Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-202

198 202. országos ülés február 3. 1874. Én is csak átalánosságban kívántam a jelen fönforgó esethez szólani, nem birván azon helyi viszonyok ismeretével, melyek a kérvényben érintve vannak, és melyeken a kérvényi bizottság véleménye is alapszik. A mi a kérdést magát illeti, részemről azt hiszem, hogy a kérdés elvileg elég fontos; de azt hiszem másodszor, hogy a törvény is elég alapot nyújt arra, hogy ugy ezen kérdés, mint a fölmerülhető hasonló kérdések kielégitőleg megoldhatók. Azt hiszem, hogy a törvény akkor, a midőn a pusztáknak a községhez csatoltatását elrendelte, két indokból tette; először, hogy a gyöngébb községek erősbittessenek és nekik a törvény megélhetési módot biztosítson; de másodszor azon nem kevésbé fontos indoknál fogva is, hogy mindenki részesüljön a községi élet áldásaiban, és hogy azon anomália, mely azelőtt Magyarországon fönállott, miszerint voltak olyanok, kik semmiféle községi viszonyhoz, semmiféle községi illetékességi kötelékbe nem foglaltattak: megszüntessenek, és hogy azon rendőri administrativ hatalom, melynek kezelésével első fórumba a község bízatott meg, az egész országban egyaránt kezeltethessenek, s egyaránt végrehajtó közeget találjon. Kétségtelenül nem kívánhatta a törvényhozás azt, hogy a nagybirtokosok a puszták exploitiroztassanak a községek által, hogy ott is, hol a községek teljesen életképesek, hogy ott is, hol a puszták ugy vannak elhelyezve, hogy a községekhez való csatlakozás által semmi előny reájuk nem hárul, hogy ott uj községek keletkezése megakadályoztassák, és a pusztáknak a nagy községben való centralizáltatása által minden erő és jótétemény a nagy község javára essék. Kérdem, lehetett-e a törvényhozás szándékában, hogy egy nagy község útjaira, világítására és iskolájára forditassanak azon pusztai lakosok adófillérei, kik azokat saját iskolaszükségleteikre is, valamint községi ügyeik ellátására maguk is jobban fordíthatták volna. Kérdés: méltánj-os-e, hogy oly községek, melyek maguk is föntarthatják magukat, majorizáltathatnak-e más községek által, mi által fejlődésük gyakran teljesen meg is semmisülhet. (Helyeslés.) A mi azon ellenvetést illeti, melyet Debreczen város érdemes képviselője tett, hogy a törvényben egy pusztáról és nem több pusztáról van szó, hogy a községi törvény alkotásakor ezen fölfogás egyátalában nem lebegett a törvényhozás szeme előtt. A mi azon esetet illeti, melyet vázolt: megtörténhetik, hogy egyes puszták és majorok oly távol fekszenek minden községtől, hogy igy együttvéve sem fejlődhetik ki egészséges községi élet; hanem történhetik az is, és kétségen kivül számos esetben történik is, hogy igen sok pusztának majorjai közel feküsznek egymáshoz, de távol vannak minden más községtől, és igy egy pusztának grammatikus kifejezésénél talán nagyon is kétséges magyarázatba kapaszkodni a végett, hogy igy egyes esetekben teljesen lehetetlenné tegyük a pusztáknak egyesülését és a községi élet kifejlődését: nem hiszem, hogy ez a törvényhozás intentiojának legkevésbé is megfeleljen. Történt, tisztelt ház, még egy ellenvetés, ha jól emlékszem, Kemény Mihály képviselő ur részéről. Az igen tisztelt képviselő ur ezen ellenvetéssel kapcsolatban, ellenvetését még azzal bővítette, hogy a jelen esetre alkalmazva a kérdést, ő a kertészeket és iparosokat azért, mivel a község birtokosának fizetésében állanak, egyátalában nem tekintheti önálló adófizetőknek, s egyátalában nem tekintheti önállóknak. Kérdem: egy egyszerű szerződési viszony, mert végre is az iparosok viszonya a földes úrhoz nem lehet gazdái, hanem szerződési, melynek folytán az iparos összes idejét és összes iparkodását leköti, hogy az általa előteremthető készletek magasra emelkedő szükségletének födözésére fordíthassa, kérem, hogy ezen egyszerű szerződési viszony, mely egyátalán lényegileg nem függ, nem különbözik azon más viszonytól, midőn egy iparos, például két birtokos összes szükségletének födözésére köti le összes munkaerejét, kérdem: vajon elegendő-e ez magában arra, hogy a gazdái hatalom állapíttassák meg. Én azt hiszem, hogy semmi esetre sem elegendő. Más országok törvényhozásában sohasem találjuk azt, hogy az ily állami iparosok vagy földmivesek tisztán cselédeknek tekintessenek. Méltóztassanak az irlandi tenant-right-et tekinteni : vajon különbözik-e ez a kertészek viszonyától. Nézetein szerint legkevésbé sem különbözik. Méltóztassanak megtekinteni: vajon ezen tenant-right birtokosai megfosztattak-e ezért választási jogaiktól ? vajon nem az képezte-e Irland egyik legnagyobb sérelmét, melyet az angol törvényhozás rendezett és orvosolt, hogy ezek választási joguktól egy hosszú ideig megfosztattak? (Mozgás bal felől.) Én azt hiszem, hogy ha minden ily szerződési viszonyt a gazdái hatalom cathegoriája alá sorolunk, és ha itt irányadóul más viszonyt el nem ismerünk, mint a tiszta bérletet (Halljuk^ vagy a cselédek viszonyát, annak daczára, hogy tényleg más viszonyok állanak fön: akkor egy üres theoria kedvéért épen az ország legvitálisabb érdekeivel jöhetünk ellentétbe. (Helyeslés.) Ezen okoknál fogva nem pártolhatom a Debreczen város képviselője által beadott indítványt és kérem a tisztelt házat, méltóztassék a kérvényi bizottság javaslatát elfogadni. (Helyeslés jobb felől.) Gullner Gyula: Tisztelt ház! (Halljulcl) Biztositom a tisztelt házat, hogy beszédemmel