Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-203

208 203. országos ülés február 4. 1874. Midőn ezek után igen szívesen elismerem azt, hogy hazánk nagybirtokosai nagy részvéttel vannak a szegényebb embertársak phisicai szenvedései iránt, elismerem azt is, hogy igen sokan találkoznak köztük, kik bőven adakoznak a szegények fölsegélésére annyira, hogy valóban el kell ismerni, hogy igen szép és nemes példányai vannak köztük az emberi szeretetnek. De midőn ezt elismerem, tisztelt ház, ugy másrészről nem tagadhatom magam előtt, hogy hazánknak nagybirtokosai, az úgynevezett gazdagok nom teljesitik egészen kötelességüket; nem telyesitik főképen azért, mert nem teszik magukévá a társadalom nagy czélját, a nép értelmének, jeliemének és helyzetének emelését; mert ha ezt tennék: akkor meg vagyok győződve, hogy ezen dolognak nem lett volna szabad előfordulnia, vagy ha előfordult volna, még azon esetben is, ha törvényeink nem leanének, nem lett volna szabad igy eldöntetnie, annál kevésbé lehetett pedig igy eldöntetni a községi törvények alapján; mert a községi törvények czélja csakugyan az, hogy a községeket fejleszszük és izmosítsuk, a rendelet által pedig ezen ezél el nem éretik épen ; azért én arra kérem a tisztelt házat, (Halljuk!) hogy ezen rendeletét a minister urnák, mely kimondom, hogy törvényellenes, méltóztassék megsemmisíteni és elfogadni igen tisztelt barátom Tisza Kálmánnak inditványát. Mielőtt pedig bezárnám beszédemet, (Halljuk!) szintén nem hagyhatom említés nélkül igen tisztelt képviselő urnák, Csengery Antalnak tegnapi nyilatkozatát, ő ugyanis azt méltóztatott mondani, hogy, a községi törvények szerint, a végleges elhatározás a belügyministert illeti. Én ezt elismerem; de ha elismerem is, miután azt mondta, hogy ezen végleges elhatározás (Halljuk).) a mininistert illeti, és azzal vége mindennek: én ezt el nem ismerem, a mint ezt ma már maga is méltóztatott módosítani. Igenis, ez nem végez el mindent, és igy azon fölfogást illiberalisnak tartom ; mert ez violentus és peremptorius megsértése lenne a községi törvényeknek, mert ez a községi törvényt valósággal praecariussá és illusoriussá tenné. De az alkotmányellenes is, még pedig azért, mert én ugy vagyok meggyőződve, hogy belügyminister urat a törvény nem autorizálta arra, hogy csak véglegesen határozzon, hanem hogy határozzon törvényesen is; (Helyeslés bal felől.) ha tehát nem határozott törvényesen, előttem a rendelet nem ér,vényes és ezt az országgyűlés megsemmisítheti. És épen azért még egyszer kérem a tisztelt házat, hogy méltóztassék, mielőtt ezen tárgyban határozna: a dolgot jól megfontolni, és ne méltóztassék koczkáztatni a törvényhozás azon nagy jogát, a mely kezébe adja az interpretandi és abrogandi just. Mindezeknél fogva és azon indokokból, melyeket Tisza Kálmán tisztelt képviselőtársam elmondott, én pártolom az ő által előterjesztett indítványt. (Helyeslés bal felöl.) Szlávy József ministerelnök: Tisztelt ház! Nem szólaltam volna föl e tárgyban, ha a szőnyegen lévő tárgy vitatása közben szóba nem hozatik egyrészt és másrészt a kormány jogköre. A vitának ily fordulata következtében azt hiszem, hogy én, mint az időszerinti ministerelnök, hallgatag nem maradhatok, és azért, nézetemet és meggyőződésemet e részben el kívánom mondani. (Halljuk!) És minthogy már fölszólalok, legyen szabad a pusztáknak községekké alakítása körüli nézeteimet is elmondani. (Halljuk!) Nézetem szerint itt két érdek van, mely némileg egymás ellen küzd. Egy kérdésben, azt hiszem, mindnyájan egyetértünk: abban tudniillik, hogy intellectualis, morális és vagyoni tekintetben erős községeket kívánunk. (Ugy van!) Mert fájdalom, van az országban sok vidék, a hol csak ugy tengenek az apró községek, a melyek sem vagyonilag, sem értelmileg nem képesek a törvénynek megfelelni. Én részemről, ki az államélet lüktetését leginkább a községekben és a központi kormányban szeretem látni: minden tekintetben odaszeretnék működni, hogy minél erősebb és hatalmasabb községek létesüljenek. Ez az egyik szempont ; de nem hagyhatjuk figyelmen kivül a másikat sem. Ha nézzük az alföld pusztáit, hol egész községek határai mértföldekre terjednek, hol a földművelőknek igen nagy száma, 20—30 ezer, egy községben van öszpontositva, a mi azon káros következményt vonja maga után, hogy ezen 20 — 30 ezer embernek több mint fele tölti pusztákon az esztendőnek legnagyobb részét, hogy lehetetlen gyermekeiket iskoláztatni, és méltóztatnak tudni, hogy ezen tanyák egyúttal mennyire veszedelmesek a közbiztonságra nézve, s hogy ezek szoktak fészkeik lenni a rablóknak. (Zaj.) Ha ezen másik oldalát nézzük a dolognak, ismét azon elv áll előttünk, hogy az ily nagy határu latifundiumokat községekbe kell átalakítani, a mi mind nemzetgazdászati, mind népnevelési, mind közigazgatási szempontból igen kívánatos. (Helyeslés jobb felől.) A kellő határt eltaláltatni, megengedem, nem nagyon könnyű. A községi törvény ezekre nem volt elég tekintettel; mert azon kellékek, melyeket a törvény megkövetel arra, hogy valamely puszta önálló községgé alakuljon, nincsenek kellőleg kifejtve. Ezért készséggel fogadom el Csengery tisztelt képviselőtársam inditványát, mely azt czélozza, hogy ez iránt a törvény határozottan rendelkezzék és hogy e kérdésekben eleje vetessék minden önkénynek a leendő, vagy a mostam, vagy akármelyik belügyminister részéről. Most áttérek, tisztelt ház, fölszólalásomnak tulajdonképeni czéljára, hogy elmondjam nézetemet a képviselőháznak szóba hozott hatásköréről.