Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.
Ülésnapok - 1872-170
88 170. országos ülés november 2,">. 1873. akkor, amelyről mai beszédében azt mondotta, hogy ' az után 6 irt 75 kr kamatot fizetünk. (Horn Ede közbeszól: perczentetl) Perczent vagy kamat egyre megy, miután a most kötendőnek kamatterhet állítja szembe az akkonnak terhével. Ha tekintetbe veszem, hogy akkor egy forint 25 krral tulment a ma általa hirdetett valóságos kamatlábon, még ha azon összegnek csak s / 5-ével ment azon tul: a haladást be kell ismernem. (Tetszés és derültség.) Azt mondja a tisztelt képviselő ur, hogy hisz még hacsak addig fizetnők a 9—10°/ fl-ot, mig ez motivált a helyzet rendkívülisége által: Isten neki! De teljes öt évig elvágatik tőlünk az a lehetőség, hogy az átalános ])énzviszonyok jobbrafordultával, — hozzáteszem én saját megfelelő, czélszerü intézkedéseink közbejötte után, — egy olcsóbb kölcsön segítségével ezt ujabb áldozat nélkül visszafizethessük, leróhassuk. Igaz, tisztelt kéj)viselő ur! Csakhogy az a csodálatos — legalább az én fölfogásom szerint — csodálatos, hogy egy felől használja azon 5 évet. melynél korábban véli, hogy egy kedvezőbb uj kölcsönt meg fogunk köthetni, és leróhatják ezzel ezen súlyos terhet; más felől mégis beszéde végén kétségbeesik, és azt mondja, hogy nem kecsegtethetjük magunkat azzal, hogy öt év múlva ezen kölcsönt a sajátunkból visszafizethetjük, és akkor az lesz, hogy, miután összes államjavainkat lekötöttük: a consortium majd coimseálni fogja azokat, s bitang áron elfoglalja és urává teszi magát az országnak, (Ugy van\ bal felől.) Kérem a t. képviselő urat, nem ugy van! Ez a dolog csak akkor fogna bekövetkezhetni, ha ugyan átalában bekövetkezhetnék.... (Élénk derültség bal felől.) Ismételve kérem a képviselő urakat, ne nevessenek nem én értem, de a tárgy komolyságáért. (Nagy zaj bal felöl.) Azt mondottam, hogy azon eset csak akkor fogna bekövetkezhetni, ha ugyan átalában bekövetkezhetnék, ha azt öt év múlva nem sajátunkból nem lennénk képesek visszafizetni, de sehogy sem; tehát, ha egy szerinte is valószinü olcsóbb kölcsön segítségével sem lennénk képesek azt visszafizetni. Nem kétlem, ezt maga is elismeri a képviselő ur. És ha ő nagy bajt lát abban, hogy akadályozva leszünk e kölcsönt egy olcsóbbnak segélyével nagyhamar visszafizethetni s ha ez akadályoztatás nélkül a kötéshez való hozzájárulását készséggel ajánlja: akkor talán még sem kételkedik oly igen azon, hogy ha nem is sajátunkból, de egy másik, kedvezőbb viszonyok közt megkötendő kevésbbé terhes kölcsön segélyével talán, ha nem is holnap, vagy egy év alatt, de öt év múlva mégis vissza fogjuk azt fizethetni, s nem kerül oda az állam, hogy a contrahálók bitang áron elfoglalják az állam javait, és ily módon urainkká teszik magukat. (Élénk helyeslés jobb felöl.) 5 Kettő közül egy áll: vagy hiszi a tisztelt képviselő ur azt, hogy előbb is, és annál inkább öt elmúlva, ha nem a magunkéból, hát más kölcsönnel visszafizethetjük ez összeget, és akkor aggály nem bánthatja; vagy nem hiszi azt, s akkor mi haszna kötöttünk volna ki rövidebb időt: azt meg én nem látom át. (Helyeslés jobb felől.) A drágaság következményét hosszasan kiszínezi a tisztelt képviselő ur, mondván, hogy nemcsak az a baj, és nem is az a főbaj, hogy ennyivel nagyobb teher nehezül az országra; hanem az, hogy, valamint az egyesek a kereskedelmi és hitei-világban, ugy a nemzetek is osztályoztatnak, és ha egyszer ily kölcsönt elfogadunk: akkor azután beosztanak bennünket az ily árt fizető népek közé, és nem kapunk azután jobb kölcsönt. Nem mondom, hogy semmi súlya sincs ezen állításának; de azt állítom, hogy tul van vive, mert ha nem volna tulvive: akkor az ellenkező irányban is igaznak kell lennie, és akkor annak is kellene állania, hogy ha beírnak egyszer valakit azok közé, kik bizonyosan jó áron kapnak pénzt: azok folyvást kapnak is ily áron. Ismétlem, mindkét állításban van valami igaz; de csakis valami. Azt állítom, van haladás lefelé. és van processus fölfelé is, és amint a lehetséges jobb föltételek után csak roszabb és roszabb föltételek melletti- kölcsönhez jutni: ugy lehetséges az ellenkező is. A tisztelt képviselő ur saját rövid történetünkből megértheti ezt. Az első kölcsön, melyet megkötöttünk, hozott nem egészen 70-et 100 után; a második kölcsön, a tisztelt képviselő ur számaival beszélve, 79-et; tehát elsőnél iobb. A harmadik kölcsön hozott részint nagyságánál, részint más okoknál fogva, melyekre még visszatérek, csak 75^4-et; a negyedik kölcsön 74-et, és a mostani olyan terhes, amilyennek a + isztelt képviselő ur festette. Ez procedúra lefelé. De mutatkozott haladás fölfelé is az első és második kölcsön között. Vajon miért? A tisztelt képviselő ur azt mondja, hogy ha ugy bánunk a fölvett pénzzel, amint ő rajzolta: természetes, hogy a pénzvilágnak nem lehet bizalma hozzánk. Bár ez { és csak ez volna az oka; mert ennek véget vetni csakugyan nagyon könnyen és rögtön lehetne. S miután igaz, hogy cessante causa cessat etiam causatum, ezzel mindjárt helyreállna hitelünk: ilykép egy tollvonással megtörténhetnék. De mélyebben fekszik a baj oka. Hogy a második kölcsön határozottabban jobb, mint az első: ennek oka az összeg csekély voltán tul viszonyaink akkori javulásában keresendő. Én kötötr tem ezen második kölcsönt 1870-ben; de sohasem jutott eszembe, abból magamnak érdemet csináimj mert az ok a viszonyok kedvezőbb állásában feküdt, nem pedig az én ügyességemben. Az ezután kötött
