Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-198

94 198. országos ülés január 31. 1874. vétetik. Most következik a napirend. Mielőtt a napi rendre térnénk, ministerelnök ur kivan szólni. Szlávy József ministerelnök : Tisztelt ház! Az eddigi gyakorlat szerint szombaton mindig a kérvények szoktak tárgyaltatni, a tisztelt ház előtt ismeretes, hogy a szintén mai napi renden lévő törvényjavaslat tárgyalása mennyire sürgős. Azért kérem a tisztelt házat, hogy ez alkalommal az eddigi szokástól eltérve az emiitett sürgős törvényjavaslatot méltóztassék először tárgyalni és csak ennek bevégzése után venni föl a kérvények tárgyalását. (Helyeslés.) Kemény Mihály: Tisztelt ház! Én is elismerem az előttünk fekvő törvényjavaslat sürgősségét, és nem kivánom annak tárgyalását halasztani, de arra kérem a tisztelt házat, hogy a napi renden lévő kérvények tárgyalását rögtön ezen törvényjavaslat tárgyalásának bevégzése után méltóztassék eszközölni. (Helyeslés) Elnök: Tehát a kérvények az emiitett törvényjavaslat tárgyalása után azonnal fognak tárgyaltatni. Eötvös Károly előadó (olvassa a központi bizottság jelentését.) Elnök: A képviselőház 8-dik osztályának különvéleménye, miután úgyis a részletekre vonatkozik, talán később lesz fölolvasandó. (Helyeslés.) Eötvös Károly előadó: Tisztelt ház! Midőn az előttünk fekvő törvényjavaslatot elfogadás végett ajánlom, bátor vagyok ugy, mint a központi bizottság jelentésében, hivatkozni azon érvekre, melyek egy részről a ministeri indokolásban, másrészről az együttes vasúti és pénzügyibizottság jelentésében előterjesztettek. Ezekhez és ezeken kivül én ujat alig hozhatok föl. Én is érzem tisztelt ház! ugy, mint velem együtt igen sokan, hogy ezen előttünk fekvő kérdés megoldásánál nagyon nehéz hallgatni, nagyon nehéz elfeledkezni mindazokról, melyek a keleti vasút szomorú történetében előfordulnak, és melyek még súlyosabbaknak tetszenek azért, mert azokat és azoknak részleteit világosan máig sem ismerjük még. De azt hiszem, hogy azt, hogy azokról elfeledkezzünk, nem akarhatja és nem akarja senki, ki a közügyek vezetésében a kötelesség teljesítését szigorúan követeli meg; nem akarhatja senki, ki bár kétszeresen elnéző legyen a magánéletben előforduló mulasztások iránt; de kétszeres szigort követel ott, hol a közügyek iránti kötelességek ellen követtetik el mulasztás. Most azonban, tisztelt ház, előttünk nem az a kérdés. Egy vállalat van súlyos körülmények között, melyhez az államnak igen nagy érdekei kötvék, egy vállalat, melytől az állam hitele okkal vagy oknélkül alig elválasztható, melynek bukása épen azért államhitelünkre is nagymértékben foly be. Meg nem bocsáthatók azon tények, melyek ezen helyzetet előidézték, de nekünk mindamellett, most ezektől elvontan, a helyzeten kell segíteni. Ha nem segítünk, a megtörtént tényeket meg nem történttekke nem tehetjük; de azt igenis élőidézhetnők, hogy azok következményei még súlyosabbakká fajuljanak el. Állíttatik tisztelt ház, hogy nekünk nem állhat érdekünkben azon vitába bele keveredni, mely egy részről a vállalat, és más részről annak igazgatósága között fönforog; állíttatik, hogy a törvényhozásnak nem lehet feladata, hogy sanctionálja azon eljárást, melynek végeredménye voltaképen a törvényj avaslatban érintett adósságok igen nagy halmaza; állíttatik, hogy ezen törvényhozási intézkedéssel a részvényesek magánjogi érdekei lennének veszélyeztetve; sőt a kissebbségi különvéleményben állíttatik az, hogy a másodsorozatu prioritáspk alakilag még jogszerűeknek eddigelé nem is tekinthetők. Tisztelt ház ! Én a juridicai finom distinctiók tömkelegébe itt, ezúttal, belebocsátkozni nem akarok. Előttem, s — azt hiszem — mindenki előtt tisztán áll azon tény, hogy ezen prioritásokban fekvő adósságok fölvétele nélkül a keleti vasút annyira sem lett volna kiépíthető, hogy a forgalomnak átadott vonalrészek után eső kamat garantia csak az első prioritásokat is födözhette volna. Ez esetben okvetlenül, elvesztek volna a részvények, vesztettek volna az első prioritások, s igen súlyosan lett volna érintve az állam hitele is. Ma tisztelt ház! A pálya meg van nyitva, ma az elsőrendű prioritások biztositvák. ma az állam hitele megmenthető, s idővel, évek múlva, szerencsés körülmények közt a részvények is visszanyerendik előbbi értéköket, legalább visszanyerhetik. De csak akkor, s ez nekem igen erős meggyőződésem, csak akkor, ha ezen törvényjavaslat elfogadtatik : idő , alkalom és lehetség nyujtátik az ügyek rendezésére. Meglehet, hogy a törvényjavaslat által a részvényesek vesztenek, ez lehetőség; de az előttem legalább teljesen bizonyos, hogy e nélkül azok elvesztik mindenüket, még jövőjük reményét is. Bár ezt én ugy hiszem, mindamellett kötelességem megjegyezni, hogy ezen törvényjavaslat elfogadásánál, ugy engem, mint az általam képviselt központi bizottságot ezen kérdéssel összefüggő politikai tekintetek is, sőt talán ezek még inkább indítottak. (Halljuk!) Ezekre bővebben kiterjeszkedni most nem akarok. Legyen elég e momentumot egyszerűen megérinteni; legyen elég egyszerűen megjegyezni azt, hogy a központi bizottság igen nagy súlyt fektet azon körülményre, hogy a keleti vasúttal összefüggő minden kérdés mielőbb tisztába legyen hozható; de azt hiszi, hogy erre nemcsak idő, hanem a nyugalomnak bizonyos mértéke, s az