Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-222

222. országos ülés april 20. 1874, 391 családnak leghűbb s legmegbízhatóbb tanácsadója. Előtte nincs titok, és nélküle nincs fontos esemény. Tekintélyes állása és azon közbizalom és tisztelet, melyben részesül, melylyel iránta mindenki viseltetik, természetes kifolyása azon széles hatáskörnek, melyet a törvényhozás bölcs előrelátással neki adományozott ; de mely nélkül sem a franczia, sem a porosz közjegyző nem vívhatta volna ki magának azon fényes állást és tekintélyt, melyet az jelenleg bir. Ily intézmény lebeg szemem előtt, midőn a közjegyzőség behozataláról szólok; ily intézménynek lehető megközelítését óhajtom én ezen törvény létesitésével lehetővé tenni. Ezért tartom nélkülözhetlennek azt, a mit különben az egyik különvélemény is kiemelt, hogy az ingatlanok átruházására vonatkozó jogügyleteknél a közjegyzői kényszer behozassák. (Helyeslés.) Ezért tartom nélkülözheti en szükségesnek azt, hogy a hagyatéki eljárások kezelése kizárólag és mindenütt a közjegyzőkre ruháztassák, és azért fogom pártolni a részletes tárgyalás alkalmával mindazon előterjesztéseket, melyek a közjegyzők anyagi helyzetének javítására, hatáskörének, tekintélyének emelésére, és így magának az intézménynek megszilárdulására és biztosítására irányulnak. A törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés.) Lázár Ádám: Tisztelt képviselőház! Nem lehetek szerencsés előttem szólott képviselő urat ugyanazon téren követni, hogy a beterjesztett törvényjavaslatot ezen szerkezetben és a törvényhozó-testület jelen működési szakában föltétlenül pártolhatnám. Azt hiszem, hogy azóta, midőn ezen törvényjavaslat beterjesztetett és az igazságügyi bizottság által, valamint később az osztályokban és a központi bizottságban tárgyaltatott: lényeges változások és fontos átalakulások jöttek közbe. Nemcsak a kormány-válság birt befolyással; de, nézetem szerint, döntő sulylyal birt e törvényjavaslat megállapításánál azon körülmény, midőn a volt kormány alatt a 2l-es bizottság mintegy tanácsadó, mintegy megmentő horgony gyanánt lett kiküldve, mely a maga munkálatát beterjesztvén, ma már az az uj kormány előtt áll követés gyanánt, hogy tudniillik mindazokat, a melyeket az államháztartás egyensúlyának helyreállítására szükségesnek vél, az illető szakministerek meghallgatásával érvényesítse. Épen ezen előrebocsátott előzmények azok, a melyekből kiindulva az előttünk fekvő törvényjavaslatot időelőttinek, sőt olyannak tekintem, a melynek keresztülvitelére ez alkalommal az időt a törvényhozás ok nélkül pazarolná. Ha az államháztartásnál az egyensúly helyreállítása szükségesnek mutatkozik: az nemcsak az által érhető el, hogy bizonyos szükségtelen hivatalnokok, nélkülözhető munkaerők megkíméltetnek, s az által az állam költségei kevesbednek, de azonkívül megkímélhető az államnak, illetőleg az adózóknak ujabb terheltetése az által, ha szükségtelen ok nélküli uj közegek nem állíttatnak föl. Mikor a törvényszékeknél az igazságügyminister kilátásba helyezte apasztását azon költségeknek, a melyek ujabb közegek fölállításával az adózókra közvetlen vagy közvetve nehezülnének: lehetőleg, tűrhetővé és elviselhetővé akarta tenni az eddigi viszonyokat. Ha a jelenleg fonállá igazságszolgáltatási rendszernél az imént berendezett költséges bíróságokon kivül a pörlekedő közönségnél első sorban az ügyvédeket, második sorban az ezelőtt pár évvel fölállított és már eddigi működéséből megítélhető és méltán a gyűlöletet fölébresztett végrehajtókat figyelembe veszszük: ugy találjuk, hogy ha most egy negyedik közeget, mely, habár szintén nem fizetéses, de mivel egy határozatlan díjszabályzat alapján lenne hivatva működni, ha, mondom, e negyedik tényezőt állítjuk be : akkor valóban az állam terheire adózó főleg szegényebb sorsú nép a legkevésbé sem lesz képes elviselni ezt, vagy kénytelen lesz legigazabb jogait, legtisztább igazságát abbahagyni, nem lévén a költségekre pénze. Én részemről elismerem azt, hogy rendezett jogviszonyok közt a közjegyzői intézménynek, czélszerü alapokra fektetve, behozatala minden rendezett államban mulhatlan szükség, és ez nálunk is nagy nyereménynek lenne tekintendő; úgyde jól méltóztatik tudni a tisztelt ház, és különösen a tisztelt igazságügyminister ur, hogy valamint polgári és büntető anyagi és alaki törvényeink gyökeres kidolgozása, ugy minden ezzel összefüggő jogintézménynek rendszeres átalakítása még mindig a várandóságok közé tartozik. Sok jogi intézmény léptetett már időközben életbe, melyek mintegy nagy képből kiragadott egyes mozaik kövek szerepelnek, a nélkül, hogy azoknak összefüggése, összhangzata, egyöntetűsége elég bizonyítékot nyújthatna az iránt, hogy maga az egész, mely csak későbben fog megáílapittatni: összhangban lesz-e és nem fog-e eldobatni és helyette ujabb állíttatni. Átalában véve nem látom át az ily rendszertelen, ide-oda kapkodó eljárás szülte kísérlet indokoltságát; mert entia sine necessitate non sünt multiplicanda; vagy ha ugy magyarázzák, entia ex politica ratione sünt multiplicanda: akkor átlátom, hogy jelen intézménynek behozatalával valami magasabb politikai okok lehetnek öszszeköttetésbe, tehát csakis ezen érdekek kielégítése végett szükséges. Úgyde az igazságszolgáltatás érdekei a legkevésbé sem indokolják annak a jelen perczben való behozatalát. Megengedem, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat több előhaladást tanúsít, mint az első, 1869-ben e tárgyban beterjesztett törvényjavaslat; értem főleg az ingatlan javak átruházásánál telekkönyvi bejegyzésre a közjegyzői okirat kényszeré-