Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-208

266 208. országos ülés február 17. 1874. desen igen rósz és igen hibás, s hacsak arról lenne szó, hogy ezt kijavíthassuk: magunktól, teljes készséggel járulnék Irányi tisztelt barátom módositványához, mely ugyanazt az elvet jobban fejezi ki és correctebben magyarul. De most nem arról van szó. Ha a magyar szöveg is eredeti szöveg: minden változtatás természetszerű következménye, hogy diplomatiai utón vissza kell küldeni és ujabb tárgyalásoknak kell megindittatnia; azután a dolog megint idejő, és igy oly szerződés létrejövetele, melynek lényegében és intentioiban mindannyian megnyugszunk, sőt kívánatosnak tartjuk: bosszú időre elhalasztatik. Én tehát részemről, miután ezt nem akarom, constatálom ugyan, mert kénytelen vagyok constatálni, hogy helyesebben volna azon szöveget, melyet Irányi tisztelt barátom beadott, s igen sajnálom, hogy ministeriumunk egyikében nem tudnak magyarul irni, de nem akarván a dolgot veszélyeztetni, s miután Irányi tisztelt barátom módositványa lényegében egy a törvényjavaslatban foglalt szöveggel: az utóbbit fogadom el. Simonyi Ernő í Tisztelt ház! Ha a törvényjavaslat tárgyalásának megkezdésénél az igazságügyministeri államtitkár ur megmondotta volna, hogy ez már alá van irva : akkor én is azt mondottam volna, hogy a most beterjesztendő módosítások nagy nehézségeket képeznek, és csakis azon esetben hozandók elő, ha valósággal lényeges különbséget képeznek. Én részemről megvallom, hogy lényeges eltéréseket látok ezen két szövegezésben, és előre is megmondhatom, hogy a szerencse csak az, hogy Magyarország és Angolország nagyon sok viszonya összeköttetésben nincsen. Különben ezen szerződésnek ily módoni fordítása Magyarországot előbbutóbb háborúba keverte volna. (Ellenmondás jobb felől.) Csak az rázhatja fejét, a ki ily dolgokhoz nem ért. Bocsánatot kérek, a lehető legveszélyesebb következéssel járhat, ha ezen szerződés Franczia és Angolország közt köttetik meg: nem telik le három hó és háború üt ki a két ország között. Én meghajlok az igen tisztelt igazságügyministerium csalhatatlan bölcsessége előtt, ha ők igy fordították, tehát maradjon meg. De constatálom, hogy roszul van fordítva, hogy azon szövegezés érthetetlen és én fölhívok bárkit : mondja meg, hogy ezen 12. §. magyarul mit akar mondani? mert azt máskép meg nem lehet érteni, ha csak az angol szöveget nem olvassa el az ember. Ha most, midőn arról tanácskozunk, hogy a magyar szövegezés jó-e vagy sem, s ebből pártkérdést csinálunk: akkor nincs többé mit beszélni. Beöthy Algernon jegyző í (olvassa Irányi Dániel módositvanyát.) Elnök: Fölhívom azon képviselő urakat, kik a 12-ik szakasz szövegezését fogadják el, méltóztassanak fölállm. (Megtörténik.) A többség az eredeti szöveget tartja meg. Beöthy Algernon jegyző: (olvassa a 13—18. csikket és a 2. §-t, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak.) Elnök : E szerint a törvényjavaslat részleteiben is elfogadtatván, a holnapi ülésben harmadszor föl fog olvastatni. Következik a napirend harmadik tárgya, vagyis az állandó pénzügyi bizottság jelentése azon módositvány tárgyában, melyet Tisza Kálmán képviselő az állandó pénzügyi bizottság 410. sz. jelentésében az ínségtől sújtott vidékek érdekében indítványozott határozati javaslathoz illetőleg a kormánynak adandó fölhatalmazásra vonatkozó indítványhoz előterjesztett. Széll Kálmán a pénzügyi bizottság előadója: Midőn a tisztelt ház a ministeriumnak az ínség ügyében tett előterjesztését tárgyalás alá vette: ezen ügyben azon határozatot hozta a pénzügyi bizottság jelentése alapján, hogy fölhatalmaztatik a ministerium arra, hogy az ínség enyhítésére 1 millió forint erejéig kölcsönöket utalványozzon a törvényhatóságoknak mérsékelt kamat mellett és könnyű visszafizetési föltételek alatt azon czélból, hogy a törvényhatóságok azon áltatok kölcsönképen fölveendő összegeket megyéik területének azon részén, hol a mutatkozó inség folytán szükségesnek látszik, közmunkák létesítésére fordítsák. Midőn a ház ezen határozatot kimondotta, két elvre támaszkodott; először arra, hogy a munkaképesek ne alamizsnával, hanem munkával segittessenek; másodszor, hogy a munkaképtelenek segítése a társadalom föladata, úgymint az egyeseknek, testületeknek és községeknek. Ezen határozatot Tisza Kálmán képviselő ur nem tartotta kielégítőnek, mondván, hogy a jelen súlyos és kedvezőtlen viszonyok közt az államnak föladatában áll, előmozdítani azt, hogy azok, kik társadalmi utón hivatvák a munkaképtelenek segélyezésére: ezen hivatásuknak megfelelhessenek. Ezen czélból beterjesztette módositványát, a tisztelt ház pedig véleményadás végett azt a pénzügyi bizottsághoz utasította. Ezen módositványnak alapeszméje tehát az, hogy miután azon súlyos közgazdasági csapások folytán, melyek az országot érték, az ország közgazdasága egészben annyira meg van rendítve, hogy azok, a kik hivatvák a munkaképtelenek segélyezésére: a maguk jövedelméből ezen sanyarú anyagi viszonyok következtében, azt nem tehetik; de a hitel teljes megromlása folytán sem lesznek egyesek, községek és testületek azon helyzetben, hogy e hivatásuknak megfelelhessenek: tehát lépjen közbe az állam és utalványozzon 500 ezer forintot e czélra. A módositványnak ezen alapeszméje helyes és a viszonyok által teljesen indokolva van, és a pénzügyi