Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-210

286 210. országos ülés február 21. 1874. Ugyan kérek adatokat, nem mindig csak alapnélküli nevetséges gyanitgatásokat; egyébiránt nem csodálom , hogy ezen oldalról is gyanusitattunk, mert én elismerem s mondanám, hogy minden párt túllicitálja magát, hogy minket gyanúsítsanak, s magát ez által kormányképesnek tekintse ; hiszen ép ma is van a „Magyar Ujság"-nak egy czikke, melyben azt mondja, hogy : „a nemzetiségi képviselők semmi szin alatt nem tartoznak a 48-as párthoz." Mi nem is mondtuk azt, hogy ezen párthoz tartozunk, — s ez nem egyéb, mint licitátio a 48-as párt részéről, hogy a minket gyanúsításokban a többi pártokkal concurrentiát tarthasson ezen válságos időben, — s ez a mostani válságos helyzetnek illustrátioja. Mint mondám, a választások törvényellenesen s immorális utón történtek, s igy természetes, hogy ily immorális s törvényellenes eljárásnak ilyen consequentiai kellett lenni; mert hiában, a milyen az alap, ugyan olyannak kell lenni; az épületnek; ez alapon tehát magam is az országgyűlés eloszlatását szükségesnek tartván , pártolom Solymossy indítványát. Tisza Kálmán: Tisztelt képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Nem tagadom, bizonyos elfogultsággal emelek szót; (Halljuk!) azon nemével az elfogultságnak, mely mindannyiszor meglep, a hányszor csalhatatlan jelével találkozom annak, hogy kormányzati rendszerünket, ennek elveit, és az ennek megfelelő eljárást az országban, sőt némelyek a képviselőház kebelében is annyira félreértik. (Igazi) Igaz, hogy azon körülmény, hogy még a képviselőházban is vannak olyanok, kik félreértik : ez esetben az ő indítványuk mellett szólhatnak, mert indokolhatnák a föloszlatás szükségét. (Élénk tetszés és derültség) A mi már magát a dolgot illeti: én legelőször is Pulszky Ferencz tisztelt képviselőtársam beszédére, melylyel legnagyobb részt egyetértek, teszek egy megjegyzést: nem azért, mintha azt hinném, hogy ő is már olyannak látja Magyarországnak a helyzetét, hogy azt a spanyolországi helyzettel lehessen összehasonlítani; de azért, mert nem szeretném, hogy azt hihessek, hogy talán mi itt a házban — ha elhallgatjuk — olyannak látjuk; Pulszky képviselő ur pedig már nem magyarázhatja ki szavai értelmét. Én legalább azt hiszem, hogy hála az égnek, bármennyi bajunk legyen: azon helyzettől még igen messze vagyunk, és az ö általa emlegetett, és fájdalom, a történelem tanúsága szerint gyakran bekövetkezett szuronyokat egyes emberek föllépése még nem igazolhatja; ezt előidézhetné és némileg igazolhatná csakis az, ha az ily föllépések igen nagy mérveket öltenének. (Pulszky Ferencz: Ugy vanl) Egyik képviselőtársam, nem ugyan az indítványt, de azt, hogy a képviselőházhoz ilyen kérvény intéztetett, és hogy ilyen kérvény intéztetik: a képviselőház irányában impertinentiának nevezte. Ugy látom, hogy ezt a kifejezést többen helytelenítik, a kik nem tartják lehetőnek, hogy egy kérvény impertinentiát tartalmazhasson. Engedelmet kérek, de én azt mondom azon képviselő urnák, a ki barátom nyilatkozatát impertinensnek nevezte, hogy ez a fölfogás pedig, ha nem is impertinentia, de éretlenségre mutat. (Élénk helyeslés. Halljuk !) Azt mondhatnám, de nem mondom, hogy ez a fölfogás éretlenségre mutat; én csakis elhamarkodásnak, a dolog kellő meg nem fontolásának tartom és nevezem. Ugyanis a kérelmezési jog okvetlenül a legfontosabb jogoknak egyike; oly jog, melyet megszorítani nem szabad, nem lehet; de meg vannak határai és korlátai, és ugyan kérem, mondják azt akár egyes embernek, akár egy testületnek, hogy ő maga kérelmezze attól, a kinek hatalmában van, hogy semmisitne meg, azaz követelni valakitől, hogy maga szegezze mellének a fegyvert, a mely elpusztítja : ez bizony impertinentia, még pedig nagyon erős impertinentia. (Élénk helyeslés.) De nem is látom, mi szükség van reá. Egy képviselő ur azt mondja, hogy azért kell a képviselőházhoz jönni ezen kérvényeknek, mert a hatósági törvény nem engedi meg, hogy a fejedelemhez, kinek joga van az eloszlatásra, intéztessék a hatóságoktól kérvény. De kérdem: ezen kérvény hatóságtól jött-e? Nem attól jött, és mégis soha senki egyeseknek azon jogát, hogy a fejedelemhez folyamodhassanak, kétségbe nem vonta, nem is vonhatja ; mert a parlamentálismus követelménye csak az, hogy a fejedelem, a kihez fordultak, azután felelős kormánya utján intézkedjék. (Helyeslés.) Tehát ezen esetre a fölhozott nehézség egyátalán nem alkalmazható. De kérdem: mi hát az indoka ezen egész kérvénynek és talán ezen kérvény későbben bejövendő fiatalabb testvérének. (Derültség.) Azt mondják, hogy ezen helyzetben nem maradhatunk, és a tisztelt képviselő ur, a ki indítványát indokolta: kiterjeszkedett ugyan a pártok helyzetére is, de a fősúlyt arra fektette, hogy nincsen kormány, meri egy minister két tárczát nem viselhet és a többi, — hogy tehát ezen segíteni kell. Az elsőre és mindazokra nézve, a melyek itt elmondattak' a pártok bomlásáról és a lehető alakulásokról : nem fogok nyomdokába lépni az előttem szólóknak; hanem megtartom azt a szabályt magamra nézve, hogy nem seprek másnak háza tájéka előtt, és jobb lett volna, ha a fölszólalt tisztelt képviselő ur saját háza tájéka előtt is söpört volna, mert ott is a dissolutiónak ép annyi csoportjával találkozott volna, mint találkozik akárhol. (Derültség és helyeslés a bal- és jobh oldalon. Ellentmondás a szélső bal felől.)