Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.

Ülésnapok - 1872-170

170. országos ülés november 25. 18*3. 91 Ha tudja a t. képviselő ur, pedig bizonyos va­gyok benne, hogy tudja, hogy az erdőkre nézve a hitelezések mily mérvben engedhetők meg a zálog­levél-intézeteknél: akkor azt gondolom, hogy ezen 183 milliót, mely rajok van szánva esetleg, oly na­gyon bagatell összegnek azok értékével szemben nem tarthatja. (Helyeslés jobb felől.) Még egy tekintetből ostromolja a t. képviselő ur a kölcsönt, mondván: hiszen, ha legalább ne­künk időt engedne arra, hogy a radieális curát megkezdjük, és keresztül vigyük ; de nem enged, és e tekintetben kiszámítja, hogy, ugy szólván, sem­mit sem kapunk. Azt mondja a tisztelt képviselő ur. „hogy ezen consortiumnak már 18—20 millióval tarto­zunk, a mit most egyszerűen le fog vonni, ergo mi marad ?" Először nem épen ezen consortiumnál van e tartozás ; másodszor egyátalában nem födözetlen ezen tartozás, és ha a tartozást vissza kell fizetnünk: fö­dözetünk felszabadul. A tartozás nagy részben úgyis azért lett eontrahálva, mert a födözctnek eladás utján értékesítésére nem volt alkalmas az idő. De az érték megmarad azután is, és pedig szükség ese­tében elárusítható érték. És Isten tudja, minek tu­lajdonítsuk: annak-e, hogy e kölcsön, mint a kép­viselő ur mondja, egyátalában semmit sem segit rajtunk, vagy más körülménynek, — oka minden­esetre van: — rövid egy hét alatt a magyar állam­papírok értéke tetemesen felszökkent. A vasúti köl­csön 93-ról 98-ra emelkedett, a földtehermentesi­tési papírok pedig, melyek a födözetnek nagy részét teszik, emelkedtek 2 — 3°/ 0-kal, mi ezen papírok ár­folyama állandóságánál fogva igen jelentékeny. Ha tehát csakugyan vissza kell fizetni a tartozást: ren­delkezésünkre jut födözetünk, s ez. ha nem sok is, de minden esetre valami. Hanem nekem az látszik különösnek, hogy egy felől a tisztelt képviselő ur megdöbbentő sziliekkel rajzolja le, hogy milyen drága ezen kölcsön, tehát viszonylag nagyon elő­nyös a kölcsönadóra, mert ez körülbelül egy: és mégis egyátalán nincs hite az iránt, hogy a másik kétharmad vevőre talál, akár ezen, akár más con­sortiumnál. Kettő közöl egyik áll. Ha nem lehet kilátás arra, hogy a másik két harmad vevőre fog találni ezen áron sem: akkor a körülményekhez képest nem oly nagy az ár, a me­lyet fizetünk; vagy ha nagyon nagy ár nekünk: ak­kor jó ár nekik, és hogy jó ár mellett el ne le­hessen bizonyos értékpapír-tömeget helyezni tartó­san, hosszabb időn át, én nem merném állítani. De legyen szives nekem a tisztelt képviselő ur azt a kérdést megengedni, bár 'ismétlem, hogy álláspontját természetesnek találom, ha mindezen sok kifogás mellett én, és a kormány velem együtt azon következtetésre jutottunk volna, hogy miután ezen kölcsön olyan igen drága, miután még zálog is kí­vántatik, habár nem is megy ez azon veszélyig, a meddig a tisztelt képviselő ur mondta, és miután az egész nincs biztosan elhelyezve, hát I^ten nevé­ben lökjük el magunktól: vajon egészben véve álla­potaink mindjárt az ellenkezőre fordulnának, vajon más olcsóbb pénzzel fognánk magunkon segíteni — mert segíteni kell •— zálog nélkül, és azután biz­tosítva volna jövőnk? Én azt tartóin, annyit lehet megengedni, hogy e kölcsön mindezen irányokban hagy fönn kívánni valót, de mégis nyuj t valamit; annak ellökése pedig nem nyújt semmit. (Helyes­lés jobb felöl.) És mindezt kívánnunk kell, mert semmit sem értünk el. Ez a roppant különbség. Ezt kívánja a helyzet komolysága, hogy figyel­men kívül ne hagyjuk, és csak ez az, a miért én a törvényjavaslatnak és a kölcsönnek elfogadását ajánlani bátorkodom. Kérnem kell ezt azért, mert ha nem olyan az, mint én is óhajtanám, — nem is vitatom most, hogy nem olyan-e, a milyennek talán az adott viszonyok közt jogosult volna jobbnak ke­resése ; — de igenis olyan, 'miről azon veszélyeket, azon következményeket és azon eshetőségeket, me­lyeket a tisztelt kéjtviselő ur elénk tár, el nem is­merhetem, olyan, mi mellett mi — igaz — nem nyugodhatunk, mi mellett tovább dolgoznunk kell, de mely minden esetre időt és lehetőséget ad a to­vább dolgozásra. És itt lehetetlen, hogy ki ne terjeszkedjem egy körülményre, melyről megvallom, nem örömest szólok. De a képviselő ur akarta, tehát legyen. A másik két harmad elhelyezése, ugy hallja, attól függ, hogyan viseljük magunkat. Hogy ő ugy hallotta, az lehet; de én sohase hallottam: tehát azon átalános frázisból vett minden érvelését a tisztelt képviselő urnák olyannak tartom, a melyre nem kell ellenér­veléssel szolgálnom, miután én illetékes helyről — mondom — ilyent nem hallottam. Á tisztelt képviselő ur magyarázta nekünk, hogyha ama körök ezt, meg ezt értik alatta: akkor semmi baj, de ha ezt vagy amazt értik, akkor mily veszedelem ez reánk nézve. Én részemről azt hiszem, hogy azon átalános frázis alatt semmit sem értettek; mert azt nem használták, mert azok egészen más férfiak, mintsem hogy maguknak az országgal szemben ilyes fráziso­kat megengedjenek. Igenis, azt mondják, amit min­den üzletembernek joga van mondani, hogy pénz­ügyekben a kedélyességnek — amint a képviselő ur is mondotta — nincs helye. Az üzlet, jó vagy rósz esetleg, a szerint, amint az adós a maga anyagi dolgát viszi. Ez ma nem feltétel — igy szólottak — hanem hát van időnk várni. Az ország igen sok szerencsével, igen sok buzgalommal, gyorsan, jelentékenyen emelheti a maga állapotát anyagi te­kintetben, és akkor mi, nem, mert ezt méltányol­12*

Next

/
Oldalképek
Tartalom