Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-198

102 198. országos ülés január 31. 1874. e botrány oly dolgok folytán állott elő, melyeknek okozói bár a súlyos felelősség terhe alól egy vagy más kérdésben fölmenthetők: a botrány azonban nem lesz csekélyebb azért, mert ha nem is forog fön roszakarat, de az együgyűség és értelmetlenség pénzügyi és ily fontos vasúti dolgokban épen annyi kárt tehet, mint a roszakarat. A botrány előttünk áll, s ezen borány egyszerűen az (Nyugtalanság a jobboldalon.) Igen, kérem a képviselő urak közt azokat, kik hivatva fogják érezni magukat e tárgyban a törvényjavaslat védelmére fölszólalni : méltóztassanak kegyes figyelmükre méltatni néhány szavamat, s ha lehet, ez állításomat megczáfolni; mert én nagyon óhajtanám, hogy megczáfolva legyen azon állítás tudni illik, hogy a botrány, az európai pénzügyi botrány tisztán, szárazon egy tényből áll, s e tény az, hogy lehető — s a gyakorlat szomorú tapasztalata igazolta, — hogy Magyarországban állambiztositék mej. lett egy vasút építtetik, és mire megépül, a jóhiszemű külföldi pénzember, a ki biztos, mert szerény kamatra akarja vagyonát magyar vasúti papírokra elhelyezni: azon veszi magát észre, hogy ő ki van fosztva akárkinek hibája folytán. Ez a íinaneziális botrány s ez a tény egyedül az, mely Magyarország államhitelét rongálja, s nem az előlegezési üzletek, nem az: vajon kiváltatnak-e a másodprioritások ; vajon dobra kerülnek-e azok, és csődre kerül-e a vasút; nem azzal gondol Európa; hanem azzal, hogy oly dolog fordulhat elő, hogy a legjobb hiszemü külföldi hitelezőnek joga a törvény ellenére, mely szerint államilag biztosított papírok kamatozása, a legrendkivülibb eseteket kivéve, soha kétség alá nem jöhet, — s ez épen azok hitele megszilárdulásának alapja — Magyarországban a véletlennek van kitéve, megsemmisül, a nélkül hogy csak törekedjünk, a törvényhozás vagy a kormány, hogy ily bajt a hitelezőktől elhárítsunk. És ha ez így van: akkor méltóztassék ez iránt megnyugtatni, hogy ezen törvényjavaslat elhárítja a botrányt, hogy ezen törvényjavaslat a megrongált hitel orvoslására szolgál ; én majd törekszem önöket arról megnyugtatni, hogy ennek el nem fogadásából botrány nem származik, s törekszem kimutatni, hogy ennek el nem fogadása sem a vasúttársaság, sem senkire káros következtetéssel nem bir. Azt mondják, ha ezen törvényjavaslat nem fogadtatik el: megbukik a vasuttársulat, oda van az ország hitele. Fölkérem a tisztelt képviselő urakat, fontolják meg ezen szavaknak horderejét. Magyarország hitele nem fog bukni, ha ezen törvényjavaslat el nem fogadtatik; de mélyebben fog sülyedni a törvényjavaslat elfogadásával, ha ugyanis sanctionáljuk tényleg, — ha nem is erkölcsileg és jogilag — azon állapotot, melynek szomorú kifolyása volt a vasúttársaságnak 17 millióra fölhalmozott adóssága. Ehhez addig, mig bennünket tisztán az ország anyagi és erkölcsi érdekei iránti érzékek, melyek helyesen vannak kifejlődve, vezetnek: éhhez azt hiszem, Magyarország törvényhozásában képviselő hozzájárulását nem adhatja. (Helyeslés bal felől.) Tisztelt ház! Tudom én azt, hogy alkotmányos elvek szerint az államnak a kormány tettei legnanagyobb részét, úgyszólván, magáénak kell vallania; tudom azt, hogy ezen alkotmányos elv gyakran súlyosan boszúlja meg magát azon bizalmon, melyet egy parlamenti többség kormánya iránt viseltetik; de ha ez igy van: akkor a parlamentalis kormány eljárásának, tettének solid alapja kell, hogy abban álljon, hogy mögötte létezzék a parlamentalis többség jóváhagyása, vagyis hogy ez utón a solidalitás helyreállitassék, a mely nélkül bizalmat, különösen a külföldi intézkedésekkel szemben, egy kormány sem képes fölkölteni. De ennek is megvan a maga határa tisztelt ház. A határ az anyagi határ. Megengedem, az államnak, ha hitelét fön akarja tartani: a kormány tetteit, illetőleg azon következményeket, melyek abból az államra háramolnak, magáévá kell tennie és a legtöbb esetben elfogadni; de tagadom, hogy ehhez kényszerülve legyen erkölcsi tekintetben. S épen azért, mert attól tartok, hogy a tisztelt ház ezen határt túllépi, hogy most, mielőtt a keleti vasút ügye egészen földerítve állana előttünk : a törvényjavaslat elfogadásával sanctionálná egész sorozatát azon tényeknek: a melyekben kormányunk 1869. óta a keleti vasút ügyére vonatkozólag tündöklött; ha mondom, sanctionálná .egész sorozatát azon tényeknek, félek, hogy átlépi azon határt, melyet bátor voltam az előbb kijelölni, a határt, melynél a solidalitás már megszűnik a törvényhozás, a kormány között, és hol a külföldhöz való viszonyok az állam anyagi és erkölcsi hitele érdekében nem kívánja többé, hogy jóváhagyja azon tetteket, melyek iránt legalább is igen alapos aggodalmak léteznek, s ha most a törvényjavaslat elfő gadtatik: akkor a tisztelt kormány eljárása ezen vasút ügyére nézve jóvá van hagyva. Önámitás az ellenkezőt hinni. Önámitás föltételezni azt, hogy ha egyszer a legnehezebb kérdés, a részvényeseknek — bocsássanak meg a kifejezésért — teljesen megkoppasztása akként van elintézve: hogy akkor a másodsorozatu kötvények, mint quintessentiája azon sok visszaéléseknek, a törvényhozás utján kamattal és törlesztési járadékkal, hányaddal ellátassanak. Önámitás föltételezni, hogy akkor a törvényhozásnak legyen akarata és erélye jövőre nézve s majd a vizsgálat eredményéhez képest az osztó igazság szerint szigorúan eljárni. Kik ezt hiszik : azoknak jóhiszeműsége előtt meghajlok; de őket az életben gyakorlati embereknek ily dolgokban legalább nem tarthatom. Épen azért, mert a magyar törvényhozás előtt áll azon kötelesség, hogy az osztó igazság