Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-203

203. országos ülés február 4. 1874. 2:5 minden leendő kormány érdekében, fölszólalják, {Helyeslés a jobb oldalon) nem akarván magamnak valamikor azon szemrehányást tétetni, hogy én ilyeneket elhallgattam. S minthogy már fölszólaltam, legyen szabad Vidliczkay képviselő urnák egy pár szóval felelni. ő is, ha nem csalódom, helyesli az én fölfogásomat és azt mondja, daczára annak, hogy helyesli, miután a kormány mindig ellenzett oly független biróságot, mely ily esetekben hivatva volna bíráskodni: nem marad egyéb más, mint ragaszkodni azon törvényhez, mely a tőrvényhatóságokról szól, a hol az mondatik, hogy ha másodszor is rendeletet küld a belügyminister a törvényhatóságoknak, a törvényhatóság akkor tartozik ugyan végrehajtani, de orvoslást kereshet a képviselőház előtt. Ebből azt magyarázza ki, hogy a képviselőház, mintegy legfelsőbb fórum, meg fogja semmisíteni a belügyminister rendeletét. Én nem így fogom föl a dolgot. Én abban és azon jogban, melylyel mindenki bir az országban, hogy kérvénynyel járulhasson a házhoz, semmi különbséget nem látok. Bármely fél, a ki sértve érzi magát, bármely minister rendelete által, mindenkinek jogában van folyamodni a tisztelt házhoz. Ennyit tesz a törvénynek ezen szakasza is: az én véleményem szerint többet nem. Igenis, a tisztelt ház kimondhatja ily esetben, hogy a belügyminister helyesen járt el, vagy kimondhatja, hogy helytelenül járt el. Az eset fontosságához, nagyságához képest a belügyminister ilyen esetekben, hogy ha a ház kimondja helytelenítését: vagy el fogja hagyni helyét, vagy pedig a ház kívánságához képest módosítani fogja rendeletét; de ez a követendő nt, s nem az, hogy a tisztelt ház határozat által semmisítse meg a minister rendeletét. A mit Vidliczkay képviselő ur arra nézve mondott, hogy a kormány eddig ellenezte az ily független bíróság fölállítását, a mely ily esetekben véglegesen döntene: azt vagyok bátor megjegyezni, hogy én részemről ily bíróság vagy egy ily administrativ legfőbb fórumnak fölállítását elvileg soha nem elleneztem, nem is ellenzem ; sőt annak a maga idején való fölállítását szükségesnek tartom. Csak abban különbözöm talán a tisztelt képviselő úrtól, hogy, véleményem szerint, az ilyen administrativ törvényszékek fölállítása — méltóztassék szétnézni Európa azon államaiban, hol az administratio teljes, tökéletes és jó — az administrationak a virága, az tetéz be minden administrativ törvényhozást ; de nem ezzel kezdik. Régi és sok előmunkálatok előzik meg, mig betetőzésül ez következhetik. Hogy ha nálunk ezt behozzuk, legyen előbb, nem mondom, codexünk, — mert némelyek kívánták, hogy administrativ codexet csináljunk, ilyet én azonban nem ismerek, — hanem legyenek előbb mindenféle administrativ törvényeink. Az administrationak kell előbb rendeztetnie, s akkor lesz idején gondoskodni erről is, és akkor legyen meggyőződve á tisztelt képviselő ur: én bennem ellenzőjére nem fog találni. (Helyeslés jobb felöl.) Kállay Ödön : Tisztelt ház! Ha a parlament jogait nem akarnák minden esetben korlátozni, e tárgy fölött, mely véghetetlen egyszerű, nem kellene nekünk két napig vitatkozni. Hanem itt, mihelyt bizonyos hatalmak kérdés alá jönnek: akkor mindjárt ingerültséget okoznak, mert itt minden ugy tekintetik, mint valami canonisált szentség. Ha törvényszékekről van szó: akkor azt mondják : ne nyúlj hozzá, kérem ne méltóztassék beszélni; ha ministerekről van szó : akkor azon argumentummal állanak elő, hogy a parlamentnek nincs és nem lehet szólási joga, mert mind a ministerekból, mind a törvényt kiszolgáltató hivatalnokokból egy bizonyos szentséget akarnak fölállítani. Ez a nagy baj. Ha a parlament jogait nem akarnák megszorítani, akkor Tisza Kálmán első fölszólalására a belügyministernek azt kellett volna válaszolni, hogy, miután itt a megye panaszkodik, s így a megye akarata a belügyminister ur rendelkezésével ellentétben áll: erről föl akarja világosítani a parlamentet s elő kellett volna terjeszteni az actákat, és ezzel be lett volna fejezve az ügy. Hanem mindig az auctoritás kérdése az, mely minden kérdés tárgyalása alkalmával szőnyegre kerül, s innen vannak a hosszú viták. Csengery tisztelt képviselő ur, hogy a dolgot kikerülje, nem azt mondotta, hogy mit tegyünk a jelen esetben, hanem azt, mit tegyünk a jövőben. Itt egy kérdés van. A megye panaszolkodik, hogy a tisztelt minister ur a törvényt nem helyesen alkalmazta. A parlamentnek tehát teljes joga van megvizsgálni: hogy igaza van-e a törvényhatóságnak vagy a minister urnák, a nélkül, hogy azért a parlament odáig menne, hogy administrativ ügyekben Ítéletet mondjon. Ha az actákat a belügyminister ur előterjesztette volna a parlamentnek, bizonyára a parlament tudta volna kötelességét és nem itélt volna ez ügyben, hanem véleményt mondott volna a fölött, hogy a tisztelt belügyminister ur a törvény értelmében exequálta-e a községi törvényt. Ehhez azt gondolom, ha a parlament jogait nem akarjuk egyenesen megtagadni.- a parlamentnek joga van. Pártolom Tisza Kálmán indítványát. (Helyeslés bal felől.) Csiky Sándor : Tisztelt ház ! Körülbelől elmondotta Kállay Ödön tisztelt barátom azokat, a miket mondani óhajtok. Magához a tárgyhoz igen kevés szólni valóm van. Én ugy találom, hogy e kérdés, mely itt a tanácskozás tárgyát képezi, igen egyszerű. A kérdés az : vajon a kérdéses pusztából lehet-e a törvény rendelete szerint községet alakítani vagy sem ? és