhatom a közjegyzői intézmény hasznát, de csak azoknak fog nagyobb biztosítékot nyújthatni, a kik úgyis biztosítják magukat, azoknak, a kik úgyis meg tudják védeni érdekeiket; azoknak azonban, a kik jelenleg sem képesek gondoskodni magukról, kik jelenleg sem képesek magukat kellőleg megvédeni; kik jogtudatlanság, ismerethiány, ügyetlenséggyám oltalanság miatt a jelenlegi kevesebb biztonságot nyújtó körülmények közt nem képesek magukat kiismerni, a vidék elhagyatottabb részein, kiknek épen érdekében fekszik az uj intézmény: nem lesznek képesek a közjegyzőhöz fordulni, mert ilyen helyen épen nem lesz közjegyző. (Helyeslés.) De továbbá kérdem, még azon aránylag igen megszorított s a közjegyzői intézmény fölvirágoztatására nézve túlságosan megszorított, de mégis az intézménynek jellegét megadó kényszer mellett, mely a törvénybe fölvétetett: lehetséges lesz-e a közjegyzőknek ily kevés helyre szorítása; mert azt mondja az 54-ik §. „A jogügylet érvényességéhez közjegyzői okirat megkívántatik: a) a házastársak között kötött adásvevési, csere-, életjáradéki és kölcsön-szerződéseknél, valamint egyéb okiratoknál, melyekben egyik házastárs a másik irányában adósságot vállal; b) házastársak között kötött ajándékozási szerződéseknél, ha az ajándékozott tárgy át nem adatott; c) a hozomány átvételéről kiállított elismervényeknél, akár a házastárs, akár más részére állíttatik ki; d) minden jogügyletnél, melyet olvasni nem tudó vakok és siketek, vagy irni nem tudó némák és siketnémák, élők közt kötnek, a mennyiben a jogügylet megkötésénei személyesen közbenjárnak. A mennyiben a törvény egyéb esetben valamely jogügylet megkötéséhez bírói, vagy közjegyzői közbenjárást követel, azon törvényszabályok érintetlenül hagyatnak." Vajon lehetséges lesz-e ily kényszer mellett a közjegyzőket oly, kevés helyre szorítani? Hiszen igy némely esetben szerencsétleneket, más esetben oly ügyleteket, melyek mindenkivel közösek, s ép oly gyakran fordulnak elő a házasfelek közti szerződések a nép alsó rétegében, mint a legfelsőbb osztályokban, szinte kiközösitünk. Lehetséges lesz-e ez osztályokat, úgyszólván, törvényen kivül helyezni, midőn nem 5—6; hanem 20—30 mértföldnyi utat kell ily intézkedés tételére megtenniök? Azt hiszem, már ez oknál fogva sem lehetséges, ily tervezet életbeléptéié se; s nem lehetséges a közjegyzőségnek, úgyszólván, apró csirából való fölápolgatása, minőt a tisztelt államtitkár ur szándékolt, s minőt szándékolnak kétségkívül igen sokan azok közül, kik e törvényt, ezen alakban a tisztelt háznak ajánlják. (Helyeslés.) Röviden kívánom csak a főbb érveket a tisztelt ház figyelmébe ajánlani, melyek folytán lehetetlennek tartom, hogy ez intézmény e keretben sikeresen ilyen alakban behozassák. Lehetetlennek tartom azért : mivel tényleg a mai perrendtartás alakzatai, s a mai bírósági szervezet mellett, úgyszólván, teljesen gyakorlatiatlan a közjegyzöségnek, mint a tisztelt államtitkár ur biztosította, azon hatáskört adni, mely ez intézmény felvirágoztatására, gyökeresitésére múlhatatlanul szükséges. Lehetetlen: mert ha e nélkül a közjegyzői intézményt életbe léptetjük, romot fogunk sorolni az eddigi romokhoz, s egygyel szaporítjuk azon intézményeink számát, melyet rövid idő múlva ismét le kell rombolnunk. Midőn a ház egy tekintélyes bizottsága számos törvényeink fölött hasonló véleményét már jelenleg is a ház elé terjesztette, magunkbaszállás e pillanatában tehát, mikor úgyis minden eddig állott intézményeink reconstructiojáról van szó: nem czélszerü e lejtőn tovább haladni. Én tehát azt hiszem, hogy a jelenlegi pénzügyi viszonyok közt, mikor nemcsak a százezreket, hanem még az ezer forintokat is megnézzük, sőt még a legüdvösebb és a culturális czélokra fordítandó költségeket is megszorítani kívánjuk, ilyen kiadást, minőt ez fog az országra róni; — mert, tisztelt ház, az tökéletesen mindegy, akár az állam pénztárán keresztül fizettetnek is a közjegyzői dijak, akár a felek zsebéből egyenesen; (Ugy van bal felől!) mert a feleknek tökéletesen ugyan annyiba kerül, — kérdem, hogy ezen esetben czélszerü-e egy puszta experimentumra 400.000 frtot koczkáztatni. És bizonyára, azok is, a kik e kérdéssel foglalkoztak, bevallják, hogy azon költség, mely ebből az országra háramlik: 400.000 frtba mindenesetre belekerül; meglehet azonban, hogy sokkal többe fog kerülni ; de kevesebbe semmi esetre sem; mert vegyük föl, tisztelt ház, hogy csak 150 közjegyző fog alkalmazást nyerni, és számítsuk ki, hogy miből és mennyi díjból élhet meg ennyi közjegyző, és hogy mennyit kell nekik keresni, hogy megélhessenek, látni fogjuk, hogy 400.000 írtjába okvetlenül bele fog az országnak ezen intézmény behozatala kerülni. E mellett pedig, midőn azt látjuk, hogy e törvény értelmében behozandó uj intézmény a bíróságok terhén egyátalában könnyíteni nem fog; midőn azt látjuk, hogy ez által meglehet, hogy némelyeknek egy kissé nagyobb biztosságot szerzünk és nekik az üzletet könnyebbé teszszük, de egyátalában semminemű gyökeres átalakitást nem eszközlünk: ily kiadást egy experimentumnak véghezvitelére részemről ajánlani nem tudnék, a miért is a törvényjavaslat ellen vagyok kénytelen szavazni. (Éléiik helyeslés több' padról.)