Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-199

120 199. országos ülés február 1. 1874. ennek is van értelme. A franczia törvény szerint ugyanis senkit felelősségre vonni nem lehet franczia törvényszék előtt oly szerződésért, mely oly valaki által követtetett el, ki nem ott lakik, vagy ki nem jelenti, hogy ott lakása van, hanem azt mondja, hogy ő csak esetleg jött oda. Tehát a szerződés az utolsó pontja biztosítja őket, hogy ezen szerződésért, bármik legyenek is adnak következményei, ők a franczia törvényszék előtt felelősségre nem vonhatók. Igen; de az is nagy kérdés, hogy egy angol és egy osztrák ember azért, amit ők Parisban tettek, a magyar törvényszék előtt felelősségre vonattathassanak. Parisban nem vonhatók felelősségre, mert ott a clausula megmenti őket, és Magyarországban is miként lehessen törvényszék elé idézni valakit azért, mit az Parisban követett el? Ezen clausula, mely magában igen ártatlannak látszik: arra volt tehát számítva, hogy az ő megidéztetésüket lehetetlenné vagy legalább nehézzé tegye. Arra, hogy az angol bank és Waring Károly a szerződésnek maguk számára biztosított gyümölcseit élvezhessék, szükségük volt segédekre, hiszen magukban nem lettek volna képesek czéljokat elérni. Ezen segédeket föltalálták részben az úgynevezett igazgató-tanácsban, melynek tagjai a magyar főrendiházból, a magyar képviselőházból, (Halljuk!) és az ipar és kereskedelem köréből kerültek ki; találták ezen segédeket a magyar minis teriumban, találták a magyar ministerekben. Csak ezeknek hozzájárulása, ezeknek segítsége képesítette őket arra, hogy a párisi szerződés által részökre biztosított csalást csakugyan végre is hajtották. (Igazi a szélső bal oldalon.) Lássuk, tisztelt ház, hogy ezen nagy és súlyos vádak miáltal igazoltatnak ? (Halljuk!) A párisi szerződés megkötése után első gondjok volt ezen uraknak, a kikről itt az hireszteltetett, hogy külföldi tőkéket hoznak be, hogy nagy szerencsének tarthatjuk, hogy ily emberek versenyeznek magyar vállalatokra; első gondjuk volt, hogy pénzt szerezzenek és megkötvén a szerződéseket deczember 16 és 17-én, már deczember 23-án kibocsátották a részvényekre szóló aláírási fölhívást, és deczember 29 és 30-án megtörténtek az első befizetések, a midőn minden részvény után 80 ezüst-forint befizettetett, (Zaj. Halljuk!) Ezen kibocsátás már maga is a törvénybe ütköző volt, mert a törvény, tudniillik az 1840. évi XVIII. törvényezikk egyenesen azt rendeli, hogy ilyen kibocsátásnak nyilvánosan, a közhatóság fölügyelete alatt kell történnie, s hogy az aláírásnál legalább három napig nyitva kell maradnia. Itt annak, hogy az aláírás közhatóság fölügyelete alatt történt volna, nyoma sincsen, s csak két napig volt nyitva, nem pedig, mint a törvény egyenesen rendeli, legalább három napig. Maga tehát már a kibocsátás törvénytelen formában teljesíttetett, és a kormány ezt elnézte. Deczember végén megtörténvén a befizetés ; a január hó arra fordíttatott, hogy azon segédek megszereztessenek, a kik szükségesek voltak a szándékolt ez él elérésére és végrehajtására. Január hóban tehát toboroztattak az igazgató-tanácsosok. Azt mondják, hogy a frequentia igen nagy volt. (Derültség a szélső bal oldalon.) Én nem tudom, de azt mondják, hogy 50—60-an jelentkeztek, kik részt akartak venni ezen igazgatótanácsban. Ezt egyébiránt nem lehet senkinek bűnül fölróni, mert hisz annak, ki akkor igazgatótanácsosnak ajánlkozott: fogalma sem lehetett arról, hogy tőle mi fog kívántatni. Az igazgató-tanács tehát január hóban s februárius hó elején összegyűjtetvén, februárius 2-án Waring még mindig mint engedélyes terjesztette be az alakítandó részvény-társulat alapszabályait. (HalljuM) Ezen beterjesztés helyesen történt, mert a törvény a zt rendeli, hogy mielőtt a társaság alakíttatnék, az alapszabályok tétessenek le e váltótörvényszéknél; | de ha oly természetű vállalat, mint a minő a vasúti | társulat, szándékoltatnék létrehozatni: akkor az | alapszabályok előbb terjesztessenek a kormány elé. | Tehát ez helyesen történt, ezt nem lehet kifogásolni, | és az ember örömmel constatálhatná azt, hogy leg| alább ezen tény volt az engedély-okmány után a I második, a mely törvényes. Azonban ez sem volt I törvényes, mert csalást foglalt magában, a mennyiben Waring Károly az alapszabályokat mint engedélyes, terjesztette be, holott titokban az engedélyokmányt már akkor az angol-ausztriai bankra ruházta volt. Ezen alapszabályok, tisztelt ház! oly okmányát képezik ezen ügynek, mely, •— a mint imént volt szerencsém kimutatni, — törvényes erővel nem bir. Törvényes erővel csak az 1868 : XLV-ik törvényczikkben megnevezett és kijelölt fönnálló törvények, a törvényes kormány rendeletek és az engedélyokmány föltételei birnak. Az alapszabályok tehát csak annyiban és csak akkor lehetnek érvényesek, mikor azok a törvény rendelete szerint keletkeznek, és mikor azok semmi oly intézkedést nem foglalnak magukban, mely akár a fennálló törvényekkel, akár az engedély-okmány föltételeivel és rendeleteivel ellenkezésbe jő. Ámde, tisztelt ház, ezen alapszabályok nem keletkeztek és nem léptek életbe a törvények által rendelt módon. Ezen alapszabályoknak a társulat alakulása és a részvényeknek kibocsátása előtt kellett volna bemutattatni a kormánynál és letétetni a váltótörvényszéknél, hogy így a váltótörvényszék által azok másolatban minden más váltótörvényszékkel közöltessenek, hogy azok mindenki által megtekinthetők legyenek. Ezt az 1840: XVIII. törvényezikk 55. §. azért rendeli, hogy mindenki, a ki részvényt \ akar aláírni, tájékozhassa magát, s hogy módja le-