Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-222

392 222. országos ülés april 20. 1874. nek elvét, mely 1869-ben kimondatott, de e törvényjavaslatban szerencsésen mellőzve van. Van e törvényjavaslatban számos alapelv, melyeket lehetetlen, mint az előhaladásnak és czélszerüségnek vivmányait, helyeseknek és kitűnőknek nem üdvözölni. Ilyennek tekinteni a többek közt a szakképzettségnek, összeférhetlenségnek, a kamarai rendszernek és a fegyelmi hatóságnak, ha szinte nem oly alakban is, mint kívánatos lett volna, megállapítását. Továbbá a közjegyzőknek bizonyos nem-peres ügyekben! hatáskörrel való ellátását; ámbár ezt is még bővebben kiterjesztve, részletesen kellett volna körülírni, mint Dulovics Ernő tisztelt képviselőtársam igen helyesen megjegyezte. Úgyszintén a közjegyzői okiratok végrehajthatósága a legfontosabb intézkedést képezi; mert ez lesz azon legfontosabb ok arra, hogy idővel ezen közjegyzői intézmény népszerűséget nyerjen és bizalmat gerjeszszen maga iránt azokban, kik ügyesbajos dolgaikat gyorsan, biztosan és jutányosán akarják elintéztetni. Azonban, a mint ez a törvényjavaslatban körül van irva: mégis hosszadalmassá válik az eljárás, mert az ily okirat végrehajtás végett beadatván az illető bírósághoz, az illető bíróság kimondja a végzést, hogy a végrehajtás foganatosittassék, ha bizonyos időben kifogás nem tétetik ellene. Megtörténvén a kifogásolási eljárás, következik a sommás jegyzőkönyvi tárgyalás, és ha mindezek után nem sikerülne a bizonyítás: akkor az rendes perutra utasittatik. Ez nem egyszerűsítés, nem rövidítés a közjegyzői okiratok által elintézett perekben; hanem ez egy uj kiadása a sokak által behozatni javasolt mandati proeessnek. Hogy a közjegyzői intézmény valósággal nem életképes, ha az ily okiratok valódi végrehajtása legrövidebb idő alatt biztosítva nincs: azt mindenki átláthatja. Vannak azonban oly hiányok ezen javaslatban, a melyeknek elhárítása nélkül még akkor is, ha az alaki és anyagi törvénykezésnek rendezése semmi akadályba nem ütközik: legkevésbé sem lehet kilátásunk. Ilyenek, hogy a törvényjavaslatban a jegyzők száma és székhelyének meghatározása nincs fölvéve, a díj szabályzat nincs megállapítva, mindezek az igazságügyminister által meghatározandók lévén, miként képzelhető tehát, hogy ha 1874. november l-jén ezen közjegyzői intézmény életbeléptetendő lenne, a nélkül, hogy akár a jegyzők száma, akár azok székhelye, akár azok díjszabályzata előre megállapítva és a törvényhozás által elfogadva lenne, elegendő képes és becsületes egyének vállalkozzanak, akár pedig a nép egy ilyen ismeretlen, a törvényhozás által kellőleg körül nem irt intézmény iránt teljes bizalommal viseltessék, a mely nélkül a közjegyzői intézménynek jövőjét jósolni igazán több volna a bátorságnál. Ilyen továbbá az alárendeltségi viszony, mely a jegyzői-karnak önállását, függetlenségét teljesen aláássa; erre mutat már maga a czim, hogy „királyi jegyző," a mely csak azért hozatott he, hogy az alárendeltség már itt is meg legyen alkotva, ilyen a királyi ügyész befolyása minden ok nélkül a jegyzők ellen föllépni ; holott a minister mindenható hatalma elegendő lenne a jegyzői kar fölött őrködni. Ilyen, hogy nem ruháztattak föl a közjegyzői kamarák fegyelmi-bírósági jogokkal; hanem azok alárendeltettek a fönálló bírósági törvénynek, mi annak fejlesztésére nem alkalmas, és ez által a jegyzői kar teljes függetlensége meghonosítható nem lesz. Ha azon erkölcsi erő hiányozni fog, a mely nélkül ezen intézmény, ha szintén már más időben és körülmények között, más alakban be is volt hozva: itt termékeny talajba beruházása sikerülni nem fog. További kirivó hiánya, — eltekintve technikailag és logikailag rendszeretlen összeállítástól, a melyre talán elegendő idő nem volt, a melyre már a jogügyi bizottságban is hivatkozás történt, — hogy több egymással összefüggő czikkek vannak külön fejezetekben fölsorolva : ilyen például a fegyelmi eljárás és felelősség, ilyen az okiratolás és az ügyvitel, a mely utóbbi inkább az okiratoláshoz tartozik. Ezek és hasonló rendezést igénylő hibák kiigazítása, illetőleg átdolgozása már magában is indokolt lenne, tekintettel főleg a képviselőház által előre megállapítandó azon alapelvekre, a melyeknek egy része a ministeri javaslat szerint fölvétetett, hogy tudniillik a királyi ügyész befolyása mellőztessék, a fegyelmi hatóság merőben a kamarákra bizassék, s ha egyéb ilyen elvi kérdéssel eldöntettek volna: akkor ezekkel együttesen legczélszerübb lett volna, hogy az itteni tárgyalás előtt, melyre úgyis elég idő lett volna, még az igazságügyminister által ujabban összeállittassék, a képviselőháznak ugy nyújtassák be, mely czélt itt az egyes fejezetek és czikkek hosszabb, terjedelmesebb tárgyalása nélkül nehezen lehet elérni, igy legalább egyöntetűbb, összefüggőbb és kivihetöbb munkálat állott volna a ház előtt. Miután azonban mindezen hiányok az osztályok többségét s a központi bizottságot nem gátolják abban, hogy e javaslatot a háznak ismételve elfogadás végett ajánlják: nem tehetem, hogy lényegileg némely megjegyzéseket ne tegyek. Vannak az előttünk fekvő törvényjavaslatnak oly részei, melyeket figyelembevéve mindenki meggyőződhetik arról, hogy ha valósággal szakképzett becsületes, — nem értem azon biztosítékot, mely pénzből áll, mert az, eltekintve más erkölcsi és a szakképzettség által föltételezett biztosítékoktól, nem szolgálhat alapul arra, hogy, mint Máday képviselőtársam mondja, sok ügyvédre nézve a Scylla és