Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-211

211. országos ülés február 23. 1874. 295 meg azon sok ígéreteknek, (Halljuk!) melyek okmányilag is tétettek a szászoknak. (Halljuk*) Pulszky Ferencz: Mikor tétettek ? (Zaj. De csak tessék! Halljukl) Gull József: Nem akarom azokat fejtegetni; (Fölkiáltások jobb felől: „Be csak tessékl") mert sem én, sem elvbarátaim jogainkat nem ezen ígéretekre, de sem régi privilégiumokra nem akarjuk fektetni. Ezen vád ellenében bátor vagyok arra mutatni, hogy valamennyi szász szék és vidék elejétől fogva képviselve van az országgyűlésen, és én nem emlékszem egy példára sem, hogy ezen képviselők Magyarország államiságának eszméje ellen szavaztak volna. (Fölkiállások: No még csak as kellett volna! Talán ez is érdem?!) De arra is kivánok mutatni, hogy a szász nemzeti egyetem, a midőn a belügyministerhez kérvénynyel folyamodott, közölje vele is, de nemcsak vele, hanem minden törvényhatósággal az uj beosztás fölötti törvényjavaslatot, mielőtt az országgyűlés elé határozathozatal végett terjesztené: nem tett egyebet, mint számos más törvényhatóság, község s egyes honpolgárok, a kik ugyanazt kérték, és még eddig nem hallottam, hogy azokat, az államiság megtámadásával vádolták volna. (I ölkiáltások: Be nem követeltek !) Igaz, hogy a szász nemzeti egyetem ez alkalommal kimondotta a kikerekitési tervezetet illetőleg nézeteit, és határozottan követelte, (Fölssólalások: Aha\ Halljuk!) határozottan követelte, hogy a Királyföld területi és munieipális egysége tartassák fön a törvények hozása alkalmával is. A szász nemzeti egyetem ez által sem ment tovább, mint számos más törvényhatóság, község és honpolgár, a kik ugyanazt kérik, (Fölkiáltások: Be nem követelik!) és ezekről sem hallottam eddigelé, hogy az államiság megtámadásával vádoltattak volna. De alakilag sem lehet ezen vádat föntartani, mert, a mit a szász nemzeti egyetem kér vagy követel, . (Fölkiáltások : Tehát követeli) de leginkább véd: az századok óta fönállott, a nélkül, hogy a magyar államiság eszméjére nézve valaha hátrányos lett volna, a mit egy hires magyar király ezen szavakkal el is ismert: „Vos, qui semper unum fuistis, esseque debetis, indivisi." Tehát nem lehet állítani, hogy ezen kérés az államiság ellen volna irányozva. Fönnmaradhat az, a mint más alkalommal lesz szerencsém bemutatni, a modern államban is. De nem is lehet állítani, hogy ezen fölterjesztés az alkotmányos kormány-rendszer alapföltétele ellen volna irányozva; mert, eltekintve attól, hogy létezik más ország, vagyis állam, nem kevésbé alkotmányos, mint a miénk, {Fölkiáltás a szélső bal felől: Azt elhiszszük) melyben nemcsak az ország részeinek képviseletei, hanem egyes polgárok is nemcsak fölterjesztésekkel és kérvényekkel, hanem határozatok által is foglalkoznak az állam leglényegesebb közjogi ügyeivel; eltekintve, —mondom,— ettől,a szász nemzeti egyetem, kiváltképen szemben azon épen a belügyminister ur által hangsúlyozott, véleményem szerint csak egy bizonyos mértékig helyes nézettel, hogy az országgyűlési képviselők nem képviselnek egyes országrészeket, a honpolgárok egyes osztályait, hanem képviselik az egész országot, szemben mondom ezen nézettel: a szász nemzeti egyetem, mint közös képviselője valamennyi szász törvényhatóságoknak, kiválóan hivatva van a Királyföldön lakó polgárok érdekeit és közjogi helyzetüket védeni. (Mozgás.) A tisztelt belügyminister ur továbbá azt állította, hogy a szász nemzeti egyetemnek nem lett volna joga a törvényhatóságok kikerekitési tervezetét tanácskozás alá venni, és nem lett volna joga törvény és törvényes gyakorlat alapján közjogi ügyekkel foglalkozni. Nézetem szerint a belügyminister urnák épen ezen állítása nem egyeztethető össze a törvénynyel. A tisztelt belügyminister ur hivatkozott az 1868: XL11I. törvényczikk 11. §-ára; de oly következtetéssel, melyet a törvény nem igazol. Mi foglaltatik ezen törvényben? Azon határozat, hogy a nemzeti szász egyetem azon hatáskörrel tartatik fön, melyet neki az 1791: XIII. erdélyi törvényczikk biztosit. Ezt is szíveskedett a tisztelt belügyminister ur fölhozni a nélkül, hogy a törvény szövegét idézte volna. Én sem akarok visszaélni a tisztelt ház türelmével annak fölolvasása által; de azt csak nem tagadhatja senki, hogy ezen törvényben az foglaltatik, hogy a i szász nemzeti egyetem azon hatáskörrel tartatik fön, mely megfelel a Leopoldinum diplomának; a Leopoldinum diplomában pedig azon törvények, adományok és jogok, melyeket a szászok addig bírtak, kétségtelenül föntartattak. A kérdés tehát az: birt-e a szász nemzeti egyetem azon időben azon joggal, hogy közjogi kérdésekkel foglalkozzék. A ki Erdély törvényeit és történetét ismeri, ezt, ha igazságos akar lenni, nem tagadhatja, és pedig nemcsak birt fölterjesztési és kérvényezési alakban; de birt azzal végzési alakban is. Nem szándékozom visszaélni a tisztelt ház türelmével, (Halljuk!) hogy idézzem mindazon törvényeket, a melyek ezt bizonyitják; de mégis bátor leszek kettőre mutatni: az egyike az, hogy a szász nemzet, mely számos törvények által mint nemzet elismerve volt, valamennyi erdélyi törvényben: (Fölkiáltások: Sohal) közös képviselet által a más két nemzettel közjogi ügyekre nézve egyezményeket kötött; és pedig kötött ezek között egyet ép a Leopoldinum diploma keletkezése idejében. Ezek bizonyitják elvitázhatlanul az úgynevezett accordák, melyekről a szász nemzeti egyetem egy közhitelű bizonyítványt is állított ki. Bátor vagyok kiválóan fölhívni a tisztelt ház figyelmét ez utolsó okmányra, mely azért érdekes, mert ép azon Leopoldinum diplomára vonatkozik és