Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.
Ülésnapok - 1872-200
200. országos ülés február 2. 1874. 159 az államra nézve oly rendkívüli fontos ügyet. De, tisztelt ház, mikor én 12 hónap után azt tapasztalom, hogy most az együttes bizottság azt rendelte el hogy a párisi szerződést fordíttassa le magának magyarra, tehát mikor azt látom, hogy 12 hónap után a kettős bizottság actái legelsejének fordításához fog : akkor lehetetlen, hogy ne lássam benne világos jelét annak, miszerint ezen bizottságnak nincs komoly szándékában ezen vizsgálatot eredményre is vezetni. (Mozgás jobb felől.) És épen mert én tökéletesen osztozom e tekintetben Debreczen város tisztelt képviselőjének azon véleményében, hogy minél hosszabbra nyujtatik ezen ügy, annál veszélyesebb, károsabb az országra nézve: épen azért kívánom magam is, hogy vonassák el ezen ügy az együttes bizottság kezei alól és adassék át egy önálló, független bizottságnak. Egy megjegyzést — igy kiszakítva a többitől — kell hogy tegyek a t. ministerelnök urnák egy érvére. (Halljuk!) ő azt mondta, hogy ő ugyan nem kezeskedik róla, hogy hét hó múlva ezen másod-sorozatú kötvényeket a consortium, melyről szó van, véglegesen át fogja venni; de ő hiszi és reményű. Tisza Kálmán képviselő ur a ministerelnök ur ezen nyilatkozatát nagyon férfiasnak nyilvánította. Én más ezimet adnék neki. Én a ministerelnöktől nem azt várom, hogy reményének adjon kifejezést akkor, midőn pénzről van szó. Vagy tudja positive, honnan fogja födözni lejáratkor a pénzt, s akkor szabad ajánlania a törvényjavaslatot ; vagy nem tudja, s akkor nem szabad azt a ház asztalára tennie. Ez az én fölfogásom. Hozzátette a minister ur e ponthoz, hogy ezen remény annál alaposabb, mert ez az a consortium, melylyel az 53 milliós kölcsönt megkötöttük; tehát ezen consortium másodsorban — igy méltóztatott kifejezni magát, — épen annyira van érdekelve a magyar állam hitele föntartásában, mint első sorban maga az ország. E remény rám nézve nem enyhítő, hanem súlyosbító körülmény. Fontoljuk meg, mi lenne Magyarországból, ha ugyanazon consortiumra, mely hitelünket úgyis csaknem kizárólag kezei közt tartja, sőt nemcsak hitelünket, hanem jószágunkat, földünk egy részét, ha most még ezen műveletet is így reá bíznánk ? megadnók neki ezt a lehetőséget, hogy rövid hat-hét hónap múlva olyan nyomást gyakoroljon az országra, hogy kényszerüljünk ezen jószágokat bármi potom áron eladni. Szóval, e consortium ez által absolut urává lenne az ország pénzügyeinek. Ez tehát nem a tisztelt ministerelnök ur mellett, hanem ellene bizonyít. Végezetül engedje meg a tisztelt ministerelnök ur, hogy két rövid megjegyzést tegyek tegnapi fölszólalására. A tisztelt ministerelnök ur, és ez valóban különös, az ülés vége felé nagyon türelmetlenkedni kezdett, mondván, hogy a törvényjavaslat keresztülmenetele rendkívül sürgős, és már permanens ülést kezdett proponálni. Mondom, ez igen különös, s lehetetlen hallgatással mellőznöm. Havak óta vagyunk itten tétlenül, havak óta tudja a kormány, hogy ez ügyet rendeznie kell. A múlt hóban szőnyegen volt más alakban. Fölszólalásunkra a tisztelt minister ur azt felelte, hogy újév után, mihelyt összejövünk: e tárgy azonnal szőnyegre fog kerülni. Összejöttünk, s nem volt szó róla. Végre 27-én benyújtják a törvényjavaslatot, 31-én a váltó lejárati napján összehívnak, hogy tárgyaljuk és döntsünk a fölött, hogy a 31-én lejárandó váltót az állam fizesse-e vagy nem? És a rá következő nap a tisztelt ministerelnök ur megbotránkozik : hogy még nincsen vége a vitának. Megdöbbenését fejezte ki a fölött, hogy Simonyi képviselőtársam négy óra hosszat beszélt. Igaz hogy addig beszélt; az is igaz, hogy ha 15 képviselő egy-egy ülést vesz igénybe: akkor eltelik a 15 nap, mely a véghatár ezen ügyre. Én nem kételkedtem, hogy a pénzügyminister ur akkor, midőn a pénzügyministeri tárczát elfoglalta : annyira erősnek érezte magát a mathesisben, miszerint tudta, hogy 15-ször egy csakugyan annyi mint 15; (Jobb felől mozgás.) ez tehát engem nem lepett meg; de meglepett az, hogy a ministerelnök ur, a kit lovagias, méltányos embernek lenni ismerek: mintegy megbotránkozással említette, hogy Simonyi Ernő képyiselőtársam négy óráig beszélt Bocsánatot kérek, igaz, hogy ez rendkívüli dolog; de én nem ilyen gáncsot vártam volna a ministerelnök úrtól. Egy parlamentalis ministerelnöktől azt vártam volna, hogy elismerését nyilvánítsa Simonyi Ernő iránt, a ki megmutatta, mikép kell kötelességét lelkiismeretesen teljesíteni, és azt nem állithatja a ministerelnök ur, hogy azt, mit Simonyi Ernő mondott, nem volt más, mint négy órai fecsegés. (Zaj.) Be fogja vallani, hogy ilyen és ennyi adatok öszszekeresésére és összeállítására oly mély és oly alapos tanulmány kívántatik, hogy ez nem néhány nap, nem néhány hónap, hanem néhány év működésének eredménye lehet, és engedje meg a ministerelnök ur, hogy kifejezést adjak azon óhajomnak: vajha tanulmányozták volna a minister urak is ezen kérdést ugy, mint Simonyi Ernő tisztelt képviselőtársam : akkor ezen törvényjavaslat sem lenne szőnyegen. Ajánlom a tisztelt háznak Simonyi Ernő tisztelt barátom törvényjavaslatát. (Helyeslés szélső balról.) Elnök: A ház, tegnapi megállapodása folytán, délután 5 órakor ülést tart. (Az ülés végződik d. u. 2 órakor.)
