Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.
Ülésnapok - 1872-202
202. országos ülés február 3. 1874. 189 kölcsönkamat fejében: kijelölte, hogy azon kamatok a társulatnak biztosított járulékaiból fizettessenek, s ez nem lesz birói intézkedés, ez a törvényhozásnak mint magán-félnek, intézkedése. A törvényhozás tudniillik a visszatartási joggal fog birni, s azt fogja mondani a társulatnak, én az engedélyokmány és az arra vonatkozó törvény szerint tartoznám fizetni mértföldenként ennyit és ennyit; de miután a társulat adós ennyivel és ennyivel: én kezeskedtem ezen adósságért, az adósság kamatainak fizetése fejében visszatartom azt, a mit nekem a társulatért kell fizetni. Azt hiszem ezzel a biróság ítélete praeoecupálva nincs is; ha a társulat a törvényhozás ezen intézkedésével nincs megelégedve, folyamodik a bírósághoz. De nem hiszem, hogy az államnak ezen visszatartási jogát valaki képes lehessen megtámadni: akkor midőn az állam oly adósságok visszafizetésére és kamatainak fizetésére nézve magára vállalta a kezességet, mely pénzek kétségkívül azon vasútnak nemcsak a kiépítésére fordíttatnak, hanem az által azon vállalat jövedelmezővé, hasznosithatóvá tétetnek. (Helyeslés.) Én ennélfogva a törvényjavaslatot ugy a mint szövegezve van, elfogadom. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: Szólásra senki följegyezve nem lévén, a tanácskozást befejezettnek jelentem ki. Szlávy József ministerelnök, és pénzügyminister : Tisztelt ház! A mi a 8-ik osztály különvéleményét illeti, arra nézve az én nézetemet elmondotta Máttyus Aristid tisztelt képviselőtársam, kinek véleményében teljesen osztozom. A törvényben, az engedélyokmányban, az alapszabályokban és a keleti vasúttársaság igazgató-tanácsával kötött s a tisztelt ház előtt fekvő szerződésbea meg vannak érintve s ki vannak fejtve mindazon esetek, melyekben a kormánynak jogában áll a vasút üzletét saját kezelése alá venni. Ha azon esetek egyike vagy másika be fog következni: a kormánynak, természetesen jogában és kötelességében fog állani az üzletet a maga kezelése alá venni. Teljesen helyeslem azon kifejezett nézetet, hogy a zár alá vétel rendszerint bírói utón, némely esetekben közigazgatási utón is elrendelhető; de nézetem szerint soha és semmikor törvényhozási utón. Praejudicáltatnék az által, a mint mondatott itt, az egész keleti vasút kérdésnek, s az igazgató-tanács eljárása fölötti Ítéletnek is. Mert bármiként legyen ma a tisztelt ház meggyőződve, a mostani vagy a volt igazgató-tanács összességének vagy egyik vagy másik tagjának eljárása felől: még ezen magán meggyőződésnek a tisztelt ház kifejezést nem adott. Mihelyt pedig a törvénybe beletétetik az, mit a 8-ik osztály kivan: ha valami, ez mindenesetre praejudicálna annak, mit a tisztelt ház az akkori időben, mikor a jelentés be fog terjesztetni, határozni akar. Ez iránti nézetemet — mondom —nem szükséges tovább fejtegetnem; Máttyus Áristid tisztelt képviselőtársam kifejtette azt, s én tökéletesen osztozom nézetében és ennélfogva részemről el nem fogadom a különvéleményt. A mit tisztelt barátom Simonyi Lajcs báró mondott, hogy ezen vasút kezelése — mint országszerte tudva van — oly rósz hogy oda jutatta a dolgot, a hol most van. Bocsánatot kérek, méltóztassék distinguálni. Én nem kívánok arról szólani, milyen volt a kezelés és eljárás az építkezésnél; jelenleg azonban, a mennyire értesülve vagyok, az üzlet ellen panasz egyátalán nem forog fönn, s ennélfogva az üzlet átvételére — mert csakis ennyit tehetne az állam, — jelenleg nincs ok. A mi Helfy képviselő ur indítványát illeti, megvallom, hogy ha ő nem indokolja: beleegyezném abba, hogy ezen utolsó sorok elhagyassanak, tudniillik, hogy kihagyassék ez: , A hiányzó részt az állam a vasútnak törvényesen biztosított tiszta jövedelem fejében fizetendő összegből visszatarthassa. 8 Ha az eredetileg a törvényjavaslatban nincs benne, nem gátolja a kormányt semmi, hogy ilynemű szerződést kössön az igazgató-tanácscsal, a mely természetes képviselője a részvénytársaságnak és mely az utolsó közgyűlésben még különösen fölhatalmaztatott arra, hogy közgyűlés közbejötte nélkül a keleti vasút ügyének rendezése iránt a kormánynyal véglegesen egyezkedhessek. Mondom, ha e szavak nem is volnának a törvényben : ez még nem gátolná a kormányt, hogy e szerint intézkedjék. De bocsánatot kérek: abba már nem egyezhetem bele, hogy a törvényből kihagyassanak ama szavak azon indokoknál fogva, melyeket Helfy és Simonyi Ernő képviselő urak fölhozni méltóztattak. Mindketten azt mondták, hogy ne praejudieáljunk a részvényesek jogainak, nemcsak hogy ne praejudicáljunk, hanem azon esetben, ha ezen 17 milliónak kamatjai nem kerülnének ki a tiszta jövedelméből, az állam garantiája minden hiány nélkül adassék ki a részvényeseknek. Ennyire már nem mennék az áldozathozatalban tisztelt ház; mert hogy az állam kiadja a részvényeseknek az összes garantiát, és a maga részéről vállalja el a társaság adósságai után járó kamatokat, ezt én részemről nem birnám a háznak ajánlani. A viszony egyébiránt oly egyszerű, hogy egyátalában nem is praejudicálunk a részvényesek jogainak. Mi itt a viszony? A keleti vasútnak van 17 illetőleg 21 millió adóssága. A kormány megkérdezi a keleti vasuttársulat természetes képviselőjét az igazgató-tanácsot: birja-e azon időpontban, midőn az adóság lejár, azt visszafizetni ? A társulat erre azt feleli, hogy nem bírja. Ekkor előáll az állam, és fölajánlja jó szolgálatait, és azt mondja, átvállalom én a ti hitelezőtöktől, —• a ki nem tud vagy nem akar várni — a ti adósságtokat, én leszek nekik a hitelezőjök ; a mit pedig ti lekötöttetek az előbbi hitelezőknek: azt
