Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.
Ülésnapok - 1872-170
8 1 170. országos ülés november 20. 1873. jelent a bekövetkezhető válságtól, s ez föladata a inai napnak, ez czélja a jelen törvényjavaslatnak. Nehéz és súlyos az ár, melyet a törvényjavaslat azon czélért, mely mindnyájunk előtt lebeg, mutat és kivan; de a czél előttünk oly magasztos, az amiről szó van, mindnyájunk előtt oly drága, hogy az ár, bármily súlyos legyen, bármily megerőltetés, s áldozatba kerüljön : letörpül azon czélnak nagyságához, melynek biztosítására kétségtelenül szolgaian d. Mert nem egyébről van szó, mint az ország fizetésképességének, hitelének megmentéséről, s ezen szempontból én a tisztelt háznak ezen törvényjavaslat elfogadását ajánlom. (Élénk helyeslés jobb felől.) Horn Ede: Nem saját nevemben, hanem mint a II. osztály előadója — van szerencsém fölszólalni. Ezen osztályban a jobb és baloldal egyenlően van képviselve. Ez már elegendő ok volna nekem arra, hogy mai íölszólalásomban a pártembert teljesen mellőzzem. Megtenném ezt akkor is, hacsak saját nevemben szólalnék föl. Tagadhatatlan tény, fájdalom, hogy a pénzbeszerzésnek rendkívüli módozataihoz kell folyamodnunk. Ezen tényt elfogadom érvelésem kiindulási pontjául; azért nem is fogom kutatni e perezben: vajon ki és mi okozta azon kellemetlen helyzetet, melynek következtében a legkedvezőtlenebb európai hitel- és pénzviszonyok közt kényszerítve vagyunk a hitelt igen tágas mérvben igénybe venni. Lesz idő és alkalom ennek kutatására is ; most megvan, fájdalom, a nagy országos baj, melynek mielőbbi orvoslását mindnyájan egy szív, egy lélekkel óhajtjuk. Tovább megyek; elismerem azt is a tisztelt előadó úrral, hogy a rögtöni pénzbeszerzésnek alig van más módja, a mostam európai és itthoni viszonyok közt. mint a külföldi hitel igénybevétele. De midőn igy egyrészről elismerem átalában a Intel igénybevételének szükségességét, midőn másrészről teljesen mellőzök e perezben minden kutatást ezen szükségesség előidézésére nézve, egész tárgyilagossággal föltehetem azon kérdést, és szólhatok azon kérdéshez : vajon, az adott viszonyok közt, elfogadható-e az előttünk fekvő törvényjavaslat, elfogadható-e azon kölcsön, melynek megszavazását kéri a kormány s a pénzügyi és központi bizottság, s elérjük-e ezen kölcsön által azon czélt, melyet a tisztelt központi bizottság előadója épen most elénk terjesztett, azaz az ország pénzügyi megmentését és azt is, hogy nyugalommal nézhessünk a jövő elé, s hozzáfoghassunk a reform-munkálatokhoz ? Ez, nézetem szerint, az egyedüli kérdés, mely ma szőnyegen van, s én teljesiteni fogom valósággal azon ígéretet, melyet tisztelt előadó ur adott ugyan, de nem teljesített, aki, midőn a budget részleteibe belebocsátkozott: akaratlanul emlékeztetett azon magyar példabeszédre: „mást beszél Bodóné, mikor a bor árát kérik." Nem az most a kérdés, hogy megvan-e a jó szándék, a jó akarat, melyet már annyiszor hallottunk itt hangsúlyozni eredménytelenül; a kérdés az : elfogadható-e ezen kölcsön és elérhető-e általa azon czél, melyet a ház elérni akar ? Ezen kérdésre, tisztelt ház, tagadólag kell felelnünk ; tagadólag első sorban azért, mert a fölajánlott pénz rendkívül drága. A lapokban az utolsó napok folytán különféle számitások voltak olvashatók az iránt, mi a fölajánlott pénznek az évi terhe. Különféle oldalról történt e számítás, és az eredmény az volt, hogy körülbelől 1072% az évi teher. De, ugy látszik nekem, mintha az utolsó hónapok eredményei következtében az átalános érzület ez irányban egy kissé eltompult, s nem éreztetik eléggé a fölveendő kölcsönnek tulsulyossága, midőn egyszerűen kimondatik, hogy 10y 2 °/ 0-os. Legyen szabad, tisztelt ház, a fölajánlott kölcsönnek rendkívüli súlyosságát más módon — ugy szólva — kézzelfoghatóbban, parasztosan kimutatni. . Az előttünk fekvő törvényjavaslat szerint fölveszünk — ha ugyan megkapjuk — (mert az még kérdéses dolog és erre visszatérek) — fölveszünk névszerint 76 Vg milliót ; valósággal pedig, minthogy a 100 forintos kötvény után átlagosan csak 84V6 kapunk, valósággal ezen 767s> milliónyi kötvényekért beveszünk 64.383.500 forintot. A kamat 6°/ 0-os a névszerinti után; fizetni fogunk tehát évenként ezért 4,590.000 forintot, 5 év folytán aztán a 64 millió háromszázkilenczvenezcr forintért, a mennyit kapunk, visszafizetünk 767a milliót, azaz 12,112.000 forinttal többet, mint a menynyit kaptunk; más szóval, 64 millió 300.000 forint után (kerekszámbau) 4.5 90.000 forintot, Azonfölül, minthogy az öt év lefolyta után minden kapott 84 1 / 6 forint után 100 forintot kell visszaadnunk, tehát 12,112.000 írttal többet, mint amennyit bevettünk : tehát azon kedvezményért, hogy öt évre 64,300.000 forintot kapunk: fizetni fogunk ötször 4,590.000 frtot ; azonkívül 12,112.000 forintot, összesen 35,062.500 forintot; vagy másképen kifejezve: azon 64,300.000 írtért, melyet fölveszünk, öt év folyamában kikerül a mi kincstárunkból 99,450.000, vagy 997 2 millió forint. Tisztelt ház ! Én az európai pénzügy ujabbkori történelmében ennek hasonmását nem találtam. Alkotmányos állam békés időben ily terhes föltételek alatt kölcsönt soha föl nem vett. Ezen kölcsön föltételei egészen a keleti államok színvonalára helyezik Magyarországot ; (Igás, ugy van! bal felől.) azon államok színvonalára, melyeknek jó hitelük nem is lehet, mivel ott sem igazság, sem szabadság, sem alkotmányosság nem létezik; de nálunk
