Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.
Ülésnapok - 1872-198
\ 198. orh/.ágos ülé állapotok bizonyos szilárdsága is szükséges; de ezen törvényjavaslat elvetésével e nyugalmat és szilárdságot nem véli elérhetőnek. Ajánlom a törvényjavaslat elfogadását. Zsedényi Ede: Tisztelt ház! Ismét egy oly kérdés előtt állunk, melynek az állam hitelére nézve, roppant fontosságáról, egy év óta sokat mesélnek; bár tulaj donkép csak a vállalkozók hamis liitü eljárásait, az igazgató-tanács könnyelműségét, és a vasúti társuiat hanyagságát illustrálja; de magát az állam hitelét egyátalábán nem érinti, és azt csak akkor csökkentené, ha a ministerium jelen törvényjavaslatát elfogadná; mindenekelőtt a jelen kérdésre vonatkozó tényálláströviden elő kívánom adni. Ugyanis 1868-ban, a közlekedési ministerium előterjesztésére, a keleti vasút deczember 6-án engedélyeztetett Waring testvéreknek, kik az engedélyt azonnal, deczember 16-án, az angol-osztrák bankra átruházván; egyszersmind azzal, mint vállalkozók, szerződésre léptek, mely kettős szerződés mindennemű hasznot és kedvezményié banknak ésWaringnak — az akkor még nem is alakult részvénytársulat rovására és roppant terhére biztosított, és hogy e szerződések későbben meg ne változtassanak: a jövendő igazgató-tanács tagjait is azon kikötéssel jelölték ki, hogy csak e szerződéseknek előleges helybenhagyása után fognak véglegesen kineveztetni, — a mint is ezen praesumptiv, vagy, mint maguk mondjak, leendő igazgató-tanács, az alapszabályoknak megerősítése előtt, már 1869. február 15., 16. és 23-án előzetes üléseket tartott, és azokban változatlanul elfogadta és kötelezőnek ismerte el az angol-osztrák bankkal kötött szerződést és annak tartozékát képező fizetési szabályzatot, mely határozatok az első rendszeres, márczius 8-án tartott igazgató-tanácsi ülésben megerősítettek. Ezen eljárásnak az volt a következménye, hogy a társulati értékeknek, ugy mint 45 millió frtnyi elsőbbségi kötvényeknek és 30 millió frtnyi részvényeknek, összesen 75 ezüst millió frtnyi nominális érték eladásából, papiros pénzben csak 5 2 millió frt folyt be, mi, a vasúti papíroknak akkori árához képest, szokatlan kártékony művelet volt. Kizsákmányolván ekkép a részvénytársulatot, attól nemsokára mind az angolosztrák bank, mind Waring elváltak, ugy, hogy 1871-ik év végefelé az építési alap már csak két millió forint lévén: az igazgató-tanács a pénzügyi ministerhez pénzért folyamodott, hogy a vasút építését folytathassa; nyertek is tőle előlegezéseket, de midőn az állam kincstára ezeket többé nem győzte, az igazgató-tanács a részvényeseket rendkívüli közgyűlésre hívta meg a végett, hogy az építési költségekről gondoskodjék. Az első közgyűlés határozatképes nem lévén; a második 1872. június 3-án tartott közgyűlésen határoztatott, hogy az eddig kibocsátott 39 millió forintnyi részvények kamatozására i január 31. 1874. 95 az állam által biztosított jövedelemből az alapszabályok által rendelt 1,500.000 forint ezektől elvétessék, és másod-kibocsátásu 30 millió forintnyi kötvények kamatozására fordíttassák, melyeket másodrendű elsőbbségi kötvényeknek kereszteltek. — Erre följajdultak az első részvényesek, kártalanítást követeltek a kormánytól, melynek fölügyelete alatt ily dolgok történhettek, és igy a tisztelt ház azon év február 12-én küldötte ki a pénzügyi és vasúti bizottságot, hogy ezen keleti vasút egész ügyét vizsgálat alá vévén, részletes és okadolt jelentést terjeszszen a ház elé, mihelyt ezen ügy iránt a ministerium előterjesztését benyújtja. — Ezen előterjesztést azonban a ministerium csak június végével nyújtotta be ugy, hogy az a tisztelt ház tagjai közt csak az országgyűlés elnapolása után osztatott szét. Időközben a keleti vasút igazgató-tanácsa az említett másodrendű kötvényekből 20 milliót először 1872. június 27-én, azután másodszor folyó év április 1-én egy bank-consortiumnak, melynek élén a francomagyar és a franco-osztrák bankok állának, 15,200.000 forintban három hóra elzálogosította, ugy, hogy ha addig be nem váltják, a részvényeket el is árusíthatják. A határidő eltelte után azonban a bankconsortium el nem árusitá, hanem a volt pénzügyministernek a zálog prolongotioját javaslatba hozta, ugy, hogy azt még 10 millió forintnyi részvénynyel szaporítván, abból az osztrák nemzeti bank 20 milliót zálogba vegyen 9,380.000 forint fizetése mellett a többi 10 millió a bank-consortiumnál 7,000.000 forintban zálogban maradjon, mely lombard-üzlet eszközlésénél azonban a pénzügy- és közlekedési ministertől oly nyilatkozat követeltetett, hogy a magyar kormány a keleti vasútnak minden mértföldje után biztosított összeget föltétlenül kifizetendi, hogy a magyar államnak a keleti vasuttársulat ellen fönálló bárminemű követelései ezt a fizetést nem gátolhatják, és hogy a zálog beváltási idejének hat hónap utáni eltelte után ezen előlegezésnek a keleti vasuttársulat általi visszafizetésére a kormány is hatni fog az okmány nyelve szerint. Ezen hat hó lefolyta előtt a pénzügyministerium múlt évi deczember havában egy pótjelentést terjesztett a ház elé, a melyben előadván, hogy a vasúti társulat az elzálogosított kötvényeket vissza nem válthatja, fölhatalmazást kért, hogy az állam nevében rendeztesse el e zálogkölcsönt. Mely jelentés a közös bizottsághoz véleményadás végett utasíttatott, s annak többsége azt ajánlotta a tisztelt háznak, hogy a pénzügyminister fölhatalmaztsssék, miszerint a keleti vasúti társulatot ezen elolegezési üzlete rendezésében az állami kincstár ujabb terheltetése nélkül támogathassa. A bizottságnak ezen I jelentése a házban nem tárgyaltatott; a ministerium | azonban a kérdéses zálog meghosszabbítását január I 31-ig kieszközölvén, most a jelen törvényjavaslatot
