Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-219

368 219. országos ülés márczius 26. 1874. a 2l-es bizottság tagjai ne távozzanak el az ünnepi szünetekre, hanem az ország várakozásának megfelelve, a szünet alatt is dolgozzanak és készítsék el jelentésüket? Ezen okoknál fogva elleneztem én azon indítványt, melyet most a 2l-es bizottság nevében Zsedényi tisztelt képviselő ur előterjesztett. Ezt mondtam a 2l-es bizottságban tegnap; itt pedig, tisztelt ház azt mondom, hogy én részemről őszintén szólva nem sokat gondolok azzal, hogy a 2l-es bizottság fogja-e folytatni működését vagy nem. Nem sokat gondolok vele pedig azért, mert azon utón, melyen mind maga elindult, mind a 9-es albizottságot elindította, azon föladatot, melynek megoldására a ház kiküldötte, nem fogja megoldani. De arra igenis helyezek súlyt itt is, hogy oly munkálat, melyet a ház tagjai nem ismernek, de nem ismernek a 2l-es bizottság tagjai sem: ne adassék ki bárkinek, annál kevésbé pedig a felelős kormánynak oly utasítással vagy oly czélból, hogy az bárminemű előterjesztéseknek is alapul szolgáljon. (Helyeslés bal felől.) Egyébiránt a tisztelt ház bölcsességétől függ elfogadni vagy el nem fogadni a 2 l-es bizottság indítványát. Én azon nem várt esetre, hogy ha a tisztelt ház azt elfogadni méltóztatnék: föntartom magamnak, hogy különvéleményt nyújthassak be akkor, midőn a 2l-es bizottság, illetőleg az albizottság munkálata kezembe lesz. Én ugyan történetesen e pillanatban megkaptam a 9-es bizottság munkálatát; de csak különös kedvezmény gyanánt, és nem lehet tőlem várni, hogy különvéleményt adjak be, midőn magát a jelentést még nem ismerem. Pulszky Ferencz: Miután nézetem némi részben mindkét előttem szólott véleményétől eltér, legyen szabad egy pillantást vetnem a 2l-es bizottság egész kiküldetésére és történetére. Ugy tudom, hogy deczember 19-én az akkori pénzügyminister fölmentetett hivatalától. Ez által az akkori kormány consistentiája erősen szenvedett. S megfogyva bár, de törve nem gyönge lábon állt: akkor a pénzügyi bizottság deczember 22-én egy indítványt tett, s a ház azt elfogadta; tudniillik pártkülönbség nélkül egy 21 tagból álló bizottságot küldött ki oly meghagyással, hogy az a ministeriummal értekezve, vizsgálja meg: minő gyökeres intézkedések s reformok szükségesek a végre, hogy az állam pénzügyeinek rendezése s az államháztartás egyensúlyának helyreállítása eszközöltessék. Nagyon természetesnek tartom, hogy ilyen inditvány tétetett; de az ily indítványokat, ha természetesek is, nem szeretem, mert nem szeretem, ha a szerepek fölcseréltetnek. Ugy tudom, hogy a kormány azért áll fön, hogy kormányozzon, s az országgyűlés azért, hogy ellenőrizzen. Bizonyos, hogy ha a kormány gyöngül, ha a kormány nem kormányoz: akkor magához ragadja a hatalmat az országgyűlés, s kezd kormányozni. Tudjuk pedig azt, hogy ha sokan kormányoznak, egy nagy testület például: az ilyen kormány soká fön nem állhat. Hiszem, hogy a kormány azon pillanatban, melyben az initiativát kezéből kiadja; moraliter abdikál. Hiszem, hogy az országgyűlésnek nem lehet rendeltetése gyökeres intézkedéseket, reformokat hozni; hanem hogy az a kormánynak kötelessége. Hiszem, hogy ez indítványt nem kellett volna a kormánynak elfogadnia. Én egyébiránt jóvá nem hagyhattam ez indítványt; mert valamint semmikép nem ellenzem a nyilt bizalmatlansági kérdéseket : ugy a leplezett bizalmatlansági kérdéseket jóvá nem hagyhatom. A kormány azonban nem lépett le. Nem lépett le igen nemes czélból. (Ohó t a szélső balról.) A kormányférfi, kit azon napok székben találtak, igen jól látta, hogy föláldozta magát: csak hogy egy más magasabb czél éressék el, azon czél, mely a huszonegyes bizottság kiküldetésének valódi oka volt. Nyilt titok, mindnyájan tudjuk, hogy mind a két párt már az ülésszak kezdetétől fogva lazulni, szétmállani kezdett, sőt gondolom a 3-ik is némileg szétmállott, egy szóval a pártok consistentiája egészen szétment. Nagyon természetes, 7 év múlt el azóta, hogy a kiegyezés megtörtént, és már csak a ház egyik zugában átkos, a többi némileg beleegyezett. Reménység volt tehát arra. hogy azon politikai elem, mely 900 év óta kormányozza Magyarországot, a közép-osztály és az intelligentia, azon politikai elem, melynek meghasonlása mindig vészt hozott a hazára, azon politikai elem, mely szerencsétlenségünkre az utolsó években is kétfelé hasadt: ismét össze fog forrni. Ez volt igazi alap-eszméje a 2l-es bizottságnak. Reméltük mindnyájan, remélték azok, kik bementek, kivéve talán néhányat a szélső balról, reméltük, a kik kiküldöttük, mindenesetre remélték azok, kik indítványozták, hogy a coalitio lesz a bizottság működésének eredménye. Igen jól tudta az akkori kormány elnök, hogy ő nem éli tul kormányával a 2l-es bizottság munkálatát, hogy azon bizottság, és az ő kormánya egy nap fognak megszűnni; de mégis bennmaradt azon székben, benn azért, hogy lehetségessé tegye ezen combinatiot. És a minek logice be kellett következnie: az be is következett. Azon pillanatban, melyben a 2l-es bizottság megalakult: a kormány moraliter abdicált. Hanem történt más is, az országgyűlés is abdikált. Ugy tudom, hogy három hónap óta jóformán nem tettünk semmit. Ugy tudom, hogy a közfigyelem nem e terembe concentrálódott, hanem fön az I-ső osztály termébe, hol a legfényesebb elő-