Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-215

316 215. országos ülés márczius 5. 1874. Vagy uj magyar elnevezéseket fogadunk el, vagy ugy, mint a tisztelt képviselő nr kivánja: az eddig divatos, szokásos elnevezéseket kell alkalmaznunk; vagy pedig egymás mellett görög és latin elnevezéseket használnunk, s e mellett megengedni azt, hogy az eddig szokásban volt magyar elnevezések is használtassanak. Más utat én nem képzelek; de megvallom, hogy e három ut közül az egyik épen olyan rósz, mint a másik. Bámulatos a magyar nyelvnek azon hajlékonysága, a melynek következtében igazán igen sok jó, igen sok helyes műszó látott már napvilágot; de azt hiszem, e téren oly sok szerencsétlen kísérlettel találkozunk, hogy különösen a magyar tudományos akadémiának jelentésemben is fölhozott nyilatkozatával szemben: vajmi veszedelem volna egy kísérletet tenni. Marad a másik két ut. Az értelmet, ugy hiszem, tisztelt ház, nem a név, nem szó által sajátítjuk el; de a fogalmakat az intentio s az összehasonlítás által sajátítjuk el. Én azt hiszem, hogy ezen elsajátítást inkább nehezíteni fognánk akkor, ha oly régi elnevezést is használnánk az uj fogalom mellett, melynek használatára önkénytelenül kell, hogy emlékezetünkbe tóduljon a régi fogalom, melylyel a régi elnevezés elválaszthatlan kapcsolatban áll. De ennek keresztülvitele nálunk igen-igen nagy nehézségekkel is lenne összekötve, és úgyszólván igazságosan, épenséggel sem lenne keresztülvihető. Méltóztassék tekintetbe venni azt, hogy Pozsony-, Sopronmegyékben a bort akóval mérik, az alföldi ember csöbörrel méri, Erdélyországban a vedret használják, a tengermelléken az ornát, és ismét más elnevezést használnak Horvátországban. Nálunk például itt Pest-vidékén pintet, itczét használnak; Erdélyországban kupát; az alföldön a búzát köbölszámra mérik, a felső vidéken mérőszámra, Szlavóniában kila azon mérték, melylyel a búzát mérik. Ez csak néhány elnevezés. Ezen elnevezésekből igazságosan, helyesen melyik lenne választható, én legalább nem merném elhatározni. Hogy kétféle elnevezésnek egymás melletti használata végtelen zavarra és visszaélésre adna okot és alkalmat: ezt bővebben fejtegetni nem szükséges. En még érteném a tisztelt képviselő ur aggályát akkor: ha igen sok névnek elsajátítása megtanulásáról lenne szó; de hiszen mindössze csak tíz névről van szó, és én megvallom, sokkal jobb fogalmam van népünk éles fölfogásáról: semhogy azt hinném, hogy egy pár szó megtanulása oly roppant nehézséggel járna ránézve. Ezen szavak jelenleg már törvényeinkben használtatnak, ezen elnevezések használtatnak a tudomány terén, ezen elnevezések használtatnak a nagyipar, de sőt a kisipar által is. Ezen elnevezések igen egyszerűek, s én meg vagyok győződve arról, hogy egyes vidékeken, hol a nép ez elnevezéseket czélszerüeknek, szükségeseknek fogja tartani: egyik-másik betűt vagy el fogja hagyni, vagy másokat fog hozzátenni, és épen ugy fogja magyarosítani, mint a Groschenből csinált garast, a mint magyarította a Pfund-ot fonttá, s a Loth-ot lattá; de a fogalom mindig ugyanaz fog maradni, s ennek következtében érteni is fogja azt mindenki. A tisztelt képviselő ur Poroszország példájára hivatkozik. Erre hivatkozni nem lehet azon egyszerű oknál fogva: mert épen a vámmázsára vonatkozólag Poroszország oly méretet fogadott el, melynek elnevezése Észak-Németországban, de egész Németországban évtizedek óta el van terjedve, s használatban volt, s a mennyinek fogalma teljesen beleillik a méter-rendszerbe. De ha a tisztelt képviselő ur Poroszországra hivatkozik: én Austriára és Bajorországra hivatkozom, melyek nem fogadták el ezen elnevezéseket, és bátor vagyok Francziaországra hivatkozni, hol 1812-ben megkisérlették ismét a régi franczia neveket behozni; de hol csakhamar mind a törvényhozás, mind a kormány belátta, hogy hiba, és kénytelenek voltak ismét viszszatérni a régi görög és latin elnevezésekre. Nem hallgathatok el még egy körülményt, és ez az, hogy hazánk számos nemzetiségei által lakott polyglott ország. Ha már itt a törvénybe egy magyar elnevezést és mintegy számot decretálunk és határozunk: lehetetlen, hogy egyidejűleg megtartassák azon elnevezés, melyet helyesnek és elfogadhatónak tartunk, és a mely hazánk többi nemzetisége nyelvén azon fogalmak kifejezésére használható. Ez mindenesetre igen nehéz, legyen szabad mondanom, lehetetlen föladat. Közgazdaságilag és más tekintetben is igen nagy előnynek tartom, ha széles a hazában a Szepességtől a tengerig, és Dévénytől az ojtozi szorosig a forgalomban ugyanazon mértékekre ugyanazon fogalmakat fogják használni, és ugyanazon elnevezésekkel illetni. Ha a szomszéd államokban képesek voltak azt keresztülvinni és elfogadtatni : nem látom be, miért lenne ez keresztülvihetetlen. Én meg vagyok győződve arról, hogy ha kellő erélylyel, kellő tapintattal terjesztetik ezen rendszer, ha az iskolákban és azokon kívül czélszerüen taníttatik : igen rövid idő alatt gyökeret fog verni, és nem lesz távol azon idő, melyben belátják a hazában, hogy e rendszer czélszerü, azon elnevezések a forgalomnak és a kereskedelem előmozdítására szolgálnak. Ennélfogya bátor vagyok a törvényjavaslat eredeti szerkezetének elfogadását, és a Szatmáry képviselő ur által tett módositvány mellőzését kérni. (Helyeslés jobb felől.) Csiky Sándor: Tisztelt ház! A mint a kereskedelmi minister ur által a jelen törvényjavas-