Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-203

216 203. országos ülés február 4. 1874. hogy van-e reá elegendő ok vagy sem ? A megye azt mondja, hogy nem lehet; a belügyminister pedig azt, hogy lehet. Itt a megye folyamodványt ad a törvény értelmében a házhoz, a háznak tehát kell hozzászólni és kimondani, hogy kinek van igaza; de ezt nem teheti addig, mig minden részletében körülményesen nem ismeri a tényállást. Tisza Kálmán tisztelt képviselő ur indítványa egyenesen ezt óhajtja ; a kinek ez ellen nehézsége van, az csak a ministerelnök ur és a belügyminister, kiknek beszédjéből az tűnt ki, hogy ők mindenhatóságot, a parlament fölötti teljhatalmú uralmat akarnak maguknak vindicálni. (Igaz! bál felől. Derültség jobb felől.) Még azt is megtagadják a parlamenttől, hogy azon rendeletet, melyet a belügyminister egyszer kiadott, megvizsgálhassa, mint legfelsőbb fórum, vagy — a mint Simonyi Ernő tisztelt barátom indítványozta, és a mit még helyesebbnek tartok, — hogy egy bizottságot válasszon, mely részletesen és kimerítőbben volna képes az ügyet megvilágitni. Hogy ha ezen bizottság jelentéséből, vagy pedig Tisza Kálmán tisztelt képviselő ur indítványának elfogadása után, midőn a belügyminister az adatokat elő fogja terjeszteni, a parlament be fogja látni az ügy állását: akkor vagy azt fogja mondani, hogy helyesen járt el a belügyminister és a megyének nincs igaza; vagy pedig az ellenkezőt fogja mondani. És ha a minister tulment a törvény rendeletén,visszautasítja a vármegyéhez és megsemmisíti az oly rendelkezést, melynek kiadására joga nem volt; mert minden ministernek csak annyi joga van, a mennyit a ház, illetőleg a törvényhozás neki ád. Azt mondta a ministerelnök ur, hogy nem lehet megsemmisíteni a belügyminister ur intézkedését, mert hiszen a végrehajtó hatalom maga a koronás király, az 1848: III. törvényczikkben pedig benne foglaltatik, hogy ő felsége a végrehajtó hatalmat a ministerek által gyakorolja. De mi következik ebből? az, hogy a végrehajtó-hatalmat ugy gyakorolja, hogy akármit mond a törvény, ő azt cselekszi, a mi neki tetszik ? (Derültség.) Ugy gyakorolja, a mint tetszése érdeke és szeszélye magával hozza ? Én azt tartom,' hogy ilyent mondani ellenkezik az alkotmányossággal, és én azt kereken tagadom. A minister azt hajthatja végre, a mit a törvény rendelt. A törvény köpenyege alatt a minister nem basáskodhatik, (Zajos derültség.) hogy a helyett, hogy teljesítené azt, amit tőle a haza vár és a mit neki a törvény teljesíteni enged. És ezt fölülvizsgálni és megbírálni nem volna joga a háznak ? — Hiszen akkor ez a ház egy haszontalan testületté alj ásítaná le magát, (Zajos derültség) ha ily állitások alapos és helyes voltát elismerné. Én azt tartom, hogy már egyszer tisztába kell jönnünk a dolgok állásával, és mindenek fölött követelnünk kell a ministerektől, hogy a reájuk bízottakban a törvények korlátain belül járjanak el és azokon tul ne terjeszkedjenek. Mert ha túlterjeszkednek, a mellett, hogy felelősségre vonatnak: egyszersmind meg is semmisittetik intézkedésök. Éhez a háznak teljes joga van. Pártolom Tisza Kálmán tisztelt képviselő ur indítványát. Elnök : Szólásra többé senki följegyezve nem lévén, az előadó urat illeti a szó. (Eláll \) Ha az előadó ur eláll : akkor Tisza Kálmán képviselő urat, mint indítványozót, illeti a szó, minthogy indítványát még tíz tag irta alá. Tisza Kálmán : Tisztelt ház! Nagyon szívesen eleget tennék a ház azon kivánatának, hogy a szótól elállván, szavazás által e kérdés eldöntését ne hátráltassam ; de azok után, a mik itten ezen kérdéssel kapcsolatban elmondattak, azt tartom, kötelességemet mulasztanám, ha a házszabályok által nekem adott joggal ez úttal élni nem akarnék; mert a tegnapi napon, nem is gyanítva, hogy a vita ily nagy dimensiókat fog venni, csakis igen egyszerünen, igen röviden indokolva terjesztem be indítványomat, s megvallom, azon gondolatban voltam, hogy azon indítvány nem czélozván semmi egyebet, minthogy ez ügy fölötti határozat előtt a belügyminister terjeszsze elő részletesen ezen ügynek mibenállását; mondom, azon nézetben voltam, hogy nem kínálkozik alkalom ezúttal a parlament, a végrehajtó hatalom jogköréről, sőt a korona jogköréről e házban beszélni. Igaz, mindjárt, már tegnap, ha jól emlékszem, az első szónok a tisztelt túloldalról, mintegy értésemre adta, hogy ebből bizony nagyobb vita fejlődhetik ki, mert ő már mindjárt a községek alakithatásának fontosságáról beszélt, sőt Magyarországban elég érvet nem találván, ezzel nem elégedett meg és Irlandba is elment; de még azzal sem elégedett meg, hogy Irlandba elment, hanem a jelen esetre vonatkozó érveinek szempontjából Irland jelen helyzete által eltakart régi helyzetét is fölidézte, és ezzel argumentált; pedig nem hiszem, hogy ne tudná ő maga is, hogy már néhány év óta az uj irlandi land acta az irlandi földművesek helyzetét azon évről-évre elbocsátható cselédek és kertészek helyzetével azonosította. 0 tehát nemcsak elutazott Irlandba, hanem még múlt actái közt is búvárkodott, hogy argumentumot keressen. (Derültség.) A mi különben a mind általam, mind mások által is elmondott argumentumokat arra nézve illeti, hogy nem szabad bizonyos viszonyok között a községek megalakulását megakadályozni a pusztákon: mindezekre nézve csak azt mondhatom, hogy ezek lehetnek igen nagy részben helyesek, de nem volt szükség elmondatásukra; mert hivatkozom a tisztelt ház emlékezetére, senki a tegnapi napon épen ugy, mint ma, kétségbe nem vonta, hogy bizonyos adott viszonyok közt nem szabad