Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-198

198. országos ülés január 31. 1874. 107 ház előtt ismeretes; de fölmentett Zsedényi tisztelt képviselő ur is előadásával az alól, hogy a keleti vasutügy különböző phasisait fölemlítsem. Ezen, Zsedényi Ede tisztelt képviselőtársam által előadott phasisokból kiderül, hogy a keleti vasút pénzügyi bonyodalmai és nehézségei már ezelőtt harmadfél évvel vették kezdetüket, és folyton fokozódtak oly mérvben, hogy szükségessé tették a tisztelt ház beavatkozását, s az előbbi pénz- és közlekedési niinister urak két előterjesztést tettek ez irányban a háznak. A tisztelt ház kiküldötte a pénzügyi és vasúti bizottságokat ez ügy megvizsgálására s kiderítésére. Ennek eredményét be kell várnunk, s ahhoz képest fog a tisztelt ház bölcsessége határozni. Előrebocsátom, hogy e vizsgálatok eredményének elébe vágni, praejudicálni egyátalán nem szándékom, s a szerint, mint a vizsgáló bizottság ki fogja deríteni a tényállást, s mint a tisztelt ház bölcsessége el fogja határozni az ezentúl teendő lépéseket : részemről abba bele fogok nyugodni De időközben e bajok s pénzügyi zavarok oda fejlődtek, hogy ma, január 31-én, előttünk áll az eshetőség, hogy a keleti vasuttársulat fizetésképtelen lesz, a mennyiben pénzügyi bonyodalmai következtében szemben áll a keleti vasúttársaság egy 17 milliónál többre menő lebegő adóssággal, melyet az illető consortium, mely ez összeget a vasútnak kölcsönözte, tovább prolongálni nem akar, de meglehet, hogy prolongálni nem is bír. Ezen kérdés az, mely a tisztelt házat ma foglalkoztatja. Ha a tisztelt ház azon meggyőződésre jut. hogy azon eshetőség, ha tudniillik az előleget nyújtott consortium a prolongatiot megadni nem akarja vagy nem bírja, a keleti vasúttársaságra kárt nem von, s a magyar állam érdekeit nem sérti: akkor természetesnek találom, hogy a tisztelt ház. félredobván a kormány előterjesztését, egész lelki nyugalommal és meggyőződéssel fog szavazni Ghyczy Kálmán határozati javaslatára, a mely ellen részemről szintén nincs semmi kifogásom, s mely határozatot a kormány már régóta teljesíteni akarta, s teljesítené már ma. ha ennek oly akadályok nem állnának útjába, melyek teljesítését épen lehetetlenné teszik. Ghyczy Kálmán tisztelt képviselőtársam ugyan azt mondja, — ha jól fogtam föl egyszeri hallásra, •— határozati javaslatában: hogy utasittassék a kormány, miszerint a keleti vasút ügyének átalános rendezése iránt adjon be törvényjavaslatot, melyet a tisztelt ház készséggel tárgyalni s esetleg megszavazni fog. Én ez ellen részemről semmi kifogást nem teszek, és ha — ismétlem •— a tisztelt ház azon meggyőződésben van, hogy a társaságnak ma beálló fizetésképtelensége e határozati javaslatnak hetek múlva tárgyalását nem fogja akadályozni: akkor részemről igen megérthetőnek tartom, ha a tisztelt ház ezt fogadja el. De a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat ennek, ugy hiszem, egyátalán nem praejudicál. Lehetővé teszi, hogy a keleti vasút ügye egészben rendeztessék ; biztosítja, hogy rendeztethessék. Én nem osztozom azon optimismusban, melyet különben igen ritkán van szerencsénk Ghyczy képviselőtársunknál tapasztalni, mely szerint ő azt mondja, hogy hiszen a keleti vasúttársaságnak elzálogosított másodrendű prioritásait nem fogják az illető bankok vásárra dobni; nem kell attól félni, fognak ők várakozni továbbra is. Én ezen optimismust nem tudom táplálni. De ő csak az osztrák nemzeti bankról beszél ; az osztrák nemzeti bank azonban csak másodkézből bírja ezen prioritásokat; első sorban egy consortium az, melynek kezei közt vannak, és mely consortium nemcsak azon 9 millió s néhány százezer frtot előlegezte, melyet ő viszont a nemzeti banktól kapott; hanem előlegezett ezenfölül oly pénzeket is, melyeket sajátjából adott. Nagy kérdés, hogy ezen pénzintézetek oly helyzetben vannak-e ma, hogy ezen összegekre várjanak talán hetekig, de valószinüleg hónapokig. És mi történik akkor, ha ezen pénzintézetek a prolongatiot a legjobb akarat mellett sem képesek megadni? Ezen eshetőség az, a mi engemet és a kormányt arra birta, hogy ezen törvényjavaslatot adjam be, mely a társulatot megmenté ezen veszélytől is, mely lehetővé teszi a rendezést. A másik ok, melyet tisztelt barátom Ghyczy Kálmán méltóztatott fölhozni, hogy ő együtt szeretné a vasút kérdéseit rendezni, de a másik ok volt azon aggodalom, hogy augusztus 31-én az ország szemben fog állani azon lehetőséggel, sőt azon valószínűséggel, hogy azon összeget, melyet most egy másik consortium fog ezen prioritásokra előlegezni, az ország kénytelen lesz készpénzzel beváltani. Ez kétségtelenül igen súlyos érv, és e tekintetben én is helyeslem Zsedényi barátom azon nézetét, hogy az ország alig lesz azon helyzetben, hogy azon esetben a maga jövedelmeiből, vagy a contrahált kölcsönösszegekből fizethesse. De ennek ellenében bátor vagyok, — nem mondhatom, hogy meggyőződésemet, mert nem állhatok érte jót, de azon erős hitemet nyilvánítani. (Zaj bal felől.) hogy ezen eshetőség bekövetkezni nem fog. Méltóztassék megengedni, ha egy consortium, a mely aranyban 50%-et ad előlegül egy bizonyos papírra, ha tehát azon consortium azt oly jónak tartja, hogy most arra annyit ad: akkor hét hónap múlva bizonyosan fogja annak értékét öP/^/o-re becsülni. Nem mondok újságot, mindnyájunk előtt ismeretes, hogy a bankintézetek hitelpapírokra nemcsak az egtsz nominális értéket nem adják, de még 14*