Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-192

192. országos ülés január 22. 1874. 13 az — csekély személyem lett volna. (Fölkiáltásoh jobb felől: Igenis ás\) Ez megfejt nekem egy nagy titkot, melyet én meg nem érthettem; tudniillik azt, hogy mi oka annak, hogy mihelyt a kerületbe beléptem, mindjárt fegyveresek közé fogattam. (Fölkiáltások jobb felől: Igen helyesenl Halljuk!) Meglehet, hogy ez helyesen történt. Én nem mondtam, hogy nem helyes; tehát fegyveresek közé fogattam, és rend- és csendőri biztosok környeztek mindenütt (Fölkiáltások jobb felől: Helyesenl) Hodie •mini, cras tibi! Még egy nagyobb rejtélyt fejt meg ez nekem; azt tudniillik: mit egy másik kormánylap mondott -egy eredeti levélben, hogy tudniillik előttem mindjárt térdre esett a nép! Már most értem! Hogy ne esnék térdre a császár küldötte előtt? Erről azonban én nem tudok semmit, és megvallom, hogy ez igen ízetlen koholmány, és csodálkozom, hogy nem látta be a tisztelt beliigyminister ur azt, hogy ilyen föltevés a legnagyobb szegénységi bizonyítványt foglalja magában épen a kormányra nézve. Csak föl is tenni azt, hogy lehetséges, hogy a nép egy kormány irányában, mely hét év óta kormányoz, mely minden erővel és autoritással intézkedik, azonnal elpártol, azt azonnal elfelejti és elhagyja, mihelyt valaki, vagy maga azt mondja, vagy más által sugaltatja neki, hogy a császár küldöttje: ez valóságos gúny és szegénységi bizonyítvány a kormányra nézve. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Egyébiránt egy más tünemény is volt ott, mely bizonyítja, (Fölkiáltásoh jobb felől: Es nem interpellatiol) — a mit mondok, megfejti interpellatiomat — mely bebizonyítja, mily semmis az ilyen koholmány. Tudniillik azt híresztelték, és az itteni hírlapok is közölték, hogy megtiltatott a választóknak a fekete-sárga zászló. A nemzeti párt el is hitte és nem is jelent meg a választási helyen ily zászlóval, de megjelent a kormánypárt; (Fölkiáltások a szélső bal oldalon: Aha!) s azt gondolja a tisztelt ház, hogy ezzel egyetlenegy embert is foghattak azon ostobának mondott nép közül? Nem ment oda a fekete-sárga zászló miatt senki a nemzeti pártból. Nem használ már az ilyen bűvészet. Más a tulaj donképeni valóság ; az tudniillik hogy a kormány ott azon a vidéken, mint párt föllépett, és erőszakkal akart magának kormánypártot teremteni ott, a hol kormánypárt nem létezik, hanem létezik oppositio. És ha azt kérdezik, miért van oppositio; hát azt felelem rá: egyszerűen azért, a miért a magyar nép közt van — mondhatni csupa oppositio, azon oknál fogva, a melynél fogva Dunapatajon és Szolnokon nincs kormánypárt. Ez az -ok, és nem kell azt másutt keresni. Én nem roszalom a tisztelt kormánynak, hogy pártot akart teremteni ; de igenis kívánom megvizsgáltatni, hogy miféle eszközökkel élt ott a kormány? A közhatóságokat kortesekként jártatta el. Sőt tovább ment és egy egyházi főnököt engagirozott kortesnek; de ez csak bizonyos föltételek mellett volt hajlandó elvállalni a kortességet, s azon föltételek meg is adattak, pedig olyant is tartalmaztak, mit a tisztelt kormány itt e házban kárhoztat: a nemzetek egyenjogúságát. De történt más is. Az az egyházfőnök pásztorlevelet küldött az egyházközségekhez e politikai ügyben. Azonban tudta, hogy mindez nem használand, és így maga a püspök, ki a népet ismerte, oppositionálisnak tüntette föl a kormányjelöltjét, a miből szintén kitűnik az, hogy ott kormánypárt támaszra nem számithat, s hogy kormánypártot csak erőszakolni lehet. Ha a kormány oly bölcs lett volna, hogy ott egy mérsékelt oppositionális jelöltet pártolt volna: akkor minden visszaélés alkalmazásbavétele nélkül azt keresztüvihette volna; de az ellenkező tétetett és pedig oly módon, hogy ott minden törvényre való hivatkozás hasztalan volt, a menynyiben, bármelyik köztisztviselőhöz fordult az ember : azt a választ nyerte, hogy: „nekie nem a törvény szerint lehet eljárni, mert meghagyásai vannak, melyet követni tartozik." A választókat bekisértették a hatóságok, s nem engedték őket azon az utón menni a választás színhelyére, melyen oda indulni akartak, hanem együtt kellett menniök ; de azért azok mégis az ellenzékkel szavaztak. Azt mondják, hogy én téritettem meg a választókat; de hiszen a választók többnyire szavazás után jöttek hozzám, s nekem nem is volt alkalmam, mert hivatalosan akadályoztattam, szavazás előtt beszélni a választókkal. De másrészről igenis járt ott kortes, kormánypárti kortes, a ki ígért pénzt, kölcsönt, csekély kamat mellett 10 évre, sőt földeket is ígért; megígérte a réteket, és ez mind bebizonyítható. (Ellenmondás jobb felöl.) Az igen tisztelt minister ur kiutasításról is beszélt. Erre nézve majd bátor leszek neki magánúton egy jegyzőkönyvet mutatni, melyből megláthatja, milyen volt az a kiutasítás. Az egészből, gondolom, az tűnik ki, hogy a kormány ugy járt ott el, mint párt, illetőleg pártvezér, sőt amit a kormány itt előadott, azt is természetesen pártszempontból, pártszenvedélylyel adta elő. Épen ezért, azt gondolom, ha arról van szó, hogy a vizsgálat igazságos legyen: akkor óvakodni kell még a gyanútól is, hogy talán pártüldöztetés szándékoltatik. Ennélfogva nem szabad a vizsgálatnak csak egy pártra vonatkozni, nem szabad ugy föltűnnie, hogy a kormány, mint párt, vádló is, vizsgáíat-elrendelő és talán bíró is. Ettől nagyon óvakodni kell, és erre vonatkozik interpellatiom. Én, tisztelt ház, azt óhajtom, hogy a vizsgálat szigorú legyen; de ne legyen valami spanyol in-