Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.
Ülésnapok - 1872-202
196 202. országos ülés február 3. 1874. a törvényt ugy, a mint annak betűjében áll, de nem teljesítette különösen annak szellemében. Hogy szószerint nem teljesítette, azt már Beliczey képviselőtársam megmutatta; mert haal35-ik §-t szószerint veszszük: akkor csak egy puszta birtokosának lehet az engedélyt megadni külön község alakításra, s ha több puszta ugyanazt kívánja, a többi egyenként csatlakozhatik a már községgé lett elsőhöz. Ez a 135-ik § értelme szószerint. Én ugy hiszem, hogy egy önkormányzatú, népképviseleten alapuló parlamentális törvényhozásban a törvény irányzata nem lehet az, a mi az absolutistikus kormányoknál az önkénynél, valamint a feudálisoknál és minden reactionárius elemnél, tudniillik fékező; hanem lehet iránya a fejlődésnek és életnek, s ennek minden törvényben benne kell lenni, hogy a haza fölvirágzására, közművelődésére nyújtson segédkezet. Ha ez nincs a törvényben, e törvény mindég reactionárius, —- és ha igy bíráljuk a törvényt : bizonyos, hogy nem lehetett a törvényhozás intentiója, midőn az 1871. XVIII. törvényczikket hozta az, hogy a községeket mindazon attribumoktól, melyek arra kívántatnak, hogy azok életerősek legyenek, megfoszsza; hanem ellenkezőleg az, hogy nekik módot nyújtson arra, hogy erősek s virágzók legyenek. Midőn a közoktatásról szóló törvény azt mondta, hogy község, melynek lakossága öt ezerén fölül áll, tartozik polgári iskolát állítani; nem akarta azt, hogy minden nagy-birtokos kivonhassa magát alóla, — igy pedig minden nagy-birtokos kivonja magát; de nemcsak minden nagy-birtokos, hanem majdnem mindenki, a ki ugy akarja; — mert példánakokáért Békés megyében vannak községek, hol az úrbéri lakosoknak nagyobbrésze is teheti azt. Nálunk tudniillik pusztán kapták ki legelői illetményeiket, s igy összeállhatnak ötvenen, hatvanan, és elszakadhatnak a községtől, s azon veszszük észre, hogy ma-holnap ott leszünk, hogy azon Békésmegye, melyről Deák Ferencz azt mondta, hogy az unicum, az ,erős nagy községek tekintetében: lesz a legszerencsétlenebb megye, mert azon nagy községek, melyek leginkább íöldmivelőkből állnak, — meg lévén nekik azon alakulási hibájuk, hogy legnagyobb részben földmivelőkből állanak, tehetíen tömegek fognak maradni, ha a birtokosok s értelmiség a törvény által támogatva, kivonják magokat annak köteléke s községe viszonya alul. Fölteszem a magyar birtokosokról, hogy oly hazafiak, legalább a többség, hogy nem fogják azáltal bénítani a községi életet, hogy a községi, a népélettől elvonulnának, mihelyt kötelességről vagy fizetésről van szó; édenben ott, a hol jogokat kell gyakorolni, példánakokáért nép-képviselők lenni, — ott igenis előtérben állanak. — Fölteszem róluk, hogy ugy tesznek, mint az angol aristokratia, mint az angol nagybirtokosok, kik a népet saját tűzhelyénél házi életében felkeresik, hogy velük egyek legyenek a jogok és kötelességekben. De ha vannak hazánkban oly birtokosok, kikben nincs meg azon erény és hazafiság; akkor ugy hiszem, a törvényhozásnak kötelessége kényszeríteni arra, hogy kötelmeiket teljesítsék, és á törvényhozásnak kötelessége oly törvényeket alkotni csak, melyek, mint már mondám, a községek fejlődését, virágzását mozdítják elő. A jelen esetben nem igy történt. Tisztelt ház, mert igaz bár, hogy a két pusztán, Póstelek és Gerlán 1872-ik évről kívánt összeírásban, melyet a pénzügyi hatóság eszközölt, 699 lélek van fölvéve ; de igaz az is, hogy ott a két grófon, és ha ugy tetszik, két ispánon és két főerdészen kívül, kiket hivatalnokoknak fogadok el, és még azon barát-lelkész és tanítón kívül, a ki csak ideiglenes: a többi mind gazdái hatalom alatt áll. Még azon öt mesterember is, mert á gróf engedélye nélkül az ács nem faraghat csak egy gyufát sem , a kovács stb. szintén másnak legkisebb munkát sem teljesíthet. Még az ottlévő 38 kertész is gazdái hatalom alatt álló, habár a tisztelt minister ur főleg erre alapította engedélyét. Nálunk, minden b/4-telkes gazdának van ily kertésze, ha dohányt termeszt, az ily kertész ugy fogadtatik, hogy a mikor a dohánytermést beadta, vagy átalán, ha gazdája, vagy a földesúr vele nincs megelégedve: azonnal elbocsáttatik. Igaz, a minister ur azt mondja, hogy csak a jelent tartozik figyelembe venni, s nem a jövőt; de a jelent sem vette figyelembe, mert 1873-ban az összeíráskor már a 38 kertészből 12 hiányzott, sőt mikor a folyamodványt beadták, már akkor hiányzott; hogy mennyi hiányzik most, azt nem tudom; de tudom, hogy a lelkek száma 14°/ 0-al apadt, — s hogy az a birtokos és tisztjei kedve szerint folyton változik; — ezek szerint tehát, az én teljes meggyőződésem szerint, a 38 kertészt nem lehet másnak nézni, mint olyannak, kik a 38-ik §-ban gazdái hatalom alatt lévőknek neveztetnek. De ha a törvénynek egyes czikkeit nézzük betüszerint, nem képes ez a község ezeknek sem megfelelni. Először meg kell azt jegyeznem, hogy e község akarva nem akarva, nem lehet más, mint nagy község. Kis község nem lehet, mert az egész megye területén nincs község, a mely kis község volna, neki magának kell jegyzőt tartani, mert nálunk közjegyző nincs. Ha pedig e szerint nagy község lesz: a 37-ik §. szerint kell legalább 20 képviselőt választania, de hogy abból a két ispán és két főerdészből, miképen fog 20 képviselőt választani, ezt nem tudom; kell neki jegyzőt fogadni, s azt teheti is, arra igenis anyagi erő elég van a grófokban; kell neki a jegyzőn kivül birót, törvénybirót és legalább 4 tanácsost választani, — a lelkész és tanító nem lehet községi tisztviselő a 76-ik §. szerint, tehát ismét vagy a gróf,
