Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.
Ülésnapok - 1872-201
201. országos ülés február 2. 1874. 171 közölni nem lehetett. így tehát azon magyar alattvalók, kik Waringgal szerződtek, ki vannak téve annak, hogy elveszettnek tekintsék azon pénzüket, melyre nézve a kormány által biztosított társulattal szerződtek. Még egyet vagyok bátor megjegyezni, a mi szintén igazolására szolgál annak, miként történhetik az, hogy a kormány oly könnyű szerrel jár el ily nevezetes törvényjavaslat körül. Ha oly bőkezű lenne s ha valami oly czélokat mozdítana elő, melyeket az ipar és kereskedelem érdekében mindenkinek elmozdítani kötelessége : én még a jelen szomorú viszonyok közt is megengedhetőnek tartanám, és itt Kerkapoly akkori pénzügyminister és jelenlegi képviselőtársam figyelmébe ajánlom, hogy midőn ezelőtt szinte egy évvel az első duna-gőzhajózási társulat kérdése előkerült, melyről az 1873 : XIV. törvényczikk 2-ik §-a tanúskodik, akkor minden vita daczára keresztülvitte, hogy ezen szavak igtattattak a törvénybe: „Az első dunagőzhajó-társulat ennélfogva 1869. évi január 1-ső napjától kezdve állambiztositásra vagy állami segélyezésre vagy kárpótlásra igényt nem tarthat; de viszont részesittetni fog a most megszüntetett jövedelem biztosítási viszony idejére, vagyis 1880. évig mindazon kedvezményekben s előnyökben, a melyek ezen idő alatt más gőzhajózási vállalatoknak a törvényhozás által vagy közigazgatási utón netán engedményeztetoi fognának." Ugyanakkor ezen törvényczikk 7-ik §-a szerént a magyar állam azon társulatnak 8 millión fölül menő követelést tőkében és kamatokban elengedett. Miért tette ezt a magyar állam ? azért, hogy hasonló hazai vállalatok, hasonló körülmények között, ha nem anyagi, legalább erkölcsi támogatásban részesittessenek. És mi történik jelenleg szemünk előtt, a mely elég szomoritó példa? Történik az, hogy az egyesült magyar gőzhajó-társulat, melynek vezére egyik képviselőtársunk volt, hosszas vajúdás és alkudozások után erőszakolt utón az alapszabályok ellenére föloszlást, liquidatiot mondott ki, mely liquidatiot a kereskedelmi minister minden ellenérvek daczára helybenhagyott és jelenleg azon stádiumra jutott, hogy ezen magyar vállalat pár hónap alatt hazánk ipara és kereskedelme nagy kárára elenyészett (Fölkiáltások bal felől: Igaz!) és az osztrák szabadalmazott császári királyi dunagőzhajó-társulat Magyarország folyóján egyedáruskodik (FölJciáltások bal felől: Igas\ Ugy van!) és működik itt szabad tariffával minden verseny nélkül. (Élénk helyeslés a szélső bal oldalon.) Ha annyi pénzünk van, tisztelt ház, hogy ily vállalatokba, mint a keleti vasút. minden szükség nélkül beleavatkozunk: bizonynyal hazafiasabb föladat, lett volna, hogy legalább erkölcsi támogatásban részesítsünk ilyen vállalatot, mely hajlandó volt egész készletét az állam rendelkezése alá bocsátani, mi bizony nem valami nagy áldozatba került volna. Végül, mielőtt befejezném beszédemet, nem tehetem, hogy előttem szóló Zsivkovics képviselőtársam beszédére egy megjegyzést ne tegyek, ki egész beszédében — a mint kivehettem — azt hangsúlyozta, hogy sok botlás és tévedés történt, a miből, józan logika szerint, mindenki azt következtethette, hogy a botlások koronáját e törvényjavaslat elfogadása által nem fogja föltenni. Azonban az ellenkező történt; mert ő azt mondja, hogy őt nem érdekli ugyan a keleti vasút, hanem az ország hitele és a magyar állam érdeke. Azt hiszem, hogy ha valakitől, ugy horvát testvéreinktől egy ily, a magyar államot közvetlenül érdeklő ügyben megfontoltabb és határozottabb nyilatkozatot várhatunk annál is inkább, miután horvát testvéreink a magyar országgyűlés részéről minden kérdésben a lehető legnagyobb előzékenységgel találkoztak a nélkül, hogy ezt vizsgálta volna, hogy például a broodi vasút megfelel-e az igényeknek vagy nem? csak igazság és méltányosság lenne mindenik oldalról megtartva. Reményiem, hogy a szavazásnál, valamint azok, a kik közvetlenül vagy közvetve valamely szerződési viszonyban állanak e társulattal vagy igazgató tanácsosi minősitvénynyel bírnak, ugy a pénz- és vasúti bizottságok tagjai elég erkölcsi erőt és politikai morált fognak tanúsítani és a szavazástól tartózkodnak, semhogy az ország hitelét ily utón tönkre tegyék. Pártolom Simonyi Ernő indítványát. (Élénk helyeslés a szélső bal oldalon.) Csanády Nándor: Tisztelt ház! Még alig czikkelyeztetett törvénykönyvünkbe a legközelebbi időben fölvett 153 millió kölcsönre vonatkozó törvény, mely kölcsön, miután az egymást fölváltó közösügyes kormányok haza- és nemzet-ellenes eljárásai, a nemzet jellemével ellentétes működéseik, pazarlásaik által a nemzet hitelét megsemmisítették és aláásták: a nemzetet lealázó azon föltétel mellett adatott meg, miszerint kényszerítve volt a nemzet összes fekvő vagyonát jelzálogul lekötni; még alig vették a tisztelt kormány tagjai kezelés alá a ]53 milliós kölcsön egy részét és máris egy ujabb terhet, egy 30 milliónyi adósságot akarnak erőszakolni e kifosztott nemzet nyakára. Szándékosan használtam e kifejezést „erőszakolni," mert, a mint értesültem, a ministerelnök ur kinyilatkoztatta, miszerint ha a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat törvényerőre nem emelkedik, elhagyja a ministeri széket és igy tárczakérdésnek nyilvánította e törvényjavaslat elfogadását. Sajnálatomat, de egyszersmind roszalásomat (Nagy derültség.) fejezem ki a ministerelnök ur nyilatkozata ellen; mert a meggyőződés szabadságát korlátozza, mert azt követelj hogy a Deák-párt 22*
