Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.
Ülésnapok - 1872-201
172 201. országos ülés február 2. 1874. tagjai háttérbe szorítva a haza és a nemzet érdekét a kormány érdekét tolják előtérbe. (Derültség jobb felől.) Én azonban, tisztelt ház, szeretem hinni, hogy a jobboldal tisztelt képviselői figyelembe nem véve a ministerelnök ur figyelmeztetését, saját meggyőződésüket fogják követni a szavazás alkalmával. Szeretem hinni, hogy be fogják váltani választóiknak adott azon szavukat, miszerint eljárásukban a haza. a nemzet, a nép és küldőik erdekeit fogják szem előtt tartani. Hiszen maga a tisztelt ministerelnök ur is tegnapelőtti beszédét e szavakkal végezte be: első a haza érdeke. Vajha az Írással szólva az ige testté válnék a ministeri körökben is. Azonban, tisztelt képviselőház, fájdalmas érzéssel vagyok kénytelen kinyilatkoztatni, hogy a kormány eddigi eljárásából nem lehettem szerencsés azon meggyőződésre jutni, miszerint a ministerelnök ur e szavai a valóságnak megfelelnek. Ugyanis a kormány jelenleg egy adósság elfogadását kívánja e nemzettől és ezt követeli most, midőn a nemzet, a nép ínséggel és nyomorral küzd, a midőn oly szerencsétlen helyzetben van a haza, hogy a kisebb birtokos-osztály tagjaitól a máris elviselhetlenné vált adó miatt igavonó barmai és élelmiszerei raboltatnak el, midőn oly helyzetben van az állam, hogy saját adósságainak kamatait sem képes fizetni, s midőn tudjuk, hogy körülbelül 70 milliónyi deficittel kormányoz. Igenis, terhet akar a kormány róni a nemzet nyakára, nem az állam, nem a nemzet, hanem igenis egyes emberek, egyes bankárok, egyes pénztőzsérek érdekében. Kérdem én, mivel indokolja ezen eljárását a kormány? Hiszen önök, minister urak, nem egyes emberek, nem egyes bankárok hivatalnokai; hanem igenis az ország, a nemzet hivatalnokai, s ezért nem szabad önöknek a haza, a nemzet érdekeit egyes emberek, bankárok, pénztőzsérek érdekeiért háttérbe szorítani. Valójában szánandó, sőt kétségbe ejtő helyzet az, melybe önök és elődeik a szegény elárult hazát, nemzetet vitték. S mégis azt mondja a ministerelnök ur, hogy ő előtte első a haza érdeke; kérdem én (Derültség.) igenis kérdem ? mert van kitől kérdenem, itt van előttem a ministerelnök ur. (Derültség.) Vajon önök és elődeik előtt akkor is a haza érdeke lebegett, a mikor a nemzet ezredéves alkotmányát, önállóságát és függetlenségét föladták, akkor, midőn önök szabad hazánkat osztrák tartománynyá sülyesztették? Kérdem én: vajon a haza népe érdekében jártak-e el akkor, midőn az 1848-ki törvények legdicsőbb vívmányát, a jogegyenlőséget, mely 19 milliónyi népet rabszolgából szabad polgárrá alkotott által, a virilis-szavazatok által megsemmisítették ? Kérdem én: a haza érdekében jártak-e el, midőn az osztrák államadósságok egy részét, a melyek Magyarországot jogosan soha meg nem illették volna: elfogadták? Tagadom, uraim, hogy önök és az önök elődjeik a nemzet érdekében jártak el. Önök az osztrák érdekében jártak el a nemzet érdeke ellen. Hiszen, midőn önök elődeiktől átvették a kormányt a Bach- és Schmerling-huszároktól (Derültség. Szlávy József közbeszól: Önök közt ülnek!) adósságmentesen vették át ezen kormányzatot. (Jobb felől zaj.) És mit tettek önök, uraim, kormányzatuk rövid ideje alatt? 600 millió adósságot vetettek a nemzet nyakába. Én, tisztelt képviselőház, miután nem akarom, hogy a nemzet, a nép kifosztassák utolsó vagyonából, és mert bizalommal nem viseltetem ez elkorhadt kormány irányában, (Derültség.) mely nem képes magát kiegészíteni, nem képes akkor, mikor tudjuk, hogy 100 ezerekre megy azok száma, kik hivatalokért esengnek, (Nagy nevetés.) mert, mint mondám, a kormány iránt bizalommal nem viseltetem : én a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot még a részletes tárgyalás alapjául sem fogadhatom el, és mert óhajtom, hogy a bűnösök megbüntettessenek, bárkik legyenek azok, pártolom Simonyi Ernő által beadott határozati javaslatot, és kérem a képviselőházat, méltóztassék azt elfogadni. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Beöthy Algernon jegyző: Patay István. (Nagy derültség. Halljuk! Halljuk!) Patay István: Már egyszer, tisztelt ház, megmondtam e házban, hogy ok nélkül nevetni esztelenség. (Nagy nevetés.) Bármennyire kij legyen is fáradva a tisztelt ház türelme : fölkérem a tisztelt képviselő urakat, engedjék meg, hogy pár szóval eleget tehessek képviselői tisztemnek. (Halljuk!) Lehetetlen fájdalmas szívvel roszalásomat ki nem fejeznem, hogy most, midőn önök a túloldalon maguk bevallották, hogy pénzügyeink milyen rósz helyzetben vannak : ennek daczára a nép nyakára ujabban 30 millió kölcsönt akarnak vetni. Ez oly annyira tisztán áll mindegyikünk előtt, hogy hozzászólani fölöslegesnek is tartom, és csakis a premier-minister ur tegnapelőtt kifejezett óhajára kívánok észrevételt tenni. Ugyanis a ministerelnök ur permanenssé akarta tenni az üléseket, (Nagy derültség és zaj.) — először méltóztassanak meghallgatni, azután mosolyogni — és mi oknál fogva óhajtotta ezt? Hiszen hónapokig nem maradt semmi munka és most dolgozzam éjjel-nappal. (Nagy derültség.) Ennek okát én nem látom. Szerintem alkotmányos országban csak forradalomkor szoktak permanens üléseket tartani, a pápánál pedig választás alkalmával. Szerintem Magyarországon forradalom nincs; arra pedig, hogy a kormány infallibilitását kimutathassuk : nagyon kevés idő kell. Azt már, ha jól tudom, talán Tisza Kálmán t. képviselőtársam mondta,
