Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.

Ülésnapok - 1872-170

170. országos ülés november 25. 1873. m foganatosítva a törvényjavaslatban. Csak egyre Vagyok bátor figyelmeztetni. Azt gondolom, hogy a legoptimistább ember sem lesz azon reménynyel, hogy öt év múlva képesek leszünk sajátunkkal lefizetni 76, vagy 153 milliót. Mi lesz ennek a következménye ? Az, hogy a mi államjavaink potom áron át fognak menni a consortium kezébe, és azon consortium, mely az ország tizenkettedrészét kezében tartja, mig a többi tizenegy rész ezer és ezer kézben van fölosztva: ura lesz az országnak, legalább az ország anyagi helyzetének. Ez lesz vége e kölcsönnek. De, tisztelt ház! mindennek daczára, miket fölhoztam e kölcsön ellen, talán mégis elfogadnám, ha azt látnám, hogy általa el van érve azon czél, melyet a tisztelt központi bizottsági előadó ur elénk tűzött: azaz, hogy az országot pénzügyileg megmentsük, s nyugalommal dolgozhassunk a közelebbi években. De, fájdalom, ez sem áll; a tisztelt előadó ur mostani beszéde még megerősített engem azon szomorú meggyőződésben, hogy ezen czél semmiképen nincs elérve; föltéve ugyanis, hogy ezen névszerinti 76 és fél milliót, melyről a törvény intézkedik, valóban megkapjuk, ami ténylegesen csak 64 és fél milliót fog kitenni: ez semmiképpen sem lesz elégséges azon 80 millió valóságos hiány fődözésére, melyet a pénzügyi bizottság jelentése kimutat. Erre azt mondja a pénzügyi bizottság tisztelt előadója, hogy most más számokkal léphet fel, a hiány nem lesz 80 millió, hanem csak 73—74. Ám legyen. De 73—74 milliót sem lehet fedezni 64 millióval. De azonkívül legyen szabad a tisztelt előadó urnák emlékezetébe hozni, hogy számításából egészen kihagyta azon 30 milliót, melyről szól a tisztelt pénzügyi és közlekedési minister ur előterjesztése a keleti vasút ügyében; egészen kihagyta a számításból azon 15 milliót, melyet az Uniőbank követel szintén egy vasúti üzlet következtében, s mely minden esetre fog néhány millió költséget maga Után vonni; nem hozta számitásba azon törvényjavaslatot, melyet a közlekedési és pénzügyi ministerek néhány hónappal ezelőtt beterjesztettek, és mely minden garantirozott vasútra uj fölszerelési összegeket kivan; nem hozta számitásba azon különféle törvényjavaslatokat, melyeket a múlt héten vettünk, és melyek mindannyian uj hitelt kívánnak a háztól. Ha mindezeket számitásba veszem: lehet mondani, hogy 120 valóságos millióra lesz szükségünk, és ezt 64 millióval födözni, — legalább az én nézetem szerint — teljességgel lehetetlen, még a legügyesebb pénzügyministernek is. (Derültség hal felől.) Tehát még akkor sem, ha megkapnék ezen 64 milliót, még akkor sem volna elérve azon czél, mely felé törekszünk. De még az sem áll; mély fcegszomorodással vettem (Halljuk!) a központi bizottsági előadó ur szavaiból annak a megerősítését, hogy a consortium valóban csak az első egyharmadrészre, tudnülik huszonöt és fél millióra kötelezi le magát. A 25 és fél millió pedig csak névszerinti; valósággal alig 21 és fél milliót tesz ki. A consortiumnak tartozunk mi már most függő adósság fejében legalább 18 millióval. A tisztelt előadó ur 20 milliót emiitett föl, tehát az, amit most megígérni méltóztatott, nem is foly be a kincstárba, hanem egyszerűen a consortiumnál marad és egyszerű prolongátio lesz. Tudjuk azonkívül pénzügyminister ur előadásából, hogy már a jövő hónapban szüksége van körülb elől négy millióra, hogy az utolsó két kölcsön szelvényeit Parisban és Londonban fizethesse; igy tehát azonnal legalább valóságos 24 millióra van szükségünk, és az egész kölcsön egyelőre csak 21 és fél milliót biztosit nekünk! Ez az eredménye a mostani kölcsönnek. Azt mondja a tisztelt előadó ur : van „ígéret", hogy megadják a két másik harmadot is. Bocsánatot kérek, talán kijavitnom kell magamat; nem tudom mi a helyes: két másik harmad, vagy másik kétharmad: és szabadjon erre figyelmeztetnem a tisztelt házat, ennek igen nagy fontossága van. A kormány első törvényjavaslatában az volt mondva, hogy az első harmadot megadja a consortium azonnal, azonkívül fölhatalmaztatik a kormány, hogy a két másik harmadról intézkedjék; de ebből azt lehetett következtetni, hogy legalább, ha már újra kell folyamodnunk a consortiumhoz, és a másik kétharmadrész elhelyezése egészen az ő kénye-kedvére van bizva: legalább egy izben el fog intéztetni a másik kétharmadnak az ügye. De, ugy látszik, hogy utólagosan ezt sem akarják elfogadni a bankár urak; hanem azt kívánják, hogy kettős actio legyen, hogy szabadságában legyen a consortiumnak egy hónap múlva például azt mondani, hogy a második harmadát ugyan elfogadja, a harmadikra csak későbben fogok felelni; azaz minket végtelenül függőben fognak hagyni, és mindig az 6 kénye-kedve szerint tánczoltatni. Ennek következtében, a mig az eredeti törvényjavaslat a „két másik harmad" iránt intézkedett, most bevétetett a „másik kétharmad" iránt, azaz minden harmad iránt külön-külön kell intézkedni. Azt mondotta a tisztelt előadó ur : morális biztonság van. Nagyon köszönöm pénzügyekben ezt; a német igen helyesen azt mondja: „Bei der Börse hört die Gemüthlichkeit auf". Midőn oly nagy szorongatásokban vagyunk, amikor arról szólunk, hogy talán fizetésképtelenek leszünk néhány nap múlva : megelégedhetünk-e oly kölcsönnel, mely igazi biztonságot nem ád, amely a consortium kénye-kedvétől teszi Magyarországot függővé ; oly szerződéssel, moly egyik félnek mindent oda ád, a másiknak semmit, legfölebb szép erkölcsi ígéretet? Ez annyi