Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-215

215. országos ülés márczius 5. 1874. 317 latnak a ház asztalára letételéről értesültem, meg­vallom, igen megörvendettem neki, mert azon re­ményben voltam, hogy e törvényjavaslat a mértékek egyenlősítését tűzte ki a hazában, és a fönálló külön­féle súly- és italmértékek egy kalap alá vonatnak, egyenlő sittéinek. Azonban megolvasván annak tar­talmát, annak is, mit a központi bizottság előter­jesztett: e reményemben megcsalatottnak lenni talál­tam magamat; mert én azt hiszem, tisztelt ház, hogy ha e törvényjavaslat ugy, a mint szövegezve van, elfogadtatik: érthetetlen és költséges lesz; a mostani szomorú pénzviszonyok mellett olyan lesz, tisztelt ház, mi a törvény nevét viseli ugyan; de a gyakorlati életben használhatlanná válik. A mi az elsőt illeti, hogy tudniillik érthetet­len lesz, ha a szöveg igy hagyatik, hiszen csak bele kell tekinteni, ezen két lapon olyan idegen nevekből összesszedett, és azután ezred, százezred és millióm részek hozattak javaslatba, hogy ezek tanulmányozása bizony huzamos időt kivan, bogy ha ezeket az iskolában történendő tanitás folytán meghonosítani akarjuk. Nem az a czél fog tehát eléretni, hogy egyenlő mértékek fognak alkalmaztatásba vétetni a hazában, és igy a sok különféle elnevezésből keletkező ba­jok, perek és viszályok, melyek napjainkban is fön­forognak, ez által nem elhárittatni, hanem még sza­porittatni fognak. Egyrészről tehát ezen okból, másrészről azért, mivel ez ismét óriási teherrel járó törvény fogna lenni, azt nem helyeselhetem. Méltóztasssék tekin­tetbe venni a 14. szakaszt, ebben az van, mikép év multával mindazon mértékek, melyek ekkoráig használatban voltak, érték nélküliek és megsemmi­síttetnek ; igy a szőllős gazdákra azon hordók, me­lyek ekkoráig használatban voltak, egy év múlva, mint értéknélküliek ellökhetők, pedig azon edények­ben sok millió fekszik. (Derültség.) Igy van ez a vékákkal és kilákkal, melyek azontúl csak a tűzre használtathatnának, igy van ez a pinttel, iíczével, meszelylyel, melyek most al­kalmazásba vannak : ezek mind értéknélküli edényekké fognak tétetni. Már ezen veszteség maga is igen nagy ösze­get képez ; hát, még ha elfogadtatnak a hitelesítő bizottságok, főkép a budapesti fő hitelesítő intézet, melynek akarata és határozata az egész hazára irányadó lenne. Meg van ugyan a törvényjavaslat­ban említve, hogy a törvényhatóságok maguk állít­sák össze a hitelesítő hivatalokat, és ugy látszik, mintha ez az önkormányzatnak biztositékát hordaná méhében, és igy igen kedvező színében tünteti azt föl; azonban, ha megtekintjük, hogy a Budapesten fölállítandó fő hitelesítő hivatalnak az a teendője, bogy a miként neki tetszik: határozzon, s akár mit állapítottak meg a törvényhatósági hitelesítő hiva­vatalok, ez mind értéknélküli, mihelyt a központi hivatal jónak látja máskép rendelkezni: ez által az önkormányzati jog a törvényhatóságokra nézve va­lóságosan illusoriussá válik. Minden pontja a tör­vényjavaslatnak erre utal. Itt van 5-ik pontja. Ez a törvény végrehajtását akként bízta a ministerre, hogy a szabályi rendeletek utján határozza el, hogy mit akar mértékek használata tekintetéből a hazá­ban érvényre emelni. Akár mit mond a törvény, ha a minister önkénye s omnipotentiaja ezt meg­semmisithetik: akkor nem szükséges törvényt hozni. Ne mondassák tehát, hogy a törvényhozás alkotta meg a mértékek használata iránti törvényt. Én már e miatt is, hogy a minister korlátlan tetszésére van a dolog bizva: nem fogadhatom el a törvényjavaslatot; mert én a minister hivatását ki­zárólag arra kívánom szoríttatni, hogy azt, a mit a törvényhozás megalkot, hajtsa végre betüszerint; de azon tul a törvény értelmezését annak ellenére, vagy a mellett, vagy oldalagosan, (Derültség.) és szabályrendeletek kiadását, melyek a törvény értékét megsemmisítik: én,mint képviselője ezen háznak, mint népképviselő, nem fogadhatnám el, ebbe belenyu­godni nem tudnék. Mi nem Francziaország, nem idegen nemzetek részére alkotunk törvényeket, valamint ők sem a mi részünkre. Ők nem tudakozódnak az iránt, hogy miféle szokások vannak nálunk. Ha tehát ők nem majmolnak minket: ne majmoljuk mi sem őket. Hi­szen azért vagyunk tekintélyünkben, becsünkben s hírünkben a világ előtt megcsonkítva, mert eredeti­ségünkből, ősi erényeinkből, viseleteinkből s szoká­sainkból nagyrészben kivetkőztettek már bennünket az idegenek majmolása kedvéért. Ezen törvényja­vaslatot azonban azért sem fogadhatom el, mivel az van kitűzve benne: hogy 1876. január 1-én már életbelépjen. Ha ez idő alatt tanittatni is fog az iskolákban, mint a törvényben foglaltatik : ezen időt igen kevésnek találom arra, hogy mindnyájan megtanulhassák, ha egy-kettő meg is tanulhatja; de nem egy-kettő számára alkottatik a törvény, hanem az összes haza népének tért, alkalmat kell nyújtani, hogy ha valami ily eddig nem ismert ide­genszerű törvényt vagy intézményt akarunk életbe­léptetni : annak minőségével, annak természetével és annak nemével megismertessék. Én tehát e tekintetbei! is rövidnek tartván az időt, mely az alkotandó törvény végrehajtására kikötve van; de az általam elősorolt egyéb okoknál fogva is ezen törvényjavaslatot az átalános tár­gyalás alapjául el nem fogadhatom ; hanem a köz­ponti bizottsághoz újólag történendő szövegezés és ezen hiányok helyrehozatala czéljából visszauta­sítani kívánom. Simonyi Ernő: Tisztelt képviselőház! Azt hiszem, tisztelt képviselőház, hogy nincs nagyobb

Next

/
Oldalképek
Tartalom