Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-211

296 . 211. országos ülés február 23. 187é. azzal összeköttetésben áll, mely az 1791: XIII. törvényczikkben említve van. Az hozatik föl ez ellen, hogy a midőn a curia votum helyébe az 1791. törvények által a fej szerinti szavazás vezettetett be az erdélyi alkot­mányba, ezen hatáskörén a szász nemzeti egyetem­nek is lényeges változtatás történt volna; de a szőnyegen lévő kérdésre nézve ez tökéletesen alap­talan; mert, eltekintve attól, hogy valamennyi er­délyi országgyűlésen a követek azóta is hivatalos alakban elismert nemzeti gyűléseket tartottak : ugyan­azon törvény még a systematica deputatio tagjait is följogosítja arra, hogy in rebus arduis aut totam natio­nem, aut jus aliquod fundamentale tangentibus ta­nácskozhassanak a maguk nemzetükkel, tehát a szá­szok a szász nemzeti egyetemmel. (Fölkiáltások: Régi dolog!) Ezen törvények — igaz, hogy régiek; de a ki törvényekre támaszkodik, azok lételét nem tagad­hatja meg. — Ezen törvényeknek megfelel a tör­vényes eljárás is. Nem hiszem, hogy egy ember a ház termébe el birná hozni mindazon fölterjeszté­seket, kérvényeket és jelentéseket, melyeket a szász nemzeti egyetem közjogi ügyekre nézve nem a belügyminister ur által idézett időszakban, hanem annak előtte, tehát alkotmányos időben a kormány­hoz, sőt egyenesen és közvetlenül ő felségéhez is fölterjesztett, a nélkül, hogy —• ezen egy esetet kivéve — azért semmisítették volna meg, mert a szász nemzeti egyetemnek nem lett volna joga az­zal foglalkozni. Élhetett azon időben a szász nem­zeti egyetem is egy a fejedelmi conditiok által biz­tosított alapjoggal, melyet az akkori időhez képest így fogalmaztak, hogy minden tanácsi és egyéb ren­deknek mind országgyűléseken, mind azon kivül is „libera vox"-ot enged ő nagysága, semmi utakon és módokon azt nem inpediálja és senkire a szabados vox-ért indignatioját nem veti, mindenféle panaszol­kodásoknak és igazságoknak előszámlálására sza­badságot enged. De tekintsük meg közelebbről a tisztelt minis­ter ur említett kivételét. Ez egy udvari leirat, mely 1866. ápril 21-én 1755. sz. alatt ő felségének ugyanazon év ápril 19-én kibocsátott legfelsőbb kézirata alapján a volt királyi főkormányszék által a szász nemzeti egyetemhez bocsáttatott, és melyben a belügyminister ur által idézett két fölterjesztés, de a szász nemzetnek törvényes institutioi és köz­jogi helyzetének föntartása mellett megsemmisítte­tett. Keletkezett tehát ezen leirat az úgynevezett fölfüggesztési birodalmi ministerium kormányzata idejében. Nem akarok erre súlyt fektetni ; ámbár mindenesetre érdekes, hogy egy parlamentális mi­nister egy ilyen okmányra hivatkozik, mint olyanra, mely törvényt alkothatott, vagy törvényen változta­tást tehetett, vagy jogi helyzetet hozhatott volna létre. Arra sem akarok súlyt fektetni, hogy a két ötlet egymástól lényegesen különböző. Elegendő­nek vélem arra utalni, hogy sem Erdélyben, sem Magyarországban soha nem lehetett rendeletek által törvényeket alkotni, törvényeken valamit változtatni, vagy törvényeket eltörölni, de még magyarázni sem. Tehát a belügyminister ur ezen állítása, hogy törvény és törvényes gyakorlat szerint a szász nem­zeti egyetemnek nem lett volna joga ezen tárgy­gyal foglalkozni: szerény nézetem szerint, alaptalan; de bocsánatot kérek, tisztelt ház: czélszerütlen is. Itt oly dologról van szó, mely létkérdés, s hogy oly kérdésben a kétségkívül törvényesen fönálló képviselő-testületnek ne lehessen szabad tanácskoz­nia, s nézeteit a kormány és a törvényhozás elé terjesztenie: ez lehetetlen dolog. És bármi mondatnék is, lényegében annál to­vább nem ment a szász nemzeti egyetem és ezt annál inkább tehette, mert a mit kér: azt a tör­vény máris biztosította, és mert a belügyminister urat utasította ugyanazon törvényczikk 10-ik §-a arra, hogy az illetőket, tehát a szász nemzeti egye­temet, a Királyföíd rendezése iránt alkotandó tör­vényre nézve hallgassa ki; és mi lehet lényegesebb oldala e rendezésnek, mint a területi fölosztás? czélszerütlen pedig, nézetem szerint, azért a belügyminister ur eljárása, mert a ki egészen elolvassa a fölterjesztést és annak indokolását: nem kételkedhetik abban, hogy a szász nem­zeti egyetem nemcsak nem az államiság elle­nére, hanem épen az állam érdekében akart tul­cselekedni, midőn ezen fölterjesztését a minister úr­hoz intézte. Ennélfogva én nem lehetek a minister ur vá­laszával megelégedve, és kérem azt napirendre tű­zetni. Elnök: Nyilatkozzék a tisztelt ház a fö­lött : vajon tudomásul veszi-e a belügyministernek Gull képviselő interpellatiójára adott válaszát, igen vagy nem? A kik tudomásul veszik : méltóztassa­nak fölállani. (Megtörténik.) A többség tudomásul veszi. A kérvényi bizottság kivan jelentést tenni. Szögyény László előadó: A kér­vényi bizottság által tárgyalt kérvények XXXVII. sorjegyzékét van szerencsém bemutatni. Kérem annak kinyomatását elrendelni. Elnök; Ki fog nyomatni, szétosztatni, s a szombati ülés napirendjére tűzetik. A központi bizottság kivan jelentést tenni. Dániel Ernő előadó: Van szeren­csém a központi bizottságnak következő jelentését benyújtani: A Svédország- és Norvégiával 1873. évi november 3-án kötött kereskedelmi s hajózási

Next

/
Oldalképek
Tartalom