Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.
Ülésnapok - 1872-200
152 200. országos ülés február 2. 1874. szédére válaszolni. Tudom, hogy szándékozik is válaszolni, mert jegyezgetett. Azt hiszem tehát méltányosnak fogja találni, hogy azokra, a miket Simonyi Ernő tisztelt barátom ellen föl fog hozni, legyen valaki a pártból, a ki reflectáljon. Igaz, hogy Simonyi Ernő tisztelt barátomnak van még szólási joga, mert határozati javaslatot nyújtott be ; de be fogja látni a tisztelt képviselő ur, hogy méltányos, hogy e párt tagjai oszszák meg a terhet, és ne hárítsák az egész súlyt ő reá. (Helyeslés.) Ha tehát enged kérésemnek: köszönettel veszem. (Halljuk l Hulljuk!) (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak elfoglalni helyüket. Kerkapoly Károly: Tisztelt ház! Halljukl) Halljuk!) Korábban viselt hivatalos állásomban azon, méltóztassanak meghinni, nem kedves kötelesség hárult reám, és épen én reám, hogy részt kellett vennem azon függő adósság követelésében és a pénzpiaczon fönntartásában, a melynek rendezését czélozza a most tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat. E tény magyarázhatóvá teszi, ha én azon elhatározással valék, nem szólani e tárgyalás folyamában semmit, nehogy, a mikor a törvényjavaslat mellett az ügy érdekében szavamat emelem : ugy látszassák, hogy saját eljárásom érdekében, annak védelmére, igazolására használom föl azon időt, a mi tulaj donképen egyébnek van szánva. Ezen elhatározásomat megingatta nem Helfy képviselő urnák mostani apostrophálása, de Simonyi Ernő tisztelt képviselő urnák tegnapi beszéde. Azok után, a miket ő, de nemcsak ő. hanem Zsedényi tisztelt képviselő ur ugy, mint Ghyczy tisztelt barátom is mondottak: teljes erőre fejlett bennem azon meggyőződés, minek Simonyi képviselő ur következőleg adott kifejezést: „a kérdést, mely előttünk fekszik, igen nagy fontosságúnak tartom, sokkal nagyobb fontosságúnak, mint a milyennek azt némelyek hiszik, s midőn e tárgyban fölszólalok, ugy érzem magam, mintha ma hazánk jövője fölött határoznánk, mert következményeiben a tisztelt ház mai határozata valósággal az ország jövőjére legnagyobb befolyással lesz. A kérdések, melyek fölött a tisztelt ház dönteni fog, ugy erkölcsileg, mint politikaüag, mint jogilag és közgazdaságilag a legnagyobb horderővel bírnak." Osztozom a tisztelt képviselő ur nézetében, aláírom szavait az utolsóig. Továbbmegyek s azt állítom vele: „ily kérdésnél mindenre gondolhatnék inkább, mint arra, hogy pártszempontból, — hozzáteszem én •— hogy személyes eljárásom igazolása czéljából" szóljak; szólanom kell épen azért, mert azon személyes tekintet, nehogy idegen indoknak tulajdoníttassanak szavaim, eltörpül és semmivé lesz, szemben azon veszélyekkel, melyek a hallgatásom mellett a háznak, az én véleményem, az én fölfogásom szerint, nem kívánatos elhatározásából, a hazára hárulhatnának; a mikor azt kellene mondanom magamnak, hogy én is azok közé tartozom, a kik személyes tekinteteknél fogva hallgattak ott: hol nem volna -szabad hallgatniok. Ezért szólok, ha mégis bekövetkeznék a sajnos catastropha. Ha bekövetkezik a szerencsétlenség, a melytől én félek: annyit legalább el fogok mondhatni, hogy személyes tekintetek által nem hagytam magamat visszatartatni attól, kötelességem teljesítésétől; nem attól, hogy eleget tegyek annak ugy, mint Istenem azt nekem tudnom adta. Ezért szólok, s hogy épen most szólok, annak egyszerűen az az oka, mert ha már szólok : ugy nekem bizony tökéletesen mindegy, akár most emelek szót, akár másszor, s ha csak egy képviselőnek is szívességet tehetek azzal, hogy épen most szólok, miért ne tenném azt? Tisztelt ház! Én is nagyfontosságunak tartom azon határzzatot, melyet a tisztelt ház e kérdésben hozand. Nagyfontosságunak tartom azért, mert hogy mellőzzem mindazokat, miket Szilágyi képviselőtársam a dolog érdemére vonatkozólag tüzetesen már kifejtett volt: nagyfontosságú lesz az azért, mert egy nagy politikai s annak nyomán előálló financziális elv rejlik e határozatban. Én nem kívánok ismételve szólni azokról, a mikről ő már tüzetesen megemlékezett; de ismétlem, hogy azon tény, mely szerint itt az ezen kérdéses függő adósság födözetéül szolgáló másod kibocsátású elsőbbségi kötvények jogérvénye kétségbe hozatott, azon tény, mely szerint ez indok is egyike lehetne azoknak, melyek a tisztelt ház negatív határozatát szülik: az én szememben oly rendkívüli horderővel bír, hogy erre nézve azok után, miket ő elmondott, teljesen hallgatnom nem lehet. De mellőzöm igenis azon érdek ismétlését, a melyekkel ő szembeszállott eme nézettel ; mellőzöm azon okoskodások ostromlását, a melyeknek megczáfolására, teljes meggyőződésem szerint ő megmondott mindent, ami megmondható. Három okból vétetett kérdésbe a házban ezen másodkibocsátásu elsőbbségi kötvények jogérvénye. Az első az: mert a törvény csupán azt engedi meg, hogy elsőbbségi kötvények az alaptőkének csak három ötödrészéig bocsáttassanak ki. Erre ő megfelelt, kimondván, hogy a mit a törvény kíván: az meg is történik. Az alaptőke csupán 3 / 5 része szereztetett be elsőbbségi kötvényekkel, 2 / 5 része pedig részvényekkel. De egy körülményre vagyok bátor a tisztelt ház figyelmét fölhívni, azon kérdést vetvén föl, miért kívánta ezt így a törvény nemcsak ezen társaságnál, de rendszerint a többinél is? Valam
