Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-204

228 204. országos ülés február 7. 1874. vemben kérje föl az ottani kereskedelmi minister urat, hogy a mennyire lehetséges, ne ellentétes irányban járjunk el; hanem közösen gyakoroljuk e kérdésben azon befolyást, melyre ugy gondolom, mindketten kötelezve vagyunk. Az ez iránt megindított tárgyalások jelenleg folyamatban vannak, s e szerint most még eredményükről nem referálhatok. Egyébiránt a közösügyek tárgyalására kiküldött bizottságok mélyen és behatóan foglalkoztak e tárgygyal, s ugy hiszem, hogy a közös hadügyminister nekik leend felelős arra nézve : vajon a pályázati hirdetmény közzététele alkalmával szem előtt tartotta-e azon elveket, melyeket a közösügyi bizottságok annak idejében e tárgyban zsinórmértékül tűztek elébe. (Helyeslés.) Steiger Gyula : Tisztelt ház! Én részemről csak a legnagyobb megelégedéssel vehetem Ü minister ur azon nyilatkozatát, hogy a hazai ipar érdekében eddig is a lehetőséghez képest eljárt azon hatáskörben, melyet neki a törvény megszab. Azonban ezen eddigi eljárásával nem tartom befejezettnek az ügyet. Az igaz, hogy 1867. XII-ik törvényszikk folytán magának a fönforgó kérdésnek érdemleges megvitatására és eldöntésére e ház jogosítva nines, minthogy az idézett törvény az ezen ügy fölötti határozást a közös-ügyek elintézésére kiküldött delegatiókra bizza. Annyit azonban, azt hiszem, megtehet a tisztelt ház, hogy saját kormánya utján odahatni iparkodjék, hogy ez törvényes hatáskörében minden lehetőt megtegyen a hazai ipar érdekében, s részben azt hiszem, hogy a kérvényi bizottságnak oly módon formulázott véleményét, mely azt mondja, hogy ezen rendkívüli fontosságú kérvény a ministeriumhoz áttétetik: így egyszerűen nem fogadhatjuk el; hanem a legkevesebb, a mit e kérdésben a ház tehet, az, hogy utasítsa a ministeriumot arra, hogy azon utón haladva, melyet eddig követett, törvényes hatáskörében tegyen meg addig is, míg az illetékes testület, a delegatio, ez ügyben határozhat mindent, a mit törvényes hatáskörében megtehet. De, hogy ezt a tisztelt ház kimondja, ennek még egy másik, sokkal nagyobb fontosságú okát is látom. Azt hiszem tudniillik, hogy a kormány sokkal sikeresebben működhetik akár a közös kormánynál, akár ha szükséges, a fejedelemnél magánál: ha az utasitást a közreműködésre, vagy a további eljárásra magától az országgyűléstől, a képviselőháztól veszi; mert mindenesetre a ministerium eljárása sokkal nyomatékosabb, sokkal hatásosabb lesz, ha hivatkozhatik arra, hogy az egész ország közvéleménye, az ország törvényes képviselete, a képviselőház kívánja azt, hogy ez ügyben a hazai ipar érdekében továbbra is megtegye mindazt, a mit törvényes hatáskörében megtehet. Én, tisztelt képviselőház, ennélfogva nem is akarva, — a mire illetékesnek sem érzem magamat, — a szőnyegen lévő tárgy meritumába ereszkedni; csak azt bátorkodom ajánlani, hogy a kérvényi bizottság elintézési javaslata helyett a következő elintézési javaslatot méltóztassék elfogadni: ,A jelen kérvény a minister által ez ügyben tett szóbeli előterjesztés kapcsán azon utasítással adatik ki a kormánynak, hogy a hazai ipar érdekében továbbra is megtegye mindazt, a mit törvényes hatáskörében megtehet." Azt hiszem, ennél innen maradnunk nem lehet, ennél tul menni a törvény tiltja. (Helyeslés.) Horn Ede : Tisztelt ház! Részemről szintén elismerésemet fejezhetem ki azon lépések iránt, melyeket a tisztelt kereskedelmi minister ur már eddigelé ez ügyben tett, és mindenesetre már az is nyeremény, hogy a pályázati határidő két hónapra meghosszabbittatott; mert az alatt mindenestre lehet valamit tenni iparunk érdekében. Én az előttem szólott tisztelt képviselő úrral szintén azon véleményben vagyok, hogy a ház e tárgy fölött továbbmehet, sőt tovább kell mennie, mint a kérvényi bizottság javasolja. Én ugyan semmiképen nem osztozhatom tisztelt előttem szólott azon véleményében, hogy, úgyszólván, a háznak nem volna joga e kérdéshez szólani, minthogy az a közös hadügyminister köréhez tartozik. Az idézett törvény, — melyre én emlékszem, s azt gondolom, emlékezetem nem csal, — az idézett törvény csak azt mondja, hogy a delegatio által megszavazott összeghez a ház nem szólhat többé; de semmiképen ki nem zárja azt, hogy ezen összegek alkalmazásához mi is hozzászólhassunk; és minthogy a mi iparunk, és a mi kereskedelmünk nagyon érdekelve van e kérdésben : mindenesetre illő, sőt szükséges, hogy a ház nyilatkozzék e kérdésben. És egyre volnék bátor figyelmeztetni a kereskedelmi minister urat, ki ez ügyet oly melegen fölkarolta, és ez abban áll, hogy én nemcsak e kérdésben, hanem minden más kérdésben is pártolója vagyok annak, hogy a mennyire lehet, együttesen működjék az itteni kormány a bécsi kormánynyal, midőn közös érdekről van szó; de mégis van egy pont, a melyet nem szabad figyelmen kívül hagyni: az tudniillik, hogy talán a mi iparunk érdekei nem egészen azonosak ezen kérdésben a cislajtháni ipar érdekeivel, azaz, ha például a hadügyministert arra lehetne bírni, hogy ő nem egy adagban adja ki a fölszerelést, hanem kisebb csoportokban : meglehet, hogy három, négy csoportot csinál belőle, és akkor verseny van létesítve a Cislajthán nagy iparosaival, a mi kisebb iparosainkra nézve pedig az semmiképen sem lesz üdvös, ha például egy csoportban 10—10 milliónyi fölszerelés követeltetik.