Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.
Ülésnapok - 1872-170
90 170. országos ülés november 25. 1873. de ezen cousolidált és kétségcvonhatlanul jól \ ezetett pályára is gyakorol a gondviselésnek kisebb mérvben osztott áldása. (Tetszés jobb felől.) A tisztelt képviselő ur azt mondta, ha morális Ígéretre, vagy Isten áldására alapítjuk pénzügyi gazdálkodásunkat: akkor el vagyunk veszve. Nevetéssel, tetszéssel találkozott némely részről a képviselő urnák ezen thesise. Pedig ennek sokkal mélyebb jelentősége és hordereje van, és sokkal inkább mást érdemel meg, mint egyszerű mosolygást. Ami közgazdászat! viszonyaink egyoldalúságának következése ez, és ennek, bár akarjuk, bár ne, magunktól el nem utasíthatjuk szomorú következését. Igenis, ha Isten áldására számítani nem lehetne, ha ez iránt kétségbe kellene esnünk: ma írnám alá a tisztelt képviselő urnák consequentiáját, akkor csakugyan elmondhatnék, hogy „elvégeztetett," akkor Magyarország, mint állam a maga kötelezettségeivel fönállani képes csakugyan nem lenne. (Élénk helyeslés a jobb oldalon.) Igenis, minden egyoldalúságnak az a következése, hogy ha ezen egyoldal örökösen és mindig szerencsétlenségben sinylik : akkor ezen egyoldalú alkotás magában és magának nem elég. Pedig az állam-élet fönmaradásának első föltétele, hogy az szükség esetében önmagában önmagának elég legyen. Én kifejezést adtam ezen tudatnak már tavaly; midőn azt mondám: egy órát sem szabad késlekednünk abban, hogy ezt megszüntessük. De ez nem pillanatnak, nem egy évnek, de sok évnek a dolga. Ezen egyoldalúságban igenis veszedelem van, ha komolyan vesszük akkor is, de még inkái)!), ha megnevetjük azt. Tehát megszüntetésére kell törekednünk. De ismétlem, ez nem lehet egy évnek a dolga. (Helyeslés jobbról.) Azt mondja a tisztelt képviselő ur: lekötjük összes állam-javainkat, és akkor hogyan operáljunk ; azután minek alapján segítsünk magunkon? Kérem a tisztelt képviselő urat: ne ignorálja, hogy nem 25 millió nominális értékről, hanem egyelőre TG 1 ^ millióról; de nem is erről, hanem eshetőíeg 153 millióról van sző; tehát igenis, akár az egészet helyezzük el ezen consortiumnál, akár annak egyharmadát: mindig meg v an azon lehetőség, hogy ezen 155 milliót ezen alapon használhassuk. Ebbeli aggodalmát a tisztelt képviselő urnák ennélfogva fölfogni nem tudom. Azután a tisztelt képviselő ur egy számítást csinál az állam-jószágokra és 'azok értékére vonatkozólag, melyek szerinte leköthetők lennének, egy ezek alapján; de más formában tehető hitelműveletre. Engedje meg a tisztelt képviselő ur, én nem tudom, micsoda opthnismusról beszélt. — mostanában ez igen divatba jött, — hanem én az ó optmnsmusát tartom egy kicsit túlságosnak. Midőn a magyar állam-erdők értékének csak megközelítőleg is megbilásáról van szó, ha akkor kiindulási pontul, mondom, kiindulási pontul és nem mértékül a szlavóniai erdőségek holdjáért igért, nem űzetett, hanem ígért 1130 forintos árt akarja fölhasználni: akkor engedjen meg, de ez rettentő nagy optimismus. Móricz Pál: Csak 25-ötöd részét! Kerkapoly Károly pénzügymilíister ! Ha 25-ötöd részét akarja venni: akkor nem tudom, hogy mire való volt átalában ezen számnak felemlítése. (Derültség jobb felől.) Nem tudom, mondom, hogy miért kellett fölemlíteni, mert a 25-ötöd részét anélkül is fölvehette volna bátran. Hanem menjünk csak tovább. A tisztelt képviselő ur beszél négy millió holdról. Engedjen le, kérem, ebből egy milliót, mivel a minket illető rész nincs ennél több. A határőrvidéki erdőknek felét nem lehet ugyanis számítani, mert ez csak az elkülönítésig számíttatik államvagyonnak, amennyiben azontúl a határőrvidéki népességet illeti. A többi rendezetlen erdő-birtokainkból az úrbéri szolgálólányok megfelelő része csak névleg a mienk. Számítson le tehát az egészből egy milliót, és ha megemlékezett az ; 1130 forintos holdról, legyen kegyes megemlékezni —• a törvénykönyvből tudva van — azon részekről is, amelyeket az előbbi években magunk vásároltunk 10 forintjával holdankint erdőstül, fástól, mindenestől. Azután meg kell, hogy emlékezzem, — mert egy igen furcsa föltevést hallottam a képviselő ur által kifejezésre hozatni. — hogy az erdőkön kívül egyéb birtokaink mintegy fél millió holdig, nem tudom mi mindent megbírnának, hogy titokban, nem tudom hogyan nem volnának terhelve a 30 milliós kölcsönért, amire nézve a t. képviselő ur fölvilágosítást kér. El vannak azok teihelve igenis , csakhogy nem titkon. A képviselő ur, ugy látszik nem tudja ; hát bátor leszek megmondani. Az 1867. XV. t. ez. mely az államadósságokról szól, a többek közt azt mondja : „A fönnebbi, ezüstben járó 150.000 frt által azonban az osztrák átalános földhitelintézettel kötött, s mintegy feléig magyar kincstári uradalmakra bekebelezett államjószág-kölcsön határoztatik törlesztetni, melynek kamatai az 1-sö §-ban megállapított állandó évj árulókban benfoglaltatnak. • Ezen kölcsön 60 milliós, mintegy felében a magyar államjavakra van bekebelezve: ez épen 30 millió, csakhogy nem az a 30 millió, amire a képviselő ur gondol, hanem egy másik 30 millió. Hogy ezen másikról lehet tudomása a képviselő urnák, bizonyítja ezen törvény. (Helyeslés és derültség a jobb oldalon.) Nem adjuk mi tehát bitang árért zálogba az államjavakat. Harmincz millió már nyugszik rajtuk, és most azt mondjuk : 153 milliót még tehetünk rájuk; ez 183 millió.
