Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-203

203. országos ülés február 4. 1874. 211 alkálinazta-e a tisztelt belügyminister ur a fönforgó törvényt a jelen esetre, hanem egyenesen tagadták a parlamentnek azon jogát, hogy a belügyminister által hozott határozatot megváltoztathassa, bár Csengery Antal tisztelt képviselő ur a mai napon anynyiban megváltoztatta tegnapi nézetet, hogy a parlamentnek azon jogát, hogy a belügyminister határozatát megdönthesse: elismerte ugyan, csak hogy azt veszélyesnek nyilvánitá, és nem tanácslá a háznak. Én, tisztelt ház, a mi a concret esetet illeti, nem fogom ismételni azokat, miket Beliczey és Kemény Mihály tisztelt képviselőtársaim bő tárgyismerettel előadtak; nem is fogok insistálni, mennyire igazuk volt, midőn azt állították, hogy a tisztelt belügyminister ur nem helyesen alkalmazta a törvényt. Elfogadom a dolog azon állását, hogy egyrészről vannak, a kik a belügyminister intézkedését megtámadjak, mig másfelől vannak, kik az ő rendeleteit a törvénynyel megegyezőknek találják; de viszont találkoztak olyak is, kik a két ellentétes előadásokból nem meríthettek maguknak tiszta fogalmat arra nézve, hogy a kettő közül melyiknek van igaza. És miután igy áll a "dolog: tökéletesen indokoltnak tartom Tisza Kálmán tisztelt képviselő ur azon indítványát, hogy mielőtt ezen ügyben a ház véglegesen határozna: szólittassék föl a belügyminister, hogy e tárgyban kimerítő jelentést terjeszszen a ház elé. (Helyeslés bál felől.) A mi e kérdésnek másik, vagyis elvi oldalát illeti, részemről, alkotmánytani, elméleti szempontból tekintve a dolgot, tökéletesen elfogadom a tisztelt minister urnák elméletét, mert én is azt hiszem : hogy csak azon parlament, csak azon alkotmány nyugszik egészséges alapokon, a hol a különböző hatalmak szorosan el vannak különítve, a nélkül azonban, hogy valaha megengedné, miszerint a parlamentnek, mint a nemzet képviseletének nem volna joga a többi, maguk hatáskörében különben coordinált hatalmak eljárása fölött ítéletet mondani. Ha nálunk, a mit régen óhajtottunk és indítványoztunk, léteznék egy közigazgatási felső bíróság, mint létezik más alkotmányos országokban, amely nemcsak az alárendelt közigazgatási hatóságok, hanem a ministerii]mok közigazgatási rendeletei fölött is bíráskodnék: akkor azt mondanám, hogy valamint a parlament egy bírónak sem módosíthatja, — annál kevésbé pedig semmisítheti meg — ítéletét, azonkép nem módosíthatja, annál kevésbé, pedig semmisítheti meg a közigazgatási legfelsőbb bíróság határozatát. Azonban, tisztelt ház, ezen oldalról ismételve tett ebbeli indítványunk a többség által nem fogadtatott el soha, s maradtunk azon régi kerékvágásban, miszerint t. i. a közigazgatási ügyekben a végleges határozat az illető minister kezében hagyatott. De mikép értendő a ministerekre ruházott ezen jog a magyar közjog szempontjából? Ugy-e, hogy az a törvényhozásnak bármely ellenkező rendelete ellenében is véglegesen érvényes maradhasson? Madarász József tisztelt képviselőtársam helyesen idézte a törvényhatóságok rendezéséről szóló törvény,. azon szakaszát, a mely ezen fölfogást tökéletesen lerontja. Nálunk, valahányszor a törvényhatóságok s az illető minister vagy a kormány közt összeütközés esete merül föl: a törvényhatóságoknak joguk van a törvényhozásnál keresni orvoslást. Miből áll ezen orvoslás? Állhat vagy abból, hogy a ház, illetőleg a törvényhozás kimondja e szerint, hogy a fönforgó esetben az illető minister helytelenül alkalmazta a törvényt; vagy pedig, — mert ez a mi közjogunk által kizárva nincsen, mert a parlamentnek e részben hatásköre definiálva nincsen, — megengedem, hogy meg is semmisítheti, a nélkül azonban, hogy ezen insistálnók. Nem áll tehát azon elmélet a magyar közjog szempontjából tekintve, melyet a tisztelt ministerelnök ur fölemiitett. Helyes azon elmélet és óhajtom, hogy jövendőre nézve ekkép valósuljon az nálunk is, de a jelen közjog, de a törvényhatóságok rendezéséről szóló törvény alapján nem igy volt A magyar törvényhozásnak joga van a törvényhatóságok és a ministerium közt Ítéletet mondani. S ha minden kérdést, mely ily esetben intéztetik a képviselőházhoz, vagy egyszerűen a ministerhez kell utasítani, vagy pedig a minister intézkedése által meghaladottnak tekinteni: ugyan kérdem, miért utasítottunk már ismételve kérvényeket a ministerhez a háznak teendő jelentés végett? Ha a ministerek véglegesen intézkedtek volna, s a végleges intézkedés fölött a háznak ítélni többé nem volna joga: akkor fölösleges volna a háznak azon határozata, melyet ismételve hozott, s mely szerint a ministerektől véleményes jelentést kért; föntartván magának természetesen azon jogot, miszerint a fölött bíráskodjék. Igy állván a dolgok, tisztelt ház, én hozzájárulok azon indítványhoz, melyet Tisza Kálmán tisztelt képviselőtársunk előadott, és a mely, mig egyrészről a fönforgó esetben föntartja a ház azon jogát, mely szerint a törvényhatóság és a minister közt főimerült vitás kérdésekben bővebb értesülés nyomán igazságosan intézkedhessek: másrészt föntartja a képviselőháznak azon hatáskörét s azon jogát, miszerint jövőre nézve czélszerübb intézkedéseket tehessen. Ismétlem tehát, pártolomTisza Kálmán tisztelt képviselőtársam indítványát. Szapáry Gyula gr. belügyminister í A községek rendezéséről szóló törvény 135. §-a végbekezdésében azt mondja, hogy ezen ügyek0 7*