Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.
Ülésnapok - 1872-203
203. országos ülés február 4. 1874. 207 meg vagyok győződve, hogy mindenki be fogja látni, hogy a törvény itt szigorúan alkalmazva van. És azon képviselő urnák, ki azt mondotta, hogy ha ezen puszta községgé alakul: akkor minden puszta Magyarországban községgé alakulna, azon képviselő urnák állítását megfordítom; az eddigi gyakorlat szerint, mely gyakorlat szerint a belügyministerium intézkedése következtében számos puszta csatlakozott valamelyik községhez, azt hiszem, hogy ha ily puszta nem alakulhatna községgé, akkor nincsen olyan puszta az országban, melynek szellemi és anyagi ereje annyira terjedt volna. Méltóztassanak megtekinteni az actákat és kimutatásokat, és látni fogják, hogy a 669 lakos közt igenis van annyi, a kivel a községet, a törvény értelmében, megalakítani lehet s igy nem alapos azon összehasonlítás, mely az ily községet hasonlítja Magyarország azon községeihez, milyek a felvidéken vannak, melyek lakosságra, területre és vagyonra nézve 100°/ 0-al alábbállnak emennél, és mégis képesek községet alakítani. (Egy hang a baloldalon: Hal) Épen a képviselő urnák akarok válaszolni, hogy „ha" ; ha a tisztelt képviselő ur e különben szegény, de becsületes néptől az önkormányzati jogot meg nem tagadja, daczára annak, hogy irni, olvasni sem tud, és szegény : akkor kérdem minő jogon akarja megtagadni e jogot ezen két puszta lakosaitól, kik tehetősek és értelmesek, és igy habár puszták is, a törvény értelmében községekké alakulhatnak és belügyministeri engedély folytán községgé alakultak is. Azt mondta továbbá tisztelt ház, hogy több puszta nem lehet egy községgé, és egy igen érdemes képviselő ur csodálkozott a fölött, hogy másoknak ez a magyarázat, ez az állítás nem egészen tetszett. Én őszintén megvallom, azon okoskodás, hogy több puszta községgé nem alakulhat : a törvényben alapját nem leli. A törvény nem mondja azt, hogy egy vagy két puszta alakulhat, hanem azt mondja: „pusztai terület," és ez lehet 3—4 kis puszta egymás mellett egy contiguitásban. (Ellenmondás bal felől. Helyeslés johh felől) Oláh Gyula képviselő ur azt mondja, hogy „nagy puszta". Erre megfelelek neki azzal, hogy egy puszta, melynek 669 lakosa van: azt hiszem, nem tartozik a kis puszták közé. Méltóztassanak igazságot és törvényt egyformán szolgáltatni mindenkinek. Miért nem szólalt föl a tisztelt képviselő ur, midőn Pestmegye több pusztája: Nyár-Egyháza, és a mellette lévők egy községgé alakultak ? Akkor nem szólalt föl. Ezek után, tisztelt ház! azzal zárom be észrevételeimet, hogy eddig ugyan nem fordalt elő nagy nehézség arra nézve, hogy a törvény miképen alkalmaztassék a pusztákra; mindamellett részemről igen szükségesnek és indokoltnak találom azon határozati javaslatot, melyet Csengery képviselőtársam beterjesztett, és igy azt elfogadom, arra szavazok. (Helyeslés jobb felől.) Beöthy Lajos: Tisztelt ház! Előttem szóló igen tisztelt képviselő ur, Csengery Antal azt mondta, hogy nagyon megfontolandó, mielőtt a törvényhozás a minister eljárása, illetőleg rendelete fölött határoz. (Csengery Antal közbeszól: Nem azt mondtam \) Én tehát ebből kiindulva, szintén arra kérem a tisztelt házat, hogy ne méltóztassanak e dologban oly könnyen eljárni; ne méltóztassanak oly könnyen határozni akarni, mint igen tisztelt Csengery képviselő ur, mert, nézetem szerint, e dolog sokkal nagyobb fontosságú, mint első pillanatra látszik. Ez a dolog, szerintem, nemcsak elvi kérdés, mint igen tisztelt barátom Tisza Kálmán monda; hanem ezen dolog szerintem egy nagy politikai vagy, hogy kimondjam a valódi szót, egy nagyhorderejű, társadalmi kérdés egyszersmind, melynek, hogy nagyságát voltaképen megfontolhassuk és megbírálhassuk mintegy fölhiva érzem magamat a másik oldalról fölidézett vitatkozás után oly eseményekre hivatkozni és oly eseményekre mutatni, melyek, ha egyenesen ezen dologra nem vonatkozhatnak is, de mindenesetre nagy analógiában állanak ezzel. És hogy ezt tehessem, vissza kell tekintenem a múltba, vissza kell tekintenem a 1848-iki évet megelőző néhány évekre. Azt hiszem, hogy igen sokan lesznek még köztünk, a kik ezen időre visszaemlékeznek, a kik tudni fogják, hogy azon időben két nagy párt állott egymással szemben. Az egyik párt az úgynevezett szabadelvű párt; a másik párt a kormány, vagy a mely párt magát akkor ugy szerette nevezni, hogy fontolva haladópárt. Az egyik első pártnak zászlójára, ha nem volt is fölírva, de ezen pártnak egy nagy része azt hangoztatta, hogy a gazdagok, a nagybirtokosok, az aristocrátia könnyen szokták elnyomni a népet és a szegényt; a másik nagy párt pedig, mely szintén nem irta föl zászlójára, hanem utón útfélen azt hangsúlyozta, hogy a szegények irigy szemmel néznek a gazdagok birtokára, és a mint akkor magát kifejezte, azt mondta: hogybellum nihil habentium, contra aliquid habentes. Ezen két nagy pártküzdelemnek, mint méltóztatnak tudni, végeredménye az 1848-iki törvények lettek. E törvények, Istennek hála, megszüntették azon versenyt, megszüntették azon kiabálásokat, megszüntették azon gyanúsításokat: mert szabaddá tették a földet, és szabaddá tették a népet, mely a földet bírja, és ha nem minden jogokban lettünk egyformákká és egyenlővé; de egyformává és egyenlővé lettünk a közteher viselésében, egyformává lettünk a törvény előtt.
