Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.

Ülésnapok - 1872-168

68 168. országos ülés november 22. íHTo. nak, hogy midőn arról van szó, hogy fejedel­münkhöz egy megtisztelő küldöttség menjen, az csak ily vitákkal és ellenmondásokkal legyen kivihető; de ezen ellenmondásokat nem mi provocáltuk, ha­nem előidézték azok, kik fölhívták a képviselőházat, hogy az ország törvényeit, az alkotmány garantiá­ját egy határozat által könnyelműen kitörülje. Én. tisztelt képviselőház, kötelességemnek tar­tottam fölszólalni úgyis mint képviselő, úgyis mint alkotmányos honpolgár; kötelességemnek tartottam fölszólalni úgyis mint magyar ember, és emlékez­tetni arra, hogy ezen időszak, melyhez önök sze­rencsét kivannak, amelyhez önök örömüket nyilvá­nítják : oly dolgokat föd, amelyek fölé az ország­gyűlés fátyolt kivánt vetni; ezen fátyolt most gyön­gédtelenül föllebbentették, és oly dolgok látása tűnik föl, amelyeket bizonyára jobb lett volna soha nem látni. Nem akarom a multak sebeit szavaimmal föl­idézni, keseríteni és hevíteni az indulatokat; de ne méltóztassanak tőlem kívánni, hogy én azon in­cidensből, mely az időszakba esik, örömöt és sze­rencsét kívánjak, mely incidens következtében hon­talan lettem, és 19 évig a száműzetés száraz kenye­rét ettem : hogy én ezért szerencsét kívánjak, ezt ne méltóztassanak kívánni. (Bal felől zajos helyes­lés.) Kívánom, hogy a tett indítvány mellőzésével, napirendre térjünk. (Helyeslés a szélső' bal oldalon.) Tisza Kálmán: Mélyen tisztelt képvi­selőház! Nincs szándékomban {Halljak!) és gondo­lom, nem is lenne helyes mindazokra, amelyek előttem elmondattak, itt részletesen és tüzetesen fe­lelni; szándékom csak az, hogy indokoljam állás­pontomat, szemben azokkal is, ainik itt elmondat­tak; s itt legelőször is azon kezdem, hogy én bi­zonynyal nem kívánok, de azt hiszem, nem kivan senki szerencsét, kívánni azokhoz, amelyek az itt említett 1867-ik előtti időszakban történtek; ezek­hez szerencsét kívánni sem jogunk, sem okunk. Azt gondolom, szerencsét kívánni azon eseményekhez, amelyek nemcsak ami szerencsétlenségeink voltak, de kölcsönös szerencsétlenségek voltak : inkább sér­tésnek volna vehető, mint hódolatnak. (Jobb felől helyeslés.) De igenis lehet szerencsét kívánni Ma­gyarország koronás, törvényes fejedelmének azért, hogy a 2 5 évet megérte azóta, hogy először trónra lépett, anélkül, hogy ez az 1867-iki évet megelő­zött eseményekre gratulatiot vonna maga után. S én őszintén megvallom, miszerint ahhoz, hogy ő felsége megérte 1848 után a 25-ik évet, van is okunk és van is jogunk gratulálni, mert ki mondja meg, hogy ha ő ezen időt meg nem éri, hogy ha néhány évvel előbb elszólítja őt a gondviselés, itt ülhetünk-e ma vitatkozni afölött: van-e okunk gratulálni? (Élénk he­lyeslés a balközépen és a jobb oldalon.) És, uraim, en­gedjenek meg, önök (Szónok a szélső-bal oldalra mutat.) azt állítják, hogy ezen lépés megtagadása az alkotmányosság garantiáinak. Mivel tudnák ezt bebizonyítani ? Valójában nem tudom ; mert az a következtetés, amit előttem szólott képviselő ur le­húzott, — hogy így tehát nem kell más egyéb, minthogy valaki elfoglalja a trónt, tartsa azt meg erővel és a magyar nemzet törvényesíteni fogja : — egyátalában nem áll. Először nem áll azért, mert bármi Következett is azután ; de maga a tróuörökösödés joga, törvé­nyeink szerint, illette őt. (Igaz! Ugy van! jobb felől.) Ez az egyik különbség. (Mozgás a szélső-bal oldalon.) A másik különbség az, hogy nem azért kí­vánunk jót, mert erőszakkal megtartotta a magyar királyságot; hanem azért, mert Magyarországnak al­kotmányát, ha nem is tökéletesen ugy, mint én óhajtottam volna, de alkotmányát visszaadta, és ma­gát törvényesen megkoronáztatta. (Zajos tetszés a jobb oldalon és a balközépen.) E közt lehet látni vagy nem látni, lehet látni akarni, vagy látni nem akarni a különbséget; de a különbség az igazság szerint létezik. (Ugy van!) És ugyan mindnyájan azt hangsúlyozták önök, kik eddig szólottak, mikép tudják előre, hogy nagy többséggel meg fog ezen határozati javaslat sza­vaztatni. Teljes joguk van önöknek, ha tetszik, elle­nezni azt. Megnyugtathatom az elleninditvány tisztelt előterjesztőit egytől egyig ; nincs mitől félniök, azért bizony hajuk szála sem fog meggörbülni. (Mozgás a szélső-bal oldalon. Egy képviselő a szélső balon közbeszól.) Méltóztatik valamit a képviselő ur mondani V Megvárom, mig elvégezte; vagy pedig várja meg ő, mig én elmondtam a magamét, (He­lyeslés a balközép és a jobb oldalon.) Mondom, nincs azért mitől félniök, mert hajuk szála sem fog miatta meggörbülni .; de vajon — persze én a magam esze után indulok el, más em­ber hogyan gondolkozik, nem tudom — ha én azt látom, hogyha valamit egy országgyűlés, a képviselő­ház nagy többséggel keresztülvisz : azt fogom-e ha­zafiúi föladatomnak tartani, hogy arra, mi azért úgyis megtörténik, kimondjam, hogy ezzel pedig az ország jogai föl vannak adva, (Helyeslés jobb felől.) el vannak törülve az alkotmányos garantiák, — midőn pedig ezekről szó sincs ; — vagy pedig azt tar­tom jónak, hogy midőn megtörtént is, azt mondjam; ez által az ország alkotmányos garantiáit megsemmi­siteni nem lehet! (Élénk helyeslés a jobb oldalon és a balközépen,) Különbözők a hazafiuságróli fogalmak; én, meg­vallom, mint jó hazafi, sokad magammal szeretek lenni; azt szeretem, hogy sokan legyünk jó haza­fiak az ország érdekében, nem néhányad magammal, mint ahogy némely képviselő urak szeretik föltüntetni; (Élénk helyeslés és derültség a balközépen és a jobb oldalon.) Különben, tisztelt ház ! hallottam

Next

/
Oldalképek
Tartalom