Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-200

154 200. országos ülés február 2. 1874. a kormánynak kifogása vagy sincs. Nem formaszerü jóváhagyást akart az, hanem akarta megtudni ázt, hogy van-e a kormánynak a dolog ellen kifogása vagy nincs; mert azt mondotta magának : ha ezek itt nem a keleti vasut-társulat, következőleg nem annak közgyűlése, nem annak igazgató-tanácsa: akkor a kormánynak kell hogy kifogása legyen az ellen, hogy ezek a keleti vasut-társaság, illetőleg a részvények terheltetésére kötelezettségeket vállaljanak el. A mit ezek átalánosságban tettek, azt részletesebben megtette az osztrák nemzeti bank akkor: midőn ezen kötvényekből 20 millióra előleget adott. Mi kérdéseket kivánt ő megoldatni, mielőtt a kölcsönzésbe belement? Azt kérdezte : föltétlen-e a magyar államnak azon kötelezettsége, hogy a keleti vasut-társulatnak minden mértföldje után ennyit és ennyit fizet: ha annak tiszta jövedelme amaz összeget el nem érné? Ez illette az államot. Erre természetesen, a törvény értelmében, a kormány, ha. kérdeztetik, felelni tartozik. Azt felelte, hogy bizony föltétlen ama kötelezettség ép ugy, mint a többi társulat irányában. Ezután azt kérdezte, hogy ha a kormánynak netalán ezen társaság ellen követelései vannak: azok a követelések nem szolgálnak-e okul arra, hogy ezen fizetés esetleg visszatartassék ? Erre természetesen nekünk szintén azt kellett mondanunk, mivel hogy mást nem is mondhattunk az akkori jogi viszonyok közt, hogy nem. Akkor a bank azt mondta: de hát a keleti vasút maga nem formál-e erre jogot? Erre már nem felelhetett más, mint a keleti vasuttársaság. A társaság nevében az igazgatótanács felelt. Kérdés volt: ha jogosult volt-e ezen feleletre. Az osztrák nemzeti bank elég vigyázó volt, s azt mondotta ezen feleletre: tudni akarnám, lesz-e a kormánynak ellene észrevétele? Az igazgatótanács azt mondta, hogy nem formál erre igényt; mondotta egy közgyűlés meghatalmazása alapján, és ezért a kormánynak nem volt ellene észrevétele. Helyes-e ez? Attól függ, hogy az a közgyűlés a keleti vasúttársaságé, hogy az az igazgatótanács, annak az igazgatótanácsa-e? Mert, ha nem az: azt kellett volna a kormánynak mondani, hogy nincs itt keleti vasúttársaság, a mely felelhessen ezen kérdésre. A kormány azt mondta, hogy nincs megjegyzése az ellen, ha azon férfiak kinyilatkoztatják azt, hogy a keleti vasuttársulat a részvényesei javára járó állam kamatbiztositásra nem tartanak igényt, átengedve azokat a másodkibocsátásu kötvények birtokosainak mindaddig, mig be nem váltatnak e nevezett kötvények. Ez a három lényeges kérdés. A negyedik kérdés azon kívánat, hogy a magyar kormány ígéretet adjon, hogy oda akar hatni a keleti vasúttársaságnál, hogy 6 hónap lejártával az előleget a lehetőség szerint visszatérítse. Ez, gondolom, nem árthat senkinek. A kérdés tehát, tisztelt ház, ott van, hogy a bankok lehetőleg legóvatosabbak voltak, és pedig ugy az eredetileg kölcsön-adók, mint a nemzeti bank, mely zálogba vette a czimzeteket. Ezen bank csoportnak három tagja nem Magyarországon, hanem a szomszéd Austriában van. Azt kívánni tőlük, hogy a mi jogviszonyainkat ők jobban ismerjék a magyar kormánynál: teljes lehetetlen. Ha ők, mi • előtt egy declaratiót jogerejünek tekintenek, azt kérdezik : a magyar kormánytól: Van-e az ellen észrevétele vagy nincs : akkor ők minden lehető óvatossággal jártak el. A kormány pedig, ha kérdeztetik, teljes meggyőződésem szerint, felelni tartozik, azért kormány. Mit feleljen, az belátásától függ; (Zaj a szélső balon.) de felelni tartozik. No hát a kormány felelt; belátása szerint felelt, azt mondta, — mert hiszen azon válaszok, melyeket a kormány a maga álláspontjáról, az államéról adott, nem neheztelhettek, hanem azok, melyeket adott, tekintettel arra, hogy jogérvényeseknek tekinti-e az igazgatótanács, illetőleg a közgyűlés nyilatkozatát; hát a kormány azt mondta: erre sincs észrevétele. Elismerem, ezzel az van mondva, hogy ő a keleti vasúttársaságot olyannak tekinti, s így jogosultnak annak közgyűlését, ha az alapszabályok szerint jár el, és jogosultnak igazgatótanácsát is. Volt-e ehhez joga? én azt állítom: igen, és Simonyi képviselő úrtól azt kérdezem, hogy ha ő ellenkező nézetben van: miért nem adott kifejezést akkor, midőn nem a kormány, hanem a magyar törvényhozás ismerte el létezőnek ezen vasúttársaságot, ennek közgyűlését, három igazgatótanácsát? (Zaj bal felől.) Miért nem adott ellenkező nézetének kifejezést addig, mig idő volt. (Fölkiáltások: Mikor?) Mert azt már állítom, hogy azon társulatot, melyet a magyar törvényhozás jogilag fönállónak, a melynek igazgatótanácsát a magyar törvényhozás olyannak ismerte el, a melylyel terhes szerződéseket, stipulatiokat kötni lehet: a magyar kormány nem repudeálhatja. (Élénk helyeslés jobb felöl. Zaj bal felől.) Simonyi Ernő: Mikor? Kerkapoly Károly: Megmondom, mikor. (Halljukl) Akkor, midőn 1870 ben a többi között megállapittatott az, hogy ne Booson-Tordán át vezettessék a keleti vasúttársaság egyik vonala, hanem Koloson keresztül ; akkor, midőn a törvényhozás ezen engedmény fejében, melyet az akkori pénz és vasúti bizottságok többi között azon motívummal ajánlott a tisztelt háznak, hogy azt az igazgatótanács kívánja, s hogy az ezen könnyebb vonal engedélyezésein azon viszont-szolgálatra kötelezi magát, hogy a legközelebbi ponttól kiágazva,, Tordára egy szárnyvonalat vezet, melynek hoszsza nem lesz beszámítva azon maximalis hosszba, a me-