Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-200

200. országos ülés február 2. 1874. 153 oka csak mégis van annak, miért érdeklődik a tör­vényhozás az iránt,hogy miként szereztessék be az alap­tőke azon határ iránt, a melyen a kötvények ki­bocsátásában az alaptőke beszerzése alkalmával tul­menni ne lehessen. Épen az ily lehetőségekre való gondolás, épen az előre való gondolás azon lehetőségre, hogy a Tállalat alaptőkéje a vállalati czél valósítására, ille­tőleg továbbfejlesztésére elégtelen lehet, hogy te­hát egy oly jelentékeny részt, mely a legroszabb esetben is elegendőnek tekinthető részvénytőkéül kell föntartaui már azon okból is, hogy ha az ere­deti alaptőke nekem elégtelen lenne, legyen eléggé nagy saját tőkéje a vállalatnak, a melynek terhére aztán idegen tőkét is lehessen beszerezni azok pén­zének koczkáztatása nélkül, a kik nem akartak koczkáztatni, a kik tehát nem vettek részvényt, ha­nem vettek kötvényeket, a melyek után határozott összegű kamat lőn biztosítva. Ez az oka tisztelt ház a törvényhozás érdeklődésének és ha ez az oka: akkor megíbglmtlan lenne, miért ne lehetne azon részvénytőkét, a melyet ilyen magasságban ép azért kívánt meg a törvény, bogy a szükség esetén le­gyen hitelalap, valóban is azzá tenni, ha beáll a szükségnek esete. Hogy milyen formában lehessen ezt tenni ? ez alárendelt kérdés; és mennyire alárendelt e kérdés: mutatja az, hogy a másodsorozatu elsőbb­ségi kötvények itt is csak födözetéül szolgálnak azon alapokmánynak, a főkötvénynek, a mely ama bank-consortium kezében van letéve az egész köl­csönösszegről, eredetileg 15,200.000 forintról. Hová vezetne, ha a képviselő ur tana az épen fönforgó esetben fölállittatnék? Oda, hogy azok azonosságánál fogva ezen jogtól minden más részvénytársulat, mely Magyarországon van és lesz, elesnék. Meg­gondolták-e a képviselő urak annak következményét, ha Magyarország minden részvénytársulatára nézve lehetetlenné lesz téve üzletét terjeszthetni, vagy esetleg a végromlástól megmenthetni az által, hogy elsőbbségi kötvényeket bocsásson ki, 1-ső, 2-sod, 3-ad és 4-ed sorozatuakat az idő és a körülmé­nyek szerint. Ez a törvényben nem gyökerezik, s közülünk senkisem akarja. A mondottak szerint, annak igenis van alapja, ha a törvény további építkezések esetére is meg­felelően megállapítván, hogy ez esetben szintúgy történjék a tőke beszerzése, mint történt az első alaptőke beszerzésénél : mert azon további czél megint többet vehetne igénybe az arra ere­detileg szánandó tőkénél, és igy megint hitel­alapra lehetne szükség. Zsedényi Ede tisztelt képviselőtársam előtt is alig lesz ismeretlen, hogy például a porosz eljárás szerint rendesen tisztán részvénytőkével történik a vasutak épitese; de vajon az következik-e ebből, hogy ha a vasút kiépül: elsőbb­ségi kötvényeket ne lehessen kibocsátani ? A világ­KÉFTH. KAPLÓ. 18™. IX. KÖTBT. ért sem. Csak fön van hagyva e forrás a további fejlesztés czéljára, hogy ha majd a forgalom ugy kívánja, hogy szaporítani kell a magas építménye­ket, a síneket, a mellékrészeket: intact legyen a rész­vénytőkére való adósság csinálás expediense. Ez világszerte igy van gyakorlatban. A mi illeti a másik formai okot vagy akadályt,melyet abban keresnek némelyek, hogy a közgyűlés nem volt ugy meghir­detve, mint meghirdetve kellett volna lennie, hogy jogosult legyen hasonló határozat meghozatalára : erre megfelelt Szilágyi Dezső képviselő ur, igy én erre nem válaszolok; hanem igenis e ponton aka­rok reflectálni valami másra, a mit ő mellőzött, és pedig akarok reflectálni azokra, miket Simonyi Ernő képviselő ur hozott föl ezen tekintetből, mert a harmadik érvelés az övé. ő nem azt mondja, hogy azért érvénytelenek ezen czimletek, mivel a tör­vény megszabta, hogy 'Vs-nél nem lehet több ez elsőbbségi kötvény; nem is azért, mert a közgyű­lésre nem lettek a szerint meghiva az illető rész­vényesek, hogy tudhatták volna, hogy ott arról is leszen szó, mint azt az alapszabályok megkívánják; hanem egy egészen más okért, tudniillik azért: mert szerinte keleti vasut-társulat nem létezik, követ­kezve nem létezhetik annak igazgató-tanácsa, sem pedig jogérvényesen határozni képes közgyűlése. Ez az ő érvelése, a mire Szilágyi képviselő ur nem felelt, ez az, a miért én fölszólalni magamat köte­lezettnek éreztem s ha fölszólalok tulaj donképen ezért történik ez. Történik pedig azért, mert az a nagy fontos­sága a dolognak, a melyet én tulajdonitok neki, épen itt fekszik. Ha ezek a czimletek csakugyan nem volnának érvényesek, daczára mindannak, a mi velük ez ideig történt: akkor nem abban volna a főhiba, hogy a vasúti társulatnak akár igazgató­tanácsa, akár közgyűlése ilyen jogilag megtámad­ható födözetre adósságot csinált; hanem a hiba ab­ban volna, hogy átalában megengedte a magyar ál­lam és a magyar kormány, hogy itt emberek, mint igazgató-tanács, mint közgyűlés terhes kötelezettsé­geket contraháljanak egy nem létező társulatra, és azon részvényesekre, a kik még társulatot nem is formáltak. És ne méltóztassék gondolni, hogy azon köl­csönadó bankárok oly könnyelmű emberek. Nem; és habár ez graválni látszik a kormány eljárását, s mint annak egyik tagjáét az enyimet: tartózkodás nélkül mondom ki, hogy azok elég óvatosak voltak. Mert midőn a közgyűlés elhatározta, hogy ő meg­adja a fölhatalmazást az úgynevezett működő bi­zottságnak és az igazgató-tanácsnak adósságot csi­nálni a társulat terhére, esetleg másodkibocsátásu elsőbbségekre is: akkor a szerződést, melyet meg­kötendő volt velük, nem kötötte meg mielőtt biz­tosságot szerzett volna magának arról. Van-e ellene' 20

Next

/
Oldalképek
Tartalom