Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.
Ülésnapok - 1872-201
s február 2. 1874. 170 201. országos ülé szag kormánya; mert ha ezen szép szavak lelkesítették volna folytonosan a kormányt: mindenesetre, azon sok fölösleges beruházások, és az azokból származó nagy deficit, s ugy a jelenben fenyegető ügy megoldása, nem sújtaná annyira az ország polgárait. Azt hiszem, a ministerelnök ur is nem azt értette, hogy kifelé tündökölünk olyképen, ha óriási adósságokat rakunk a nép vállaira; hanem ellenkezőleg, hogy az ország jólétben, szellemi és anyagi boldogságban tündököljön. Sok mondatott már ezen törvényjavaslatra nézve; részemről nem szándékozom azokra bővebben kiterjeszkedni. E részben már Simonyi Ernő tisztelt barátom minden tekintetben oly körülményesen, s anynyira fontos érvekkel kimutatta ezen törvényjavaslat veszélyességét és el nem fogadhatását, hogy azt eddig a túloldalról szólottak legkevésbé sem voltaképesek megczáfolni, s mindazok, kik fölszólaltak: nézetem szerint, abban öszpontosultak, hogy a kormányt egy magántársulat contojára az állam által adandó áldozatban pártolják. Igen sokszor volt ezen ügynek jogi oldala emlegetve. Nem szándékozom e téren kisérni azokat, kik e kérdéshez hozzászóltak. Én részemről csak óhajtottam volna, ha Simonyi Ernő barátom jogosult interpellatiójára azt felelte volna az igazságügyminister : a mit tegnap felelt, hogy tudniillik törvényesen vagy nem törvényesen járt-e el a bíróság, az nem ide tartozik, miután egyebet méltóztatott akkor az interpellatióra felelni, tudniillik a bíróság eljárását csaknem helyeselte, ez által szintén jogosultnak tekintem Simonyi Ernő barátomnak arra adott replikáját, a melyre aztán következett a tisztelt igazságügyminister ur tegnapi felelete, ha ezek elmaradnak, reménylem, hogy a bíróságok azon függetlenséget és önállást, melyet ezen ügyben minden pressio gyakorlása nélkül részemről is elvárok és követelek, bizonyosan igazolták volna. Hogy a minister ur ezt kijelentette, azt hiszem ezt nekie az igazságszolgáltatás körüli őrködés súgta; de hogy egy ministeri tanácsosa ezen nyilatkozatával ma ellenkezőt mer állítani, tudniillik azt állította, hogy ezen kérdés nem tartozik ide : ez önkénytelenül mindnj r ájunk kebelében fölébreszti azon szomorú tanúságot, hogy az incompotibilitás kérdése mind ez óráig nincs megoldva; mert ha egy ministeri tanácsos és államhivatalnok egyszersmind mint képviselő Szilágyi Dezső nem vehet részt tanácskozásokban : ily jelenetek nem adhatnák elő magukat, hogy az államhivatalnok egyfelől ellenkezőt állítson a ministerrel, másfelől pedig belemerüljön a másodsorozatu elsőbbségi kötvények jogérvényességének bírálatába és úgyszólván védelmébe, és mégis beszéde kezdetén azt állítja, hogy ő ezen kérdést nem tartja ide tartozónak és elég következetlenül mégis belemerül azok érvényességének fejtegetésébe, s igy még nagyobb nyomatékot ad azon állításának, hogy azon kötvények jogosultak. Igen csodálkozom, hogy a képviselő ur elfelejtette, hogy ha az alap rósz, hiányos: arra hiába iparkodunk oly törvényjavaslatot fektetni, mely által az országnak nem előnyt, hanem csak kárt és hátrányt okozhatnak. Azonban lehetetlen, hogy pár szóval meg ne emlékezzem, a mennyiben különös figyelemmel kisértem kezdettől fogva a keleti vasút ügyét, részint azon többrendbeli, a tisztelt ház előtt csak unalmassá válhatott interpellatióimról, melyeket ezelőtt évekkel akkori közlekedési minister Gorove, most képviselőtársunkhoz intéztem, ki soha egy szó feleletre sem méltatott, s melyet később, tegnap egy éve 1873. február 1-én bátor voltam akkori közlekedési minister Tisza Lajoshoz intézni, midőn sajtó utján el volt terjedve meglehetős alaposan azon hir, mely a mai események által igazolva van, különösen a frankfurti pénzemberek lapjaiban, hogy akkor a kormány hajlandó volt azon 20 millió deficitet, melyet a keleti vasút ügyének megoldására követeltek, s melyre nézve biztos utón ugy voltam értesülve, hogy a keleti vasút építése beszüntettetik, mert az állam szándékozik átvenni ezen vasút kezelését; miután ezen interpeílatiomra a minister nem felelt, kénytelen voltam ismételve ugyan múlt évi márczius 15-én fölszólalni s ezen kérdés megoldását sürgetni nemcsak, hanem a csatlakozási pontok iránt is, melyek égető kérdést képeznek ma is a keleti vasútra nézve, kérdést intéztem: akkor méltóztatott csak ugy könnyedén lóhátról egy pár szóval odadobni ezen feleletet: hogy reménylem a képviselő ur nem vette komolyan az ügyet, tanulmányozni fogom s minél előbb be fogom terjeszteni a jelentést. Hogy minő e jelentés, azt igazolja a törvényjavaslat és ezt megelőző számos irományok, melyeket a kormány a képviselőháznak beadott. Mindazon előzmények, tisztelt ház, szomorú tanúságot tesznek arról, hogy a keleti vasút ügye miféle fázisokon ment keresztül, és miként akar a magyar állam, midőn arra semmi kötelezettsége, jogosultjoga, a szó szoros értelmében nincs : egy más idegenért terhet az adózók vállaira átvállalni. Másik körülmény, mi különös figyelmet érdemel, hogy a hires Waring-ház, miután Erdélyben számos szerződést kötött, hirtelen megváltozván viszonyai: kereket oldott és elment vissza Angliába. Fölléptek különböző követelésekkel több érdekelt magánfelek ellene a szerződésileg kikötött hazai bíróságok előtt, a birák jogérvényesen a megbízottak jelenlétében elmarasztalták, a felsőbb ítélőszékek is helybenhagyták az ítéletet, következett a végrehajtás. Erre nézve bizonyságot tehet az igazságügyminister ur, hogy az ily ügyekre nézve Angliával nem lévén viszonossági szerződés, végrehajtást esz-
