Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.
Ülésnapok - 1872-200
200. országos ülés február 2. 1874. 143 telt képviselő ur ellenvetését nem értettem, mert szerettem volna reá feleim. Csernátony Lajos : Azt kérdeztem, hogy ki veszt legtöbbet ? Nem-e az ország ? Szilágyi Dezső: Igenis, uraim; de az ország kétszeresen fog veszteni; először veszteni fog azon előlegekben, melyet maga nyújtott e társulatnak ; (Fölkiáltások bal felől: Minek előlegesett hát ?) és másodszor még jobban veszteni fog azon bizalom megcsökkenése folytán, mely az ilyes eljárást válhatlanul kisérni szokta. Ezért nem jár el a részvényesek, a magyar állam érdekeinek megfelelőleg az, a ki, megengedem, jóhiszemüleg, a másod-prioritások értékesítésére nyújtott segédkezet, mely e javaslatban foglaltatik: visszautasítja, vagy e lépést a részvényesek iránti ellenséges színben tünteti föl. Egyébiránt én nemcsak e tekintetben látom a magyar államot érdekelve. Mindazon állami előlegek, melyek jól vagy roszul, helyesen vagy helytelenül, de ezen vasuttársulatnak adattak: a társulatnak ezen másod-prioritásaiban találják főfödözetüket. Már azt, tisztelt ház! senki sem tagadhatja meg, hogy a magyar államnak milliókban kifejezhető érdeke nem forog fön meggátolni, hogy ezen főfödözet olcsó áron elfecséreltessék. (Máttyus Arisztid közbeszól: Nem fog elfecséréltetni!) Ezen ellenvetésre bátor vagyok azt felelni, hogy ki áll jót az esetben, ha valamely nyerkedni kivánó vállalkozó vagy azon bank-consortium, melynél ezen papírok el vannak zálogosítva, a mely papírokért, — a mint tisztelt barátom meg fogja engedni, csaknem az értéktetelenséggel határos csekély árfolyam adhatók el jelenleg, azt fogja mondani: „Nekünk, miután fizetésünket meg nem kapjuk, érdekünkben áll ezen zálogokat tulajdonul igen olcsón megszerezni; mert vagy jóval nagyobb összeget fog ez érni a társulat rendezése folytán, és ez esetben meg fogjuk nyerni a két ár közötti tetemes különbséget, s azonfölül még a vasuttársulat egyéb kerülhető vagyonából kielégítjük, a mi követelésünkből a csekély vételár által le nem rovatott; vagy nem ér többet, vagy épen semmit sem ér, ez esetben keveset vesztünk, s még azt is eshetőleg visszakapjuk, ha lármázunk és följajdulunk." Mit fog tisztelt barátom mondani ez esetben? Meglehet, hogy a jogérvényesség iránti véleményemben nem osztozik ; de ha annak tartja : mit mondana, ha kilátás volna arra, hogy azok 10— 20—30 %-kal fognak spekulánsok tulajdonává válni, ha spekuláló pénzemberek, spekuláló bankok a magyar állam által biztosított vasút 100 forintos kötvényeit 10—20 írtért fogják megvenni? (Helyeslés jobb felől. Zajos ellenmondás bal felől.) Jól tutudom, hogy a tisztelt képviselő urak azt mondják, hisz nem ezen kötvények után van kamat biztosítva, hanem a vasút mértföldei szerint van a biztosítás. Igen, ezt én is tudom. De ha érvényesek ezen kötvények, s a tisztelt háznak csak a túlsó oldalról nyilvánított véleménye iránti tekintetből tettem hozzá : ha; mert, saját meggyőződésem szerint, azok iránt kétely nem foroghat fön. De méltóztassanak egy perczig ezen álláspontra helyezkedni, ha érvényesek ezen kötvények: akkor áll az, hogy a részvények után járó kamatbiztositék ezen kötvényekre van lekötve. S akkor, minthogy a kamat-garantia kétségtelenül 1,500.000 frtot tesz, és minthogy annak kifizetésére a magyar állam minden kétségkívül le van kötelezve, be fogják ismerni a tisztelt képviselő urak, hogy ezen kötvények 100 frt névleges után csakugyan 5°/ 0 ezüstkamat van biztosítva. (Helyeslés jobb felől.) Nem akarom állítani, hogy én azt hiszem, hogy a tisztelt képviselő urak minden kételye és minden habozása ezen indokokkal meg volna szüntetve, sokkal több tisztelettel vagyok irányukban, mint sem hogy ne tenném föl, hogy a dolgot jól megfontolták. De engedjék meg, hogy komoly figyelmükbe ajánljam azon érveket, melyek a mi elhatározásunkra szintén befolyást gyakorolnak. (Halljuk!) Én az állam érdekeit erősen érintve látom azon eshetőségre, melyet Komárom városának tisztelt képviselője szintén súlyos eshetőségnek nevezett; de a melynek bekövetkezését oly valószínűnek nem tartottam, t. i. hogy a vasuttársulat csődbe jut. Tudom én azt, tisztelt ház, hogy a vasút tulajdona nincs veszélyeztetve. Azon vasút tulajdona a csőd utján el nem vehető attól, kit az az engedély-okmány értelmében és az engedélyt megerősítő törvény szerint megillet: a magyar államtól. Hanem, tisztelt ház, a magyar állam érdekeinek szintén sérelmével járna: ha előállna — habár, mint igen tisztelt barátom mondotta, csak ideiglenesen, — hogy bár nemcsak a 30 millió frtnyi részvény, hanem a keleti vasúttal összeköttetésben álló, összesen 105 millió frtnyi, a magyar állam nevével összefűzött papírok, habár ideiglenesen is, sem kamatot nem hoznának, sem utánuk törlesztés nem fizettetnék. Sokan ezen eshetőség horderejét kicsinylik, vagy legalább nem tulajdonítanak annak oly nagy súlyt, mint én. De azt az egyet mindenesetre meg fogják nekem engedni, hogy az azon bajhoz, melyben a társulat benne van, azon factorokhoz, melyek közreműködése mellett a társulat vagyonának romjai is tönkremenőben vannak : tetemesen hozzájárulna. Mindezt és több más eshetőséget, mely ezen és a túloldalon fölhozatott, még akkor is kötelességünk volna elkerülni: ha az államra annak elhárítása némi, de mindenesetre jelen körülményeink közt megbírható áldozatot róvna. Pedig azon javaslat, melynek elfogadása a tisztelt háznak ajánltatik: nézetem szerint, ily áldozatot a háztól nem kivan. Nyíltsággal beismeri a törvényjavaslat indokolása, hogy az állam ezen törvényjavaslat elfogadása folytán uj, eddig sem létező kötelezettségeket veszi
