Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.
Ülésnapok - 1872-170
170. országos wlés november 25. 1873. 89 kölcsönnél is az elsőhöz képest 5—6% javulás mutatkozik, és ez bizony még mindig szép dolog; de szintén nem jutott soha eszembe, ezt az én érdememnek tulajdonitaui. A viszonyok voltak még mindig jobbak. De amint fokozatosan hanyatlott az ország anyagi állapota, és méltóztassék ez iránt tájékozást szerezni minden egyes gazdánál, amint fokozatosan hanyatlottak az egyeseknek és az egész országnak is viszonyai: a szerint terhesebbekké váltak a föltételek, melyek közt ugy az egyesek, mint az állam kölcsönhöz jutottak. Méltóztassanak visszaemlékezni azon beszédre, melyet e helyről hivatalból! elődöm, mint pénzügyminister. utoljára tartott e házban, ő panaszkodott akkor, hogy ama aránylag kedvezőtlen évre, az 1870-ikre tetemesen emeltük kiadásainkat; tehát constatálta, hogy fölfogásához és az addigi évekhez képest azon év aránylag kedvezőtlen volt. Tessék sorra venni az ezután következett éveket. Az aránylag kedvezőtlennek mondott 1870-nél roszabb volt 1871., ennél 1872 és végre az 1873. valóban szomorú. Tessék hozzá venni ehhez a pénzügyi calamitást Európaszerte és azon óriási csapást, mely ebben az évben a munkaerőben érte, és megbénította ez országot, és ne keresse a képviselő ur eme kis okban ama nagy okozatot, azon kis körülményben azon nagy bajt, mert oly alapra fekteti azt le, mely nem birja meg. (Jobb felől élénk helyeslés.) És ezt nem azért mondom, hogy én meg ne rovattassam. Az az országra nézve nagyon közömbös dolog lehet, hogy mennyit róhat föl nekem bűnül, mennyit nem. De, mondom azért, nehogy keresve az okot ott, ahol az nincs észrevétlenül hagyjuk ott, ahol valóban van. (Jobb felől élénk helyeslés.) Mondom ezt azért, nehogy föl nem ismérve a baj igazi gyökerét, orvoslásáról ott gondoskodni elmulaszszuk, mert ez vétek volna a nemzet ellen. (Jobb félő élénk helyeslés.) Igenis, tisztelt képviselőház, a mi bajainknak nem egy oka van, nem csupán a kedvezőtlen időjárás, nem is csupán a közbejött pénzválság, nem is csupán a bármi óriási horderejű ragály, amely népünk munkakedvét és erejét annyira megbénitá. Az a rapid, hogy, ugy mondjam, lázas tevékenység, amelyet épen az anyagi téren öt, hat, hét év alatt kifejtettünk, és az ily lázas tevékenységtől elmaradhatatlan fölhaliDÓzodása sok, nem egészen szerencsével, sok, nem egészen correetséggel, mert gyorsan keresztülvitt vállalkozásnak, amelyeknek tünetei a keleti vasút miseriája, a keleti vasút építőinek 15 milliónyi követelése épen ugy, mint a kassa-oderbergi vasút miseriája is, s amelynek következése egész légiója az ezekhez hasonlóknak, ami mind rajtunk van, amiket mind nem alkotott egy ember, sem én, sem más, hanem alkotott az átalános irány, az átalános és egyetemes KÉPT. H. NAPLÓ 18=. VIII. KÖTET. szükség érzete. (Jobb felől helyeslés. Zajos ellenmondás bal felől.) Ez az, tisztelt képviselő ur, ami nyom bennünket, ami nyomja hitelünket; ez az, ami állásunkat nehezíti; már aztán — akár adtunk legyen négy milliót a keleti vasútnak időközi fönállására, akár nem. Ha ezt mind semminek vesszük, ha ez előtt behunyjuk szemünket, és ennélfogva nem is gondolunk arra, hogy ez másképen legyen: méltóztassék meggyőződve lenni, hogy a baj tovább tart, mint mindnyájan óhajtjuk. A tisztelt képviselő ur tovább menve , azt mondja, a drágaságon kívül, melynek következményeit ugy rajzolta, amiként rajzolta, s amihez nekem kötelességszerüleg meg kellé jegyeznem azt, amit megjegyzek: még más tekintetből sem fogadhatja el e törvényjavaslatot ; mert hiszen, mondja, még hozzá zálogot kell adnunk, nem lévén elég, hogy ily méreg drága. Én nem tudom, tisztelt képviselőház, vajon ami adott viszonyaink közt, a zálognak ilyképeni adása — nem ok nélkül, hogy ilyképen adása — valami oly rendkívüli baj-e? Én alig hiszem, hogy ami állam-hitelünk a mondott okokból és még sok másból, amikre most nem akarok kitérni: meg van rendítve; az kétséget nem szenved. De államunknak van egy szerencséje: tudniillik az, hogy mint magán-birtokos is jelentékeny hitelre érdemes, hogy a kedvezőtlen körülmények mindannyiának szerencsétlen találkozása által terhelt ezen időpontban, ezt a másik minőségét előtérbe helyezni oly nagy hiba lenne, azt alig hiszem; mert csakugyan minden körülmények összemunkálnak arra, hogy az idő terhelve legyen. Ha méltóztatnak a tisztelt képviselő urak egyszer azon fáradságot venni maguknak, amint tettem én, és megnézik az 1868-iki törvényeknek csupánindexét: egyetlen lapon méltóztatnak találni annyi vasúti concessiot, és ezek iránt alkotott törvényi, a mennyinek azon kölcsön, amelyet most veszünk föl, kétszeres összegével sem felel meg. Akkor elvetettük a magot, ma aratnunk kell. (Nyugtalanság bal felől. Halljuk! Halljuk!) Ma az egész teher rajtunk van : a subventiok egész tömegét fizetnünk kell. De nemcsak ezt; fizetnünk kell az uj, még meg nem ülepedett pályák pótépitéseinek költségeit is az üzleti contóból. Ezen fölül megértek ezen dolgok épen akkor — és ez tisztán a véletlen műve, amikor a helyett, — alig merem kimondani, de ki kell, hogy mondjam — a helyett, hogy Isten áldása után jelentékeny szállítmányok futhatnának rajtuk, az ellenkező okokból alig megy rajtuk valami; amikor a legjobban, a leghelyesebben administralt és vezetett pályánk is keserveden érzik a hatást, amelvet nemcsak állami hiteiiinkre; 12
