Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-199

191). országos ül( figyelmeztetve lévén, hogy mi volt kötelessége ilyen körülmények között: azt a tisztelt háznak megbirálására bizom. Az építészeti igazgatóság a főmérnök állását illetőleg indokolt véleményét elmondván, azzal végzi: „Wir glauben dem hohen Ministerium beantragen zu müssen die sogleiche Aufhebung dieser, deu gesellschaftlichen Interessen ungemein schádlichen Verfügung, über die Stellung des Ingenieurs en Chef anzuordnen." Azután az építészeti igazgatóság így folytatja: „"Wir können unseren vorgelegten Vortrag nicht schliessen ohne ein "Wort über die Nachtheile zu sagen, die derartige Vertragé herbeiführen. In allén Fallen verkümmern sie das Aufkommen und die Entwickelung der Unternehmung dessen Schaffung sie bezwecken sollten, den nicht das Gedeihen und die gesunde Entwickelung derselben streben sie an, sondern seinen Ruin. Die Generalunternehmung sucht ja eben in vertragsmássiger Form an den Herstellungskosten des Unternehmens zu reduziren und zu sparen. Dass dies nur auf Kosten des Unternehmens stattíinden kann ist klar, und somit kommt das Unternehmen da auf sein eigenes Interessé gar keine Rücksicht genommen wurde, ihm alles Blut und Marck ausgesogen worden krank und ausgezogen zur "Welt Wir können daher dem hohen Ministerium die Genehmigung oder auch nur die stillsclrweigende Gutheissung des abgeschlossenen Vertrages nicht anempfehlen. A kormány tehát figyelmeztetve volt arra, hogy, fölügyeleti jogánál fogva, beavatkozni tartozik, ha kárt lát; figyelmeztetve volt arra, hogy kár czéloztatik, hogy ezen szerződések egyenesen ezen szándékból köttettek, és mit tett mégis azokra nézve? Egyébiránt még ezen fölül is mond a vasutépitészeti igazgatóság ezen szerződésről épületes dolgokat; de nem akarom a tisztelt házat hosszasan fárasztani annak fölolvasásával. Elég, hogy ezen vélemény a ministeriumnak 1869. november 23-án, azaz hat hónappal az átadás után benyujtatott; a közlekedési ministeriumban elfogadtatott és helyeseltetett, s ennek alapján szerkesztetett egy ministeri rendelet, a mely az úgynevezett igazgató-tanácshoz volt intézendő. Ezen ministeri rendelet tervezetében azt mondja a többi között a közlekedési minister: „Az állam fölügyeleti jogának gyakorlatával lévén megbízva, elodázhatlan kötelességemnek ismerem minden irányban őrködni a fölött, hogy a társulat és az építészeti vállalkozók között létrejött oly megállapodások, melyek vagy a közérdek, vagy a kincstár és a társulat érdekeire hátrányos vagy az átalános törvények és engedélyokmány határozmányaival össze nem egyeztethetők: érvényre ne juthassanak, esetleg megfelelően módosittassanak." Tefebruár 1. 1874. 127 hát ezzel elismerte a minister, hogy elodázhatlan kötelessége, fölügyeleti jogánál fogva, őrködni a fölött, hogy a társaság, azaz a részvényesek, a közérdek és az állam ne károsodjanak. Továbbá azt mondja: nem lett volna szükség beavatkozni, ha „oly föltételek és határozmányok nem lettek volna megállapítva ezen szerződésekben, melyek az engedélyokmány határozmányaival egyenesen ellentétben állanak, és egyszersmind az állam és társulat érdekeit érzékenyen sértik." Itt tehát constatálja a minister azt, hogy ezen szerződés az engedélyokmánynyal, mely törvényerővel bir : ellenkezik, és érzékenyen sérti a társaság, azaz a részvényesek és a kormány érdekeit. Azután előadja mindazokat, miket a szakközegek, tudniillik a vasut-épitészeti igazgatóság véleményében elősorolt, mint kifogásoltakat, és ezen pontoknak vagy megszüntetését, vagy megváltoztatását kívánja. Mondom, nem bocsátkozom abba, mennyire volt a vasutépitészeti igazgatóságnak véleménye kielégítő vagy kimerítő; elég az, hogy olyan, a milyen volt; elitélte a párisi szerződéseket, és figyelmeztette a kormányt, hogy fölügyelti jogánál fogva, kötelessége azoknak megváltoztatására, ha nem megszüntetésére működni. Sőt azt is mondja, hogy még hallgatólag helybenhagynia sem szabad. A kormány ezt elismeri, és a pénzügyministerhez intézett átiratában azt mondja: „Szakközegeim idevágó és átalam helyeselt véleménye." Tehát egyenesen kijelenti, hogy ezen véleményt helyeselte. Ezen ministeri rendelet tervezete pedig, fogalmazva volt Cseörgő által, láttamozva volt Nyiry osztálytanácsos által, fölülvizsgálva Fakk ministeri tanácsos által, és ismét volt láttamozva és helyben hagyva gr. Mikó Imre minister által; tehát nem valami könnyelmű conceptus ez, mert ritkán lévén irva, és több ívre terjedvén, ezen láttamozások minden egyes külön ivén föl vannak jegyezve. A pénzügyministerhez azonban átirt a közlekedési minister azért, mert mint mondja, ő a pénzügyministerrel együttesen volt a törvény végrehajtásával megbízva: tehát az ő hozzájárulását is kívánja ezen rendeleti tervezethez. (Zaj jobb felől.) Ezen rendelet a jelentés tétele után vagy hat héttel később expediáltatott a közlekedési ministeriumból t. i. január 13-án 1870-ben. Útban volta pénzügyministeriumhoz négy hétig, azaz expediáltatott január 13-án és a pénzügyministeriumhoz megérkezett február 10-én. No ez a közlekedési eszközöknek nem nagy dicsőségére válik. (Derültség.) Azonban, ha eddig lassúság követettett és a Parisban 1868. deczember 16—17-kén kötött szorződésekre nézve csak egy év eltelte után, 13 hónap múlva, értekeztek egymás közt a közlekedési- és pénzügyi ministerek; ha a vasút építési bizottságnak hat hónapi időt kellett véleményadásra: a pénzügyministernek nem kevesebb, mint egy egész e -ztundö kel••••