Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-202

202. országos ülés február 3. 1874. 197 vagy a két ispán, vagy a két főerdész marad fön, ezekből még a belső tanács sem kerül ki, annál kevésbé a külső képviselet. így áll a dolog, tisztelt ház, ha pontonként nézzük az egyes §§-okat, hogy szószerinti értelem­ben sem lehet annak megfelelő; de a 42-ik §-nak sem felelhet meg: mert ott az van, hogy az nem lehet sem községi elöljáró, sem képviselő, ki a köz­séggel számadásban áll, tagadhatlan, hogy itt a gróf maga az összes a község, és azzal mindenki szá­madási viszonyban van, itt tehát nem lehet senki független képviselő, vagyis a törvény 42-ik §-a ér­telmében senki meg nem választható. Nem akarom a tisztelt házat és annak türel­mét fárasztani, de ha igy végig megyünk az egyes §§-okon, azok szellemének épen nem, de még betű­jének sem felel meg ezen engedélyezett község; azért én csatlakozva Beliczey tisztelt képviselő ur­nák nézetéhez : kérem a tisztelt házat, hogy ezen végzést visszautasítani méltóztassék. (Helyeslés bal felől) Tisza Kálmán: Tisztelt ház! Én ré­szemről ezen kérdést sokkal átalánosabb fontosságú­nak tartom, mint a minőnek, ugy látszik a tisztelt ház egy részén tekintik. (Helyeslés bal felöl.) Mert bizonyos, hogy a mint első esetekben megállapitta­tik a törvény helyes értelmezése, az irányadóul kell, hogy szolgáljon a jövő eljárásoknál is, és a szerint, a mint ezen eljárás helyes vagy helytelen, rósz vagy jó következményeket fog eredményezhetni az országra. Azt, hogy puszta községé válhassék, a törvény okvetlenül meg akarta engedni és azt bizonyos föl­tételek mellett, gondolom, kétségbe vonni senki sem akarja. (Helyeslés bal felől.) De viszont, ha a törvény ezen intézkedésének nagyon tág magyará­zatot adunk: akkor én is attól félek, hogy azon köz­ségnek létezhetését, vagy alább kellő erőben lé­tezhetését teszszük lehetetlenné, a melyekre eddig is kötelezettségeket hárított a törvényhozás; me­lyekre, ha ugyan a mostanában nyilvánított önkor­mányzati nézetek érvényre emeltetnének: még sok­kal több kötelezettségeket kell, hogy hárítsunk. Én tehát a dolgot nem csupán ez eset szempontjából, hanem átalános országos fontosságánál fogva te­kintem. Mielőtt elmondanám, hogy e szempontból mit kívánok, főleg egyet kívánok megjegyezni, mire a tisztelt belügyminister ur ugyan nem rcflectalt, de a mit, midőn az először szólott tisztelt barátom itt fölhozott: ugy láttam, hogy némelyeknél a nevetés egy nemét idézte elő, pedig én legalább nagyon alaposnak tartom. Azt mondta ugyanis tisztelt képviselőtársam, hogy a törvény arról szól, hogy puszta alakulhat községgé, nem pedig arról, hogy két vagy több puszta együtt alakulhat egy községgé. Mert, midőn a törvény a pusztának községgé lehetősét megen­gedte: az általa mondott föltételekből is kitűnik, hogy azt akarta, mint nem is akarhatott mást, hogy azon puszta a községi kötelmeknek megfeleljen. Ha egy pusztán, egy határban, egy csomóban együtt lakik 690 ember, — nem tekintve most azok mi­nőségére, mi meg más szempontból figyelembe ve­endő, — ott egy községnek alakulása sokszor czép szerü lehet; de ha ezen 690 ember 2—3 pusztán elszórva külön csomóban lakik: ott már községet alkotni, nézetem szerint, lehetetlen; (Zaj jobb felől.) mert szeretném tudni, hogy fog az alakulandó köz­ség kötelmének megfelelni. Vannak oly nagyságú puszták, — nem ezen speciális esetről, hanem áta­lánosságban szólok, melyek egyikének tanyacsoportja, a másik tanyacsoportjához épen oly messze, ha messzebb nincs, mint azon községhez, melytől el­szakadni akar. (Nyugtalanság l) Nekem tehát nézetem az volna, hogy e tekin­tetben oly módon kellene intézkedni, hogy ezen, mint mondám, igen fontos kérdés iránt, a törvény helyes értelmezése, vagy ha kell, megváltoztatása, ha az némely tekintetben hiányos : legyen eszközöl­hető. Mert, míg egyfelől nem tartom helyesnek, hogy lehetővé tétessék, hogy a puszták egyátalában a községi kapcsolatból kilépjenek, miután ez által a községek elvesztik azon erőt, melyre szükségök van, hogy kötelmeiket teljesíthessék: addig más­felől, magam is sokszor hallottam, s megengedem, gyakran alaposan, hogy a pusztai birtokosoknak községi adó által tulterheltetése fordul elő. A tör­vény applicatioja mutatná, hogy ilynemű nehézségek merülnek föl egy, — és más irányban; azt hiszem, helyes megvizsgálni: vajon a fölmerült bajok közül mi a törvénynek kifolyása, s mi a helytelen appli­catio-é, s ha keli, mit kell csinálni ? Én tehát azt volnék bátor inditványozni, hogy a kérvényi bizott­ság véleményének elvetésével utasítsa a ház a bel­ügyministert oda, hogy egyfelől ezen ügyben kö­vetett eljárás indokairól adjon részletes jelentést, másfelől egyátalában arról, hogy a községi tör­vénynek a pusztáknak községekké alakulhatására vo­natkozó részét miképen értelmezi: tegyen előterjesz­tést a ház asztalára. Ha ez megtörtént, ugy gondo­lom, hogy mint a jelen speciális esetre nézve mint mindig lehet határozni. (Élénk helyeslés.) Pulszky Ágost: Azt hiszem, az indít­vány föl fog előbb olvastatni. Elnök: Még egyszer föl fog olvastatni. (Fölkiáltások: Nem szükségest) Pulszky Ágost: Nem akartam a ház­szabályokat megsérteni, melyek azt mondják, hogy az indítvány fölolvasandó; ha azonban a tisztelt ház ettől el akar térni, szabadságában áll. Tisztelt ház! (Halljuk\)

Next

/
Oldalképek
Tartalom