Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.
Ülésnapok - 1872-198
198. országos ülés január 31. 1874. 93 asztalosmunkára ajánlatot bátorkodnak tenni és az egyes árakból 18%, tizennyolcz százalék engedést ajánlanak és az előirt kötelezettségeknek magukat alávetik. A szükségeltető bánatpénzt 2000 frtot, kétezer frtot készpénzben leteszik. Kik egyébiránt tisztelettel maradtunk alázatos szolgái pesti faipartársulat, Herzog Kohn s. k., Lipárdy István s. k., asztalosmester." Külről: „Ezen zárt ajánlati tárgyalásra e czég fölhiva nem lévén, ajánlata föl nem bontathatott. A bizottmány." E munka kiadatott 1774%-al olcsóbban, pedig ezek még ennél is 3 At%-al olcsóbban ígérték. Ezek mindketteje jóhiszemű építész. A ministeri megbízott, bizonyos Staudinger osztálytanácsos ezen bepecsételt okmányt átvette az illetőktől, és megígérte az illető beadóknak, hogy figyelembe fog vétetni. De midőn at árgyalás órája megérkezett: a kérdéses okmány mely a 2000 írttal ellátva beadatott, fölbontatlanul hagyatott, mert már akkor elrendeltetett, hogy a három iparosczég közül Gregerssen és Neusehloss kapják meg. {Zaj.) Most következik tulaj donkép interpellácziómnak azon része, mely annak sarkpontja. Az ajánlati okmány, melyet fölmutatni bátor voltam, a következő hátirattal láttatott el, mely hitelesen tanúsítja, hogy nem szoktak a ministeriumok nyilvános árverést tartani, és a concurrentiát igénybe venni. A hátirat igy szól: „Ezen zárt ajánlati tárgyalásra a czég fölhiva nem lévén, ajánlata föl nem bontathatott." Aláírva a bizottság. Kérdem már most a minister úrtól és a tisztelt háztól: vajon ha az állam számára takarékoskodni akarunk, ha tökéletes munkát akarunk kiállítani és kívánjuk, hogy a deficit ne szaporodjék, mihez nagyon értenek a minister urak, ugy az egyik mint a másik: ekként kell-e eljárni az állami munkák kiadásánál? De ha már megtörtént a dolog: módjában állt a minister urnák az elkövetett hibát helyre hozni, mert akkor még nem volt ratifikálva a szerződés, és eljárhatott volna ugy, mint egy ízben Deáki Lajos interpellácziója folytán történt, hogy tudniillik a visszaélés utólagosan azáltal orvosoltatott, hogy uj árverés rendeltetett el, és az államnak a concurenczia folytán nem volt kára. Én mint előre is említettem egész sorozatát ismerem a visszaéléseknek, melyek a ministeriumok egyik másik osztályában az állam kárára elkövettetnek, s melyekre nézve ugy látszik, a ház többsége nem kíván okulni, hogy a jövőre nézve miként alkalmazza magát a deficit apasztására nézve. Nem akarom most ezeket itt elő sorolni, lesz még idő, hogy előfogom sorolni; hanem csak röviden jegyzem még meg, hogy a Neuschlos és Gregersen-féle megszokott vállalkozókra nézve tegnapelőtti napon kaptam egy nyilt levelet, melynek tartalmát lehetetlen, hogy föl ne olvassam, hogy legyen a diskuráló képviselő uraknak egy kis mulatsága is. {Nagy zaj) A levelezési lap németül van, mert Bécsből érkezett és pedig Sechshausból. Csodálatos dolog, hogy az aláírás alig olvasható, hanem vagy Janett vagy Lamott lehet. Ha Janette, akkor bizonyosan érdekeltje a ministernek, ki sajnálja, hogy a múlt szombati interpellátióm által megbotránkozást keltettem, bár inkább én lehettem volna megbotránkozva, de ilyenhez már hozzá vagyunk szokva, mert nem látják be a minister urak, hogy a fölvilágositással segíteni kell a bajon. (Olvas.) Herrn Stefan Majoros Landtags-Deputirten. Herr Majoros! Es gehört eine Portion Unverschamtheit dazu, einem Minister so etwas zu sagen, wie Sie es dem 24-ten Jánner gethan habén, (Jobb felől egy hang: Igás! Fölkiáltások a szélső bal felől: Meg van a levél irójal) wo der Minister noch dazu im Eechte ist, ja die ungarische linké Parthei zeichnet sich im Grobheiten, Unwissenheit und Unverschamtheit aus. Ob sie ausgelacht wird oder nicht, darum kümmert sie sich nicht. Diese Parthei hat auch den Credit von Ungarn untergraben und das ganze Land muss büssen. {Zaj: fölkiáltások: Lehet itt ilyest olvasni ?) Elnök: A tisztelt képviselő ur már hosszasan igénybe veszi a képviselőház figyelmét ; azon kérést intézem hozzá, szorítkozzék tisztán magára a dologra. Majoros István : Én csak fölvilágosítást adtam a minister urnák. Egyébiránt a minister ur által fölolvasottakat nem értettem meg teljesen, arra bővebben nem válaszaihatok, ha a minister írásban akart felelni — pedig tagadom, hogy azt olvasni lehessen; — ezt megtehette volna a 15 napok elforgása alatt előbb is s csak annyit jegyzek meg, hogy az ő válasza az általam fölhozott adatok ellenében, legkevésbbé sem tekinthető czáfolatnak és engem ki nem elégít. Azért én, miután a rósz kormányzat és lelkiismeretlen rósz kezelés következtében az állam pénztára már teljesen ki van merítve, s deficittel dolgozik: arra kérem a tisztelt házat, hogy vegye figyelembe a birtokomban levő adatokat, melyek a folytatott rósz gazdálkodás föltüntetésére szolgálnak, a miért is kérem a tisztelt házat, méltóztassék a minister ur válaszának tárgyalására határnapot kitűzni, a mikor is én a helytelen gazdálkodás bebizonyitására okmányokat fogok fölhozni. A válasszal nem vagyok megelégedve, és kérem ezen botrányos eljárását a közoktatási ministernek tárgyalásra kitűzni, a midőn is adataimat és okmányaimat használatul fölajánlom. Elnök : Fölhívom a tisztelt házat, nyilatkozzék aziránt, hogy tudomásul veszi-e a minister urnák Majoros képviselő ur interpellátiójára adott válaszát ? Igen vagy nem? A kik tudomásul veszik, méltóztassanak fölállni. {Megtörténik.) A válasz tudomásul
