Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.

Ülésnapok - 1872-170

81 170. országos ülés november 25. 1&73. a kereskedő azt mondaná, hogy igen is ád 100.000 mázsa búzát a mai árak mellett, de csak azon föltétellel, ha leköti magát a malom öt éven át egész szükségletét ugyanazon áron tőle vásárolni ? {Helyeslés bal felől Mozgás.) A kormány eljárása sem más. Azt mondja: „rósz idők járnak, a pénzt tehát drágán kell fizetni, de mivel ma drágán kell fizetni, fizessük a mai árt mindjárt öt évre!" Előny csak annyiban volna, ha a kormánynak biztos meggyőződése volna, hogy öt év folytán Magyarország helyzete mindig olyan kétségbeejtő maradand, miszerint még az átaiános pénz viszony ok javulásával sem fog szert tehetni olcsóbb és becsületes hitelre. Ha ez a kormánynak szomorú meggyőződése : akkor ez egész kölcsönt fölöslegesnek hiszem; mert akkor nem lehet Magyarországot megmenteni, akkor Magyarország már most is tönkre van téve. s minden erőfeszítés haszontalanná válik. (Helyeslés bal felől.) Én reményiem, hinni akarom, hogy javulni fog Magyarország helyzete s igy semmiképen el nem fogadhatom azt, hogy öt évre fizessük a pénznek azon árát. mely legfölebb e perczben elfogadható. Van még tisztelt ház, egy harmadik ok, melynek következtében ezen előttünk fekvő törvényjavaslatot el nem fogadhatom és ez tán a legfontosabb ok: az álíamjavak elzálogosítása. (Halljuk!) Nem akarok, tisztelt ház, részletekbe bocsátkozni ; de úgyis tudja mindenki, hogy ezen államjavak majdnem 4 és V

2 millió katastralis holdat tesznek, Magyarország területének 12-ecl részét. Van e közt 500.000 hold föld. ennek értékét azt gondolom, 100 millióra minden bizonynyal lehet becsülni; van ezenkívül még 4 millió hold erdő. Nem fogom becslésül fölvenni azon árt, melyet a határőrvidéki eonsortium holddankint 1100 írttal fizet, nem is a földért, hanem csak a kivágott fáért: akkor e 4 millió hold néhány milliárdot képviselne. De ha ezen árnak csak egy V20 va

8T 'Aö^szét veszszük: a 4 millió hold erdő szintén két száz milliót képvisel, tehát összesen 300 milliónyi értéket odaadnak 76 és Va millióért zálogba. Ez szintén egészen keleties eljárás ; Európában zálogot, külön biztosítékot már többé nem adnak a becsületes államok. Igenis igaz, és a pénzügyminister ur, ha jól emlékszem, a központi bizottságban tegnap, vagy máshol fölemlítette, hogy a vasúti kölcsönre adtunk biztosítékot. Bocsánatot kérek, a hasonlítás nem áll; először is az volt első kölcsönünk, és nagyon természetes, hogy akkor még biztosítékot kívántak ; másodszor, ha kölcsönt fölveszek vasutak építésére akkor semmisem természetesebb, mint az, hogy ezen pénzzel épített vasutak kezeskedjenek e kölcsönért. De már a 30 milliónyi nyeremény kölcsön, és az 54 milliónyi kölcsön alkalmával külön biztosítékról szó sem volt többé a törvényben. A törvény csak azt mondja, a 30 és 50 milliós kölcsönre nézve, hogy „az állam összes jövedelmével kezeskedik kötelezettségéért," ami egyébiránt az államnál, mint a magán-embernél magától értetődik; de külön biztosítékról szó sem volt, és nem kis meglepetéssel olvastam a „Pester Lloyd*-ban és fölkértem a minister urat, lenne szíves e tekintetben fölvilágosítást adni. Azt olvastam, t. i. hogy tegnapelőtt a Deákkör értekezletében a minister ur azt mondta volnaj hogy a Lónyay gróf könyvében előadott tervet már azért sem lehet elfogadni, mert az államjavak egy része már a 30 milliónyi kölcsönért le van kötve. Ezen törvényben erről egy szót sem találtam, és reménylem, hogy a minister ur dementb rozni fogja a lapnak ezen állítását, mert ha államjavak elzálogosítása utólagosan vagy titokban történt . . . (Kerkapoly tagadólag int.); annál jobb, ha a minister ur tagadja, s reménylem, hogy a „Pester Lloyd" e hírét valótlannak fogja nyilvánítani. Megengedem egyébiránt, hogy lehet bizonyos körülmények közt zálogot is adni; de akkor az egyiket kell választani a kettő közül: vagy biztosítékot nyújt az ember, s akkor a pénzt olcsón kapja; vagy biztosítékot nem ad, s akkor drágán fizeti. Tudja mindenki, hogy a pénznek ára attól függ: van-e risico vagy nincs. Míg a mai időben sok pesti kereskedő például 15 —18 százalékot fizet; vannak jó házak, melyek 6 — 7 százalékért kapják a pénzt. Miért? Mert nagyobb a bizalom fizetési képességökre nézve. Tehát vagy adjunk zálogot, vagy fizessük drágán. De igen drágán fizetni és azon kívül még zálogot is adni: ez már mégis sok. (Helyeslés bal felől.) És milyen zálogot? Én nem tartozom azok közé, kik azt hiszik, hogy semmi áron sem szabad az állam kezéből kiereszteni az ingatlan javakat. Sőt azt vélem, hogy nem lehet ÍVI állam föladata, hogy mezőgazdászatot gyakoroljon. Az államnak egészen más a föladata, kivált a mai időben. Sőt szabad lesz arra emlékeztetnem a tisztelt házat, épen én voltam az, ki a budgettárgyalások alkalmával ismételve sürgettem az államjavak ész- s czélszerü értékesítését; az utolsó budget tárgyalás alkalmával június 23-kán volt szerencsém hosszasan kimutatni, miképen lehetne az államjavakat haszonnal értékesíteni, s a nagyon tisztelt pénzügyminister ur oly szíves volt akkor kijelenteni, hogy ezen nézeteimet megfontolandóknak tartja, hogy a szünidő alatt ezen tárgyat tanulmányozni fogja, és hihetőleg őszszel a ház elé javaslatot fog terjeszteni. De meg kell vallanom, igen szomorú meglepetés volt az, hogy nézeteimet ily módon láttam