Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-199

128 199. országos ülés február 1, 1874. lett arra, hogy ezen hozzá 4 hétig utazott átiratra válaszoljon. (Derültség.) A pénzügyminister válasza ugyanis 1871. február 12-éröl kelt a mikor a tervezett intézkedések legtöbbje már fölöslegessé vált, mikor már kiütött a társulat ügyeiben a pénzválság, és a legnagyobb bonyodalom állott elő. És ezen rendelettervezetre adott pénzügyministeri válasznak lényege úgyszólván azon két sorban fogható össze, melyekben a minister mondja: „mindezen intézkedések tehát vagy külön rendeletek tárgyát képezhetik, vagy már nem is szükségesek." (Derültség.) Természetesen, mert akkor már alig volt, mit ellenőrizni. Ez volt a kormány eljárása, tisztelt ház, ezen szerződésre és ezen alakulásra nézve, mely szerződésre nézve most már elismeri mindenki ugy a kormány, mint azon igazgatótanácsosok, valamint mindenki, a ki ismeri, hogy azok menükben hordották a társulat megrontását, hogy ezek következtében ehetetlen volt a vállalatot jól kormányozni, lehetetlen volt a részvényesek által adott pénzt kellőleg ellenőrizni. A kormány azonban semmi intézkedést nem tett e szerződésekre nézve. Nem tett semmi észreTételt azon ülések ellen, mely, a törvények mellőzésével, a törvényeknek, mondhatni, mesterséges kijátszásával az „Európa" szállodában február 15., 16. és 23-ikán tartattak; valamint azon alakulás ellen sem, mely márczius 8-ikán történt. Nem semmisítette meg azt, hanem elfogadta és pedig nem hallgatag, hanem tettleg, mert azokkal, a kik itt alakultak viszonyba lépett s a viszonyt, mint a keleti vasút igazgató tanácsával nemcsak, de sőt mint a keleti vasuttársulattal folytatta. Mint imént fölolvasám, a vasút-építészeti igazgatóság véleménye szerint, már itt is ugy állíttatik elő ezen igazgató-tanács, mint vasuttársulat ; holott pedig, a társulat oly módon alakulása nem volt érvényes, mert törvényeinkkel egyenes ellentétben van. Már hogy a kormány ily társulattal viszonyba állott, hogy elismerte a társulatnak ily módon való létrejöttét: ez oly bünrészesség, hogy osztályosává lett ez által mindazon bűnöknek és botrányoknak, melyek ezen alapok következtében elkövettettek. Megmutattam a tisztelt háznak azt, hogy mi volt a kormány nézete a közlekedési ministeriumban tervezett azon ministeri rendeletre nézve és mi volt 1869. végén és 1870. elején. De lássuk, mi volt az későbben, midőn már a viszonyok megváltoztak, mikor a nagy baj már többé titkolható nem volt, a midőn ennek orvoslását holmi háziszerek által eszközölni többé nem lehetett, midőn beismertetett, hogy a párisi szerződés volt oka a vállalat tönkretételének; midőn az igazgató-tanács a kormánynak szemrehányásokat tett és fölterjesztésében egyenesen szemére lobbantja: miért hagytad helyben ezen szerződéseket, ha láttad, hogy ezek hiányosak; hisz, ha neked nem volt észrevételed, nekünk sem lehetett, mert mi bizalommal voltunk azon ember irányában, kit te, mint jó hirnevü és biztos czéget, állítottál élénkbe, s kit a törvényhozásnak ajánlottál, hogy neki 80 mértföldnyi vasutconcessiót adjon." Hogy mennyit ér az igazgató-tanács ezeu mentsége: azt itt eldönteni nem akarom. A fölött ítéljen a maga helyén a biró. De annyi bizonyos, hogy a kormánynak törvény által reáparancsolt kötelessége volt beavatkozni és nem szentesíteni a törvénytelenségeket akkor, midőn saját szakközegei által világosan fölismerte, hogy ezen szerződés egyenesen roszhiszemü szándékból köttetett. (Helyeslés bal felől.) Mit tett a kormány? Az ő biztosa kijelentette az igazgató-tanács ülésében, hogy ez oly magántermészetű ügy, melybe a kormány be nem avatkozhatik, és ezen szempontból indul ki a pénzügyiés közlekedési ministereknek a tisztelt ház elé terjesztett együttes jelentése is, mely azt mondja, hogy az csak „azon szempontból vétetett vizsgálat alá, hogy a szerződésekben fölvett megállapodások nem ellenkeznek-e a vállalat jogalapját képező engedélyokmány határozatával." Pedig hogy igenis ellenkeznek: azt kimutatta a vasut-épitészeti igazgatóság, kimutatta a közlekedési ministerium. És még sem történt semmi. — „Ellenben az építési szerződések határozatainak a részvény-társulat érdekeinek szempontjából való átvizsgálását mellőzendőnek tartotta azon alapelv folytán, melyre az állam kamatbiztositása a keleti vasut-vállalatnál is fektetett." Hogy mi ezen alapelv: azt, megvallom, nem értem és nem tudom fölfogni; hanem ebből világosan látszik az, hogy midőn a közlekedési minister által tervezett rendeletben beismerte a minister, hogy joga és kötelessége beavatkozni, akkor, midőn a részvényesek érdekei veszélyeztetve vannak: kifogásul használta azt, hogy a részvényesek érdekeinek szempontjából nem tartotta hivatásának a beavatkozást; a ministeri biztos pedig — mondom — azt jelentette ki, hogy ez a társulatnak belügye, melybe a kormánynak semmi beszólása nincs. A mi a kormánynak fölügyeleti jogát illeti tisztelt ház: ez igen világosan meg van állapitva azon átalános törvényekben, melyek fölhatalmazzák a kormányt, sőt annak kötelességévé teszik őrködni a fölött, a mennyire tehetségében áll, hogy zsebeim zsebmetszők által ki ne ürittessenek; ezen törvény teszi kötelességévé azt, hogy fölügyeljen arra, mikép a részvényesek, törvénytelenségek elkövetése által vagyonuktól meg ne fosztassanak: ha ezen törvénytelenségekről tudomása van; mert ha nincs tudomása : semmi lépést nem tehet, •