Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.
Ülésnapok - 1872-204
204. országos ülés február 7. 1874. 229 Ekkor Gislajthániában versenyezhetnek, de minálunk nem lesznek képesek versenyezni; tehát azt gondolom, hogy a kormánynak tovább kell menni, és a pályázati föltételeknek alábbszállitását kieszközölni. A mi a ministerelnök urnák végszavait illeti, hogy kérdést intézzen a ministeriumhoz Bécsben, hogy fölvilágosítást kérjen a felől: vajon a deczember 16-án közzétett pályázati hirdetmény megfelel-e azon föltételeknek, (Zichy gr. tagadólag int) melyeket a deiegationak enquéte-bizottsága kitűzött ? nézetem szerint, e fölött kétely nem állhat föl, mert az enquéte-bizottság a versenyt tűzte ki. a verseny pedig a pályázati hirdetményben az egyes csoportoktól legalább három milliónyi fölszerelést kivan. így állván a dolog, a mi kis iparunk semmiképen nem versenyezhet. Én tehát szintén hozzájárulok az előttem szóló ur indítványához, és fölkérem a házat arra, utasítsa a kormányt, hogy eddigi erélyével továbbra is járjon el e kérdésben, és hogy a valódi iparszabadság és verseny elvei szerint tétessék közzé az uj pályázat. Pulszky Ágoston: A minister ur felvilágosítása után, megvallom, részemről azt hittem, hogy e kérvény bővebb tárgyalás alá a házban kerülni nem fog; még Steiger Gyula képviselő ur indítványa után is kész lettem volna elállni a szótól, mert az úgyis csupán csak annak kifejezése, a mit a ministerimntól a nélkül is megvárhattunk volna, és a mit a ministerium, hogy teljesíteni kész : ugy hiszem a minister urnák épen e tárgyban adott fölvilágositásából is kiderül. Oly tárgyban tehát, hol a ministerium eljárása eddig is tökéletesen correct volt, hol a ministerium correct eljárásában a jövőre is nincs ok kételkednünk : kész vagyok elfogadni az indítványt, mert egyátalában a dolog lényegén semmi változást nem tesz. De nem fogadhatom el azon indokolással, melyet Horn képviselő ur tett, és engedjen meg a tisztelt ház néhány észrevételt tennem erre vonatkozólag. (Halljuk l) Ha tisztán azon indokolás mellett fogadnók el az indítványt, ez könnyen azon impressiot tehetné, mintha a hazai közönséget olyasmivel kecsegtetnék, a mit beváltani sem a hadügyminister, sem a ministerium épen a dolog természeténél fogva nem képes. Horn képviselő urnák azon észrevételére: vajon mennyiben felel meg a hadügyminister által kiirt pályázat a delegatio enquéte-bizottsága által kitűzött föltételeknek : azt hiszem, a minister ur iménti előadásában helyes és egyedül lehetséges feleletet adott, midőn tagadólag intvén, az e kérdésbe való bocsátkozást tagadta, a mennyiben az tisztán a delegatio hatásköréhez tartozik; mert arról, hogy mennyiben felelt meg a minister azon utasításoknak, melyeket a delegatio adott: csakugyan csupán a delegatio előtt adhat fölvilágosítást. Egyébiránt itt még egy tévedésre vagyok bátor a tisztelt képviselő urat figyelmeztetni, a mely, ugy látszik, ezen kérdés tárgyalásánál átalában tért nyert. A tévedés pedig az, hogy ő a delegatio végzését azonosítja az enquéte-bizottság végzésével, a mely tárgyalta a kérdést. Az enquéte-bizottság a delegatio kívánatára tartatott meg, és az enquéte-bizottságnak véleménye a delegatio előtt megvitattatott. Az utolsó delegatio alkalmával a két delegatio az enquéte-bizottság véleményére vonatkozólag különböző nézeteket vallott, mind a kettő elfgadta ugyan annak egy részét, másik részében azonban eltérések mutatkoztak. Arról tehát nem lehet szó, hogy mennyiben felelt meg a közös minister az enquéte-bizottság véleményének ; hanem lehet arról szó, hogy menynyiben felelt meg a delegatiok kívánságának. A mi azt illeti, hogy e kérdésben hazai iparunk ellentétben állana a lajthán-tuli iparral, — mert a tisztelt képviselő ur ezen észrevételére súlyt helyezett, — részemről azt hiszem, hogy nem tanácsos e kérdésre igen nagy súlyt fektetni: azért, mert ugy vagyok meggyőződve, hogy ezen ellentét inkább látszólagos, mint valódi. Igaz, hogy hazánkban a kis ipar a nagy iparral szemközt sokkal nagyobb érdeket képvisel, mint a Lajthán tul; igaz, hogy egyátalában nincs oly nagy iparunk, mely a lajthán-tuli nagy iparral azonos körülmények között teljesen kiálhatná a versenyt. Másodszor tagadhatatlan az, hogy a hadifölszerelés kérdése épen azon kérdés, melynél ugy a kis iparnak, mint a nagy iparnak helyes határait kijelölni a legnehezebb, a hol, hogy e kérdés alaposan megfejtessék, szükséges volna, hogy mindeniknek illető hatásköre kitüzessék, és hogy mindenik saját hatáskörében alkalmaztassák: épen azért, mert vannak a hadi fölszerelésnek tárgyai, melyek a kis ipar által előállíthatók, és itt hazánk érdekei egyenesen azt követelik, hogy a kis ipar érdekei ne mellőztessenek ; vannak azonban mások, melyek csupán a nagy ipar utján teremthetők elő. Ezt a szempontot maga a delegatio is kiemelte. Ezekre vonatkozólag a hazai érdekeknek ily szemközt helyezését a lajthán-tuli iparral: egyátalában nem tartom a hazai ipar előmozdítására helyesnek. De a tisztelt képviselő ur az összegre nézve, ugy látszik, tévedésben van. Nem 10—11 millió évi összegről van itt szó; hanem 6 — 7 milliónyi összegről. Igaz, hogy ez még mindig igen tetemes, igaz, hogy ez még mindig oly járulék, mely a jelenlegi körülmények között egyátalában nem megvetendő ; hanem, ha ily kérdést a siker reményével kívánunk tágyalni : azt hiszem, hogy mindenekelőtt szükséges, hogy a föltételeket tökéletesen ismerjük,
