Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-198

198. országos ülés január 31. 1874. 103 érdekében intézze el a keleti vasút ügyét, és hogy a magyar állam hitelének, mely e kérdésben megcsorbul : helyreállítását csak a szigorú igazságos törvény osztó igazság által törekedjék elérni; épen azért filfogadhatlan ezen törvényjavaslat, mely most nem a sértettnek érdekeit, hanem az uzsorás hitelezőknek érdekeit van hivatva orvosolni. (Helyeslés a bal oldalon.) Tisztelt ház! Én részemről azt sem vagyok hajlandó elhinni, hogy ezen törvényjavaslat el nem fogadása oly súlyos következményeket vonna maga után, mint a mikre figyelmét a tisztelt háznak a törvényjavaslat indokolása, valamint az egyetemes bizottság javaslata vonja. Először is én épen azért nem hihetem el azt, hogy ha az úgynevezett zálogíizlet meg nem hoszszabbittatik, ha másodsorozatu kötvények ki nem váltatnak: hogy azok el fognak fecséreltetni; nem hihetem el azért: mert azt egyszerűen lehetetlennek tartom ; és lehetetlennek tartom azért, mert nincs oly pénzpiacz, melyet ily kétes papírokkal a törvényhozásnak azon határozata mellett, hogy a javaslatot elutasítja, megkínálni lehetne. A börzén sokat fölemésztenek, de ily portékához nem nyúlnak; ezen papírok a fiókban fognak heverni midaddig, míg az ügy gyökeresen meg nem oldatik, vagy ha nem így fognak az intézetek eljárni, ha saját számlájukra fognak vásárolni és e tekintetben egész odáig mennek, hogy ál-üzleteket is kötnek, csakhogy pressiot gyakoroljanak a törvényhozásra, vagy a kormányra, hogy az ügy gyökeres megoldását siettessék. Ily természetű vásárlás ellen van biró és van törvény, ha a társaság csődbe jutna: megtalálja bíróját és fölkeresi azon törvényt, melyben ily eljárás ellen orvoslás foglaltatik. De a társaság nem is fog csődbe esni, mert a hitelező consortiumoknak nem az az érdekük, hogy csődbe essék a társulat; hanem, hogy ők kifizettessenek. A hitelező consortiumnak érdeke az, hogy minél hamarább oly végleges szabályozást nyerjen e szomorú ügy, hogy előlegezett pénzeiket visszanyerhessék, s ezért nem fogják a társaságot csődbe ejteni. Különben is a csőd nem veszélyezteti a társaságot. Én, megvallom, nagyon csodálkozom azok fölött, a kik azt mondják, hogy ezen vasútnak csődbe jutása az ország hitelét rontja meg. Többször tapasztaltam, hogy egyátalában sajátságos fogalmak uralkodnak a mi törvényhozásunkban a csőd jogi természete fölött. Hanem a fogalom, a mely ezen föltevéshez van kötve, az mindenesetre a legfurcsább. A magyar államnak kötelessége a törvényesen elvállalt teher teljesítése; Magyarország kormányának kötelessége pedig az, hogy a törvényes szabályokat, melyek értelmében egy társutat alakul vagy fönáll: szigorúan ellenj őrizze, és elhárítani törekedjék azon lehetőséget, hogy ezen törvényes szabályok megsértessenek. E kettő között forog az állam és kormány kötelessége, a mi ezen kivül van : nem tartozik sem egyik, sem a másik kötelességéhez. És hogy ha egy társulat csődbe jut és a törvényhozás a kamatot fizeti a csődtömeg javára : ezzel elég van téve az állami kötelezettségnek. E mellett a végleges meg oldást a kormány előmozdíthatná és el is érhetné átalában, és ha igazságot akar szolgáltatni minden sértett félnek: akkor nem látom be, mivel lesz az állam hitele megcsonkítva? azzal talán, hogy az első prioritások talán egy fél évig nem fognak kamatot hozni? Ez baj, tisztelt ház; hanem azért azok, kiknek a kamatokhoz joguk van, a prioritásoknak birtokosai tudni fogják, hogy amaz elsőbbségek nem azért nem hoznak kamatokat, hogy a magyar állam fizetésképtelen ; hanem, mert oly jogi viszony állott be, mely, habár a vagyon megvan és biztosítva van: egyelőre az érték hovaforditását lehetetlenné teszik. És ez nem fogja annyira az ország hitelét csökkenteni, mintha majd a villany-sodrony elviszi Európa minden vidékére a hírt, hogy a törvényhozás intézkedésének eredménye az, hogy a részvényesek ma már teljesen kifosztva állanak előttünk. Ma mondom, mert azon bajt, melyet ma előidéz : később kénytelen lesz orvosolni. Én azt hiszem, hogy ezekkel szemben az államnak kötelessége lesz nagyon megfontolni, mily módon lehet az egész vasut-ügyet rendezni. Én sem akarom mondani, hogy a részvényeseknek föltétlen joguk lesz az államtól kárpótlást kérni; de azt állítom, hogy az állam hozzájárulásával kell kitűnnie annak, hogy mi oka a részvények elértéktelenülésének, mi oka a számukra biztosított kamatok elvesztésének ? és az állam segélye utján kell a részvényeseknek ahhoz jutniok, hogy sérelmeik orvosoltassanak. Tisztelt ház! Sok oldalról lehetne e kérdéshez szólni, különösen a mi nem lenne egész időszerűtlen, mert hiszen a hivatalos adatok kezünkben vannak és azokkal éltünk, midőn véleményünket a törvényjavaslattal szemben megalkottuk; nem lenne tán időszerűtlen egyetmást már most is megvitatni, hogy azon bizonyos értelemnek, melynek semmi érdeket föl nem áldozok, eleget tegyünk a magyar parlamentben, adatokkal igazolva előtüntetni némelyeket a keleti vasút történetéből illustratiojául annak, mennyire lehetetlen az, hogy a ház e törvényjavaslatot elfogadja. De én, tisztelt ház, ha tudnám is tenni, és mert hivatalos adatokra fektetem ítéletemet, szembe állítva más ítélettel : tartózkodom ettől még most; mert nem akarom a különben is keserű vitát még jobban elkeseríteni, és óhajtom, hogy ettől más is tartózkodjék ; elég, ha rámutatunk a tények egész j sorozatára; ne szellőztessük ezt most, mikor még a